Első résznek nyilván, ami a hatékonyság kategóriáján belül fog mozogni, akkor erre fogunk mozogni.
– Így van! Valahol el kell indítani.
– Na, ez így jó.
– Hatékony leszek!
– Egy podcast azoknak, akik szeretnének hatékonyabbak lenni.
– Hatékonyabbak, de hatékonyan.
– A napi küzdelmeidben az idővel folytatott harcodban szeretnénk segíteni ezzel a műsorral, veled együtt keressük részről részre, hogy hogyan lehet szervezettebben élni, időt spórolni, kevésbé aggódni – ez a cél. A többit pedig már csak rajtad és rajtunk múlik.
– Hatékony leszek Podcast, ha jobb akarsz lenni saját magadnál.
– Helló, nagy szeretettel köszöntünk! Ez a Hatékony leszek Podcast, egy új műsorra, amelyben mi is lelkesek vagyunk, és a végén nagyon szeretnénk, hogy majd te is lelkes légy. Helló itt Mikos Ákos.
– És Tóth-CzerePéter.
– Mi ketten fogunk veled együtt kalandozni a hatékonyság. Én ezt tengernek képzelem el, majd aztán lehet, hogy Péter segít majd ezt tóvá simítani, vagy majd egymást segítjük. Fogalmam sincs, hogy még egy ilyen háborgó tengernek képzelem el ezt az egész hatékonyság dolgot. Merthogy a felállás az, amibe mi most belekezdtünk, a Hatékony leszek podcastben, hogy tulajdonképpen, ha kezdhetem magammal most nem túl illendő módon, de hogy itt vagyok én a tenger közepén, hánykolódva, hatékonytalanul, legalábbis most így érzem magam. Aztán majd kiderül, hogy lehet, hogy ez az érzés nem annyira egyedi. Szóval, hogy hatékonytalanul hánykolódom itt a tengerben, és hát karnyújtásnyira a hétköznapokban van tőlem egy ember, akivel tulajdonképpen együtt menetelünk teljesen más vizeken. Ott már lehet, hogy tóvá szelídülve a potkezdtek tengerén, Tóth Zere Péter, aki meg hát hatékonysághoz ért, vagy legalábbis többet foglalkozott vele, mint én. Úgyhogy ez a koncepció, egymást fogjuk segíteni, miközben téged is próbálunk segíteni, úgyhogy így épül fel a műsor.
– Jó, ez így már mindjárt jobban hangzik, mert azért attól függetlenül, hogy én ebben nyakig benne érzem magam, mert hogy foglalkozok vele, oktatom, és szórakoztat, azért mivel nagyon sokat foglalkozik vele az ember, akkor sokkal mélyebben látok szerintem abba bele, hogy mennyi mindent nem tudok. Tehát, hogy én nem érzem azt, hogy én lennék a mindent vágó Jedikard.
– Úgyhogy számolok, számítok rá, hogy én is azért sokat tudok ebből kihozni magamnak.
– Ez már egy megnyugtató dolog, ami így a tarajos hullámokat egy kicsit lejjebb simítja számomra, mégpedig az, hogyha mondjuk ennyi évig foglalkozik valaki mondjuk hatékonysággal, produktivitással, a kettő nem tudom, hogy egyáltalán ugyanaz-e, meg a dolgok rendben tartásával, és nem mari kondói szinten, akkor vajon elérhető-e az az érzés, amikor már törökülésben tudsz lebegni, és azt mondod, hogy hatékony vagyok, ez egy jó téma lehet.
– Alapvetően szerintem el lehet azt érni, sőt, van az a szint, ami fölött már mindig ezt tudod érezni, amikor ezt akarod érezni. Én saját magamra levetítve ezt úgy fogalmaztam meg, hogy amikor anno még a master tréneremet, a GT trénert képzés során megkérdezte, hogy így hogyan értékelem magamat, mikor azt mondtam, hogy hát ilyen tízből kilenc, és akkor kérdezte, hogy mi kell a tízhez. És ugye én azt mondtam neki, hogy hát ahhoz nem tudom, mert hogyha azt elérném, akkor bajban érezném magam, mert akkor úgy nincs hova tovább. Tehát, hogy a kilenc az egy tökéletes szám ilyen szempontból, és ezzel én tudok levegőt venni.
– Tizenegy?
– Bocs, ezer?
– Hát egy tízes skálán. Tízes skálán a tizenegy az egy kicsit olyan túlteljesítős. Szerintem az már káros az egészségre kategória. Én azt gondolom, hogy azt is próbáltam, de nem érte meg.
– Na, egyébként most itt belekaptunk valamibe, amit nagyon szerettem volna az elején tisztázni, mert hogyha mi itt most kvázi hárman beszélgetünk, ugye te, én, és hát te is, aki ezt hallod, akkor tulajdonképpen az van, hogy mégiscsak jó, hogyha nagyjából megismerkedünk egymással. Én annyit el tudtam mondani, hogy a hatékonyság, ami ebben a műsorban fókusztéma, minden más lehet, hogy most mellékes, és akkor tényleg ilyen szempontból szűzen tudunk nekivágni. De hogy a te kalandod az hol kezdődött, és hogy egyébként meddig tartott, meg tényleg csak nagyon röviden, hatékonyan kérlek, hogy akkor tényleg mi közöd van a hatékonysághoz?
– Alapvetően én nagyon-nagyon sokáig dolgoztam multis környezetben, és ott azért alapvetően inkább az ilyen igásló típusú munkavállaló voltam. Tehát, hogy amikor volt projekt, akkor nyilván elfért rajtam még egy, és még egy, és még egy. Ez odáig csúcsosodott ki, amikor volt egy dokumentált időszak, ami ilyen aláírt, lepecsételt, ilyen projekt allokációs terv volt, hogy a saját 100 százalékos munkámat el kellett végeznem. De volt még három papírom, ami összességében még 160 százalékban allokált egyéb projektekre. Úgyhogy összességében 260 százalékban volt kihasználva a munkaidőm.
– Már megvan a tizenegy.
– Bocs, ne haragudj.
– Igen.
– Akkor lehet tizenegy.
– Az fájt, az nagyon fájt, mert ott viszont tényleg úgy kellett túlóráznom, hogy vagy tényleg bent kellett maradni, vagy itthon folyamatosan azon pörgött az agyam, meg hazahoztam a laptopot, és amikor nem figyeltem itthon senki, akkor gyorsan elővettem. Meg akkor volt az az időszak, amikor elkezdtem kipróbálni mindenféle módszertant. A multitaskingot, a fontos sürgős mátrix nevezetű ilyen, hát nagyon ilyen elméletileg működő dolgot, és akkor én a GTD-nél kötöttem ki, és nekem az volt az, ami például ezt a 260 százalékos stresszt faktort ezt föl tudta oldani. És így lettem tréner, tehát én addig zaklattam a domát, amíg össze tudtuk hozni azt, hogy legyek GTD tréner.
– És hát itt majd nagyon fontos lesz, hogy akkor jó, a trénerkedés az tovább ment, de nyilván ez ugye akkor számomra két szinten működik. Egyrészt az van, hogy ugye segítesz másoknak, és ezáltal kell foglalkoznod produktivitással, meg hát közben azért neked is zajlik az életed, és mind trénerként, mit tudom én, cégvezetőként, leader of the Year. Szóval, hogy sok mindenként kell hatékonynak lenned, ugye a – most így mondom – saját szinteden is, tehát ez már ilyen dupla foglalkozás nekem.
– Igen, igen, egyébként ilyen szempontból én az oktatásokról mindig azt szoktam mondani, hogy van cégszinten, vállalkozói szinten több bugyor, amiben benne vagyok. Ugye van egy podcast ügynökségünk nekünk. Emellett van egy marketinges csapat, akivel ugyanúgy külön szálon kell, hogy dolgozzak, az már most jubiláltuk az első ötéves évfordulónkat pár hónappal ezelőtt. Úgyhogy az egy szép menet volt eddig. Emellett ugye ott van egy kis okos otthonos biznisz, meg az oktatás, meg hát ami a hatékony leszek, ott kezdtem együtt debütálni. Debütál most a Project Blues. A weboldal, oktatások, minden más, ami hozzátartozik. Az is egy nagy bugyor, és én azt szoktam mondani az oktatáson, hogy a GTD ebben nekem annyit segít, hogy nem váltam még el, illetve ha még nem váltam el, de még a garázsban sem kell, hogy aludjak. Tehát, hogy ez a rész is nagyjából mederben van tartva.
– Ellenben egy stúdióban vagy száműzve, ami hát vagy látszik a képen, vagy ha nem, és akkor képzeld el, úgyhogy igen, hát ez akkor nekem egy nagy kérdés lesz ez a magánéleti történet, nem feltétlenül annak csak a romantikus oldalával, hanem egyáltalán csak a saját lelked egyben tartásával. Úgyhogy, remélem, majd a különböző részeken azért ki tudunk ebből enni, vagy erre térni.
– Igen.
– Úgyhogy kérlek, ne taníts mester. Szabó Péteri magasságokba is szólítunk téged. Tehát, Péter több bugyrot, bár én úgy képzelem el, mint most, lehet, hogy nem annyira láttad mögöttem található kallax szekrény fakkjait, tehát legalább 8-9-ben van éppen Péter, és hát valamelyikből most fogunk szemezgetni. Például a hatékonyságból, ami eddig a GTD-t is jelentette, de ezt annyira nem, vagy ettől annyira nem eltávolodván. Az első adásban pont erre szeretnénk rátérni, hogyha már a témában még annyira nem merülünk el, hogy mi az, hogy hatékonyság, mert hát mégiscsak, hogy miként nevezzük a gyermeket, engem érdekel az, hogy oké, én értem azt, hogy el tudom mondani, hogyha esetleg egy gyárban dolgoznék, hogy mondjuk hatékony volt a mai napom, mert ennyi és ennyi dolgot legyártottam, de hogy azt a számokon túl lehet-e érezni, inni, enni a hatékonyságot, vagy magamra tudom-e kenni esetleg. Tehát, hogy miként lehet azt definiálni, hogy hatékony valaki. Úgyhogy légyszi, ebben segíts már először, vagy akkor induljunk már el ezen kérlek, hogy mondjuk, ha tőled megkérdezik a buszmegállóban, azt se tudom, hogy szoktál-e még buszozni, de tegyük fel, hogy hatékony és környezetvédelmileg egységes napot szeretnél tartani, állsz a buszmegállóban, és odalép hozzád egy jó ember, hogy szervusz kérlek, van nálad négy szál hatékonyság, és mondd meg, mi az, akkor hogyan mondanád meg?
– Ez egy jó kérdés egyébként, mert ez általában előkerül, főleg amikor mondjuk egy ilyen többrészevős képzés van, akkor jön elő nagyon-nagyon markánsan. Engem a kedvencem az volt, amikor a Vajtai kastélynak gyakorlatilag a teljes legénysége a konferenciaszervező központnak a teljes legénysége ott volt, ugye a felső vezetéstől a villanyszerelőig. Tehát tényleg nagyon-nagyon sokan ott voltak, és nagyon-nagyon változatos volt a felhozatal. És ők mondták azt például, hogy megkérdeztem, mikor tőlük, hogy nekik mit jelent hatékonynak lenni, és akkor volt az, aki azt mondta, hogy neki húsz feladat. Minden nap. Mindegy, hogy mi. És akkor így mondtam, hogy jó, de hogy húsz titanicot föl kell építeni, meg húsz lapot félbehajtani, mindegy.
– Húsz darabot kell neki adni.
– Igen, és akkor ő hatékonynak érzi magát. Meg voltak nyilván egy csomóan azok, akik azt mondták, hogy kellenek a nagyívű élmények, az az eredményesség érzés, hogy most valami nagyot összeraktam, és akkor az lehet egy darab egy napra, de kell neki ez az élmény. Én azt szoktam mondani, hogy pont ebből fakadóan, vagy ebből a tapasztalatomból fakadóan én ezt úgy fogalmaztam meg, hogy a hatékonyságot nem fogod tudni kézzel fogni, mert mindenkinek mást jelent, sőt, nekem is mást jelent egyik napról a másikra. A hatékonyság az egy érzés, az egy adott pillanatban megélt érzés, az, hogy én jobban ismerem a saját motivációmat, meg a saját elégedettség érzésem kiváltóit az átlagnál, az azért van, mert nagyon sokat foglalkozok ezzel a témával. De nekem tudnom kell. Nekem például, ha visszakanyarodunk a példához, amit mondtam, nekem kell az öt, tíz, tizenöt, akármennyi kis apróság egy nap, amit megcsinálok, hogy legyen egy ilyen darabszámos volumene a dolognak. De ha csak az van, az kevés. Nekem az volt az arany középút megoldás, hogy kell a sok pici apróság, és minden nap kell, hogy valami nagyobb dologgal haladjak. Nem kell, hogy megcsináljam, csak azt érezzem, hogy most azzal tudtam haladni egy olyat, amire.
– Történt előrelépés.
– Igen. És akkor kell egy-két nagy és kell sok kicsi és nekem például ez adja az elégedettség érzésemet a nap végén, hogy már hozzátettem az univerzumhoz, és ilyenkor érzem magam hatékonynak.
– Pont az univerzumról az járt az eszembe, hogy én vallástudomány szakra jártam mesterszakon, és akkor ott valahogy az imát és a meditációt hozták mindig úgy elő, hogy az sem egy olyan állapot, amit hogyha egyszer elérsz, ugye a megvilágosodással szokták ezt leginkább emlegetni, vagy párhuzamban emlegetni, hogy akkor azt eléred, és akkor onnantól benne vagy, onnantól akkor hatékony vagy, hogyha ugye a példával szeretném így párhuzamba állítani, hanem hogy az van, hogy ugye, ha megvan a kezedben a kulcs, vagy ez az érzet, akkor ugye tudsz rajta dolgozni, lásd imádkozni, vagy meditálni, és cselekedni hatékonyan, és akkor egyszer csak megint újra elérheted, de hogy ez nem egy állandó állapot, hanem ott egy ilyen pillanatnyi, vagy esetleg jobb esetben több pillanatnyi élmény, de ezek szerint nem tulajdonság, vagy nem olyan, amit onnantól magamra szedtem.
– Nem, nem, nem. Ezt lehet egyébként egy GTD-s szemszögből is megközelíteni, ami egészen közel van a te megfogalmazásodhoz. Ugyanis GT oldalról meg azt szoktuk mondani, hogy van az az állapot, amikor hatékonynak érzed magad. És abból mindig, mindig, mindig leesel, mert ez a normális, tehát, hogy még David Allen is, aki a Gateway-t kitalálta, tehát, hogy nincs olyan, aki ne tenné. A GTD vagy azt mondom inkább, hogy egy jó rendszer, ami a te életedet tudja keretezni, és szeretném, hogyha így az adásokban majd minden típusú embernek tudnánk olyan keretrendszert majd mutatni, vagy legalábbis elindítani egy gondolatot, ami segít, mert nekem is más lesz a jó, meg neked is például más lesz, ami jó. De a jó rendszer az abban segít, hogy amikor erről leesel, akkor minél hamarabb vissza tudjál kerülni arra a szintre, ahol hatékonynak érzed magad. Tehát az nem lehet cél, hogy mindig legyél hatékony.
– Szerintem abban a négy órájában nincs olyan, hogy hatékony vagyok?
– Szerintem nem. Tehát, hogy a klasszikus értelmében nem. Anna, mikor itt volt D-videlen például Magyarországon, mi megkérdeztük tőle, hogy így akkor vattabbá vált, hogyha fölkelsz így reggel valamelyik nap, és azt mondod, hogy á, nem. És akkor így már nem csinálsz semmit mégse. És akkor erről azt mondta, hogy igazándiból, hogyha akkor viszont én azt érzem, hogy erre van szükségem, és utána tényleg pihenek, és nem azon őrlődök, hogy mégse csináltam ma semmit, hanem tényleg pihenek, akkor az ugyanúgy hatékony nap volt.

– Ez egy újszerű megvilágosodás.
– Aha. Akkor például az van, hogyha mondjuk tegyük fel, biztos ez csak feltételezés, de hogy mondjuk ma nincs kedved, aki tesz, hallgatod, semmit csinálni, és mondjuk ebben valóban egyezményesen azt tudod mondani, hogy akkor valóban semmit nem csinálok, vagy csak alig, és hátradőlsz, és nem tudom, PS-ezel, vagy csak gobelinezel, akkor megegyezhetsz magaddal abban is, vagy eljuthatunk oda is, hogyha esetleg ezt végig tudjuk gondolni, vagy valóban ezt az érzést meg tudjuk ragadni, ebben már szívesen állok melléd, aki ezt hallgatod, hogy akkor hatékonyan vagyok hatékonytalan, azaz betudom annak, hogy ami most történik, az tulajdonképpen a későbbi hatékonyságomhoz járul hozzá?
– Klasszikusabb értelemben vett hatékonyságodhoz járul hozzá, de tényleg az van, hogy ha belegondolsz, volt olyan időszak neked is az életedben, amikor irgalmatlan sokat kellett dolgozni. Már mondjuk úgy, hogy már nyomasztó mennyiségben, hogy nem tudtad elengedni fejben még akkor se, hogyha akartad.
– Minden gyerekkoromban.
– Gyerekkoromban, igen.
– Pont azt akartam mondani, hogy alapvetően szerintem a fiatalabb korszakunk, amikor még úgy mindenki azt gondolja, hogy majd elviszi a srác, meg a lány. Az pont az az időszak, amikor túlhajtva tudunk lenni.
– Felmászott a macska a fára.
– Igen, igen, igen. És pont ez az az időszak, amikor nem tudjuk elengedni a munkát. És hogyha elmegyek egy hét szabira, akkor azért szoktam mindenki azt mondani, hogy kell legalább három nap, amíg elfelejtem a munkát. És akkor utána már csak négy nap szabin van, de az utolsó két napon már elkezdem őrölni magamat, hogy vajon mi fog várni rám, tehát hogy ezért kell minimum két hét szabira menni sokak szerint. És hogy ez az, ami nem hatékony. Tehát a pihenés is a maga nemében tud hatékony és nem hatékony lenni. Ha én elmegyek egy wellness hétvégére, és miközben áztatom magam a vízben, vagy éppen ülök a szaunában, és közben folyamatosan azon agyalok, hogy milyen e-mailt fogok írni majd hétfőn, amikor visszajövök, az egy pont tökéletesen nem pihentető pihenés lesz. És erre mondom azt a maga idejében.
– Amikor én ott ülök és tényleg kiürítöm az agyamat, akkor tudok hatékonyan szaunázni. Nem azért, mert jobban izzadok, hanem azért, mert tényleg pihentető lesz fejben.
– Oké.
– Na most azon a fejemben, hogy nyilván itt most, amikor mi beszélünk 2023-ban, mondjuk, ha ezt éppen 26-ban hallgatod, akkor ez már egy három éves műsor, de hogy egyébként ebben a helyzetben 2023-ban beszélgetve azt érzem, hogy az elmúlt jó néhány évben nyilván rengetegszer és rengeteg helyről kellett, hogy előjöjjön a hatékonyság szó. És hát, hogy nem tudom, hogy ’60-ban nyilván nem éltem, meg még 1920-ban sem, hogy mondjuk akkor beszélgethettek-e hatékonyságról. Úgy sejtem, hogy nem. De hogy van bennem ez a nagyon filozofikus kérdés, hogy szerinted miért kell ma többet beszélni a hatékonyságról, és akkor nyilvánvalóan van ebben egy ilyen álságos dolog, mert én is sejtem a válaszokat, meg nyilván megélem a telefonommal és a torlódó feladatokkal együtt. De hogy miért ma beszélünk többet hatékonyságról, és miért nem mondjuk már anyáink is beszéltek róla?
– Hát az, hogy anyáink miért nem beszéltek róla, azon lehetne egyébként még nagyon-nagyon sokáig lamentálni. Én sem tudom, tehát nekem sincsen határozott gondolatom, hogy őnáluk miért nem került ez ilyen formában elő. Inkább meg fogom onnan, hogy szerintem nálunk miért fontos, és ez valószínűleg válasz az előző részére is. Tehát az az információ áradat, amiben most vagyunk, az nagyon-nagyon nyomasztó. Az a fajta elérés, amit biztosítanak nekünk ahhoz a fajta digitális élethez, ami most van, az nagyon-nagyon nyomasztó tud lenni, mert pillanatok alatt el tud veszni benne még egy ilyen kvázi tudatos ember is, aki szeretné magát távol tartani, mégis azt látja, hogy három és fél órával ezelőtt ült le egy pillanatra a tiktokozni. Tehát, hogy bárkit be tud szippantani a maga nemében. És ez szerintem nagyon rossz plusz. Alapvetően van egy minőségi elvárás szerintem társadalmi szinten mindenki felé, hogy a szarmunka már nem munka, hanem csináld jól, vagy látsszon jónak, és akkor itt lehet nyilván etikailag is.
– És azt is maximálisan, bocsánat, tehát hogy a csináld jól sem, mert még a jól az egy ilyen megengedő szó. Tehát majdnem olyan tökéletest érzem mindig egy ilyen alapelvárásnak.
– Legalábbis valahol.
– Ebben van egyfajta divat, hogy most menő hatékonynak lenni. És szerintem az a generáció, aki most a 30-as éveit éli, az, hogy van egy bizonyos, ahogy én látom a világot. Van egy bizonyos menősége annak, hogyha valaki most szingli és a saját életét akarja tökéletesebben élni, és azt akarja kimaximalizálni, és azt akarja tökéletesre hatékonyan. Tehát, hogy ezek mind-mind összecsengenek, hogy sokkal többet kezd el egy generáció most magával foglalkozni, és áldozatokat hozni érte máshol.
– Na most akkor hadd tegyem már fel azt a nagyon filozofikus, szinte önellenőrző kérdést, hogy akkor mi miért foglalkozunk mégis a hatékonysággal? Miért kell még ezt a terhet is magunkra és másokra, azaz rád is rád tenni, aki ezt hallgatod.
– Azért, szerintem pont azért, mert van egy nagyon-nagyon széles és jól kényelmesen járható arany középút. Mindent szarul csinálok és mindent föláldozok a hatékonyságért között. Tehát, hogy szerintem a hatékonynak akkor fogod tudni érezni magadat hosszú távon és nagyon sokáig, hogyha nem azt érzed, hogy azért vagyok hatékony, mert rámentek a barátaim meg a családom. Viszont nagyon hatékony vagyok abban, amit csinálok egyébként. És ez a fajta nyomás, hogy magamnak akarok megfelelni, és nekem van egy olyan felállított szintem, ami lehet, hogy irreálisan magas, és ebben szerintem kell segíteni az embereknek, hogy mi az a szint, amit lőjenek be. Ha túl alacsonyan van, akkor nem motivál, ha túl magasan van, egy idő után az se motivál, mert sosem érem el, viszont tényleg áldozatokat hozok menet közben, amiket utána meg fogok bánni, szinte biztos. És ez a külső, belső nyomás. Tehát, hogy van egyszer egy külső nyomás a munkáltatóm, a munkavállalóim, a szakmai környezetem, a magánéletbeli környezetem és a saját belső motivációm együtt egy olyan nyomást rak rám, ami szerintem nem egészséges ma, és ahhoz kell egy jó, hatékonysággal foglalkozó podcast, hogy ezt segítsen mindenkinek helyre tenni.
– Ó, jeee! Máris érzem, hogy akkor megindokoltuk. Amíg annyit hozzáfűzhetek, én viszont még azt is remélem, vagy nem csak ettől a közös kalandtól, vagy talán az is bebizonyítható, hogy azon túl, hogy a hatékonyság mondjuk könnyen szinonimája, esetleg akár rímpárja is lehet annak, hogy egy élére húzott Excel táblában éled az életed, azon túl, ha esetleg valaki, vagy te, aki ezt hallgatod, nem tudom, melyik a jobb megszólítás, mert nem akarnám elidegeníteni ezt magamtól. Szóval, hogy mondjuk egy ilyen szabadon szárnyaló lélek, aki a kötöttségekkel nem annyira van helyben, de azért mégiscsak kell az életében. Szóval, hogy azért létezik ennek egy olyan verziója is, amikor mondjuk ez ilyen nem egy sztrádába vagy ösvénybe beleszuszakolt valami, hanem mondjuk egy ilyen karámban ide-oda szaladgáló lélek.
– Igen.
– Jó volt a hasonlat? Gyorsan valami visszajelzést adj ki.
– Abszolút. Nekem megvolt a képi része is a dolognak, és pont azért működik jól. Egész pontosan én ezzel azért is szeretnék nagyon-nagyon mélyen foglalkozni, mert az elmúlt egy-két évben már elég erőteljesen fogalmazódott meg bennem az igény saját magam felé egy olyan módszer kialakítására, ami kifejezetten figyelembe veszi azt, hogy milyen típusba lehet sorolni egy-egy embert. Mert ugye mindenki más kategóriába tud tartozni. Alapvetően két kategóriába lehet sorolni az embereket. Az egyik, aki kategorizálja az embereket, a másik pedig aki nem. De aki kategorizálja az embereket, az alapvetően nagyon sokféleképpen teheti meg. Mondok egy nagyon-nagyon kézenfekvőt, ami szerintem bármikor megállja a helyét bármilyen hasonló témában, az mondjuk a diszkes módszertannak a csoportosítása. A kék-sárga-piros-zöld.
– Igen.
– Erre nagyon jó példa vagyunk szerintem a mi trénerek itt házon belül, mert ugye négyen vagyunk trénerek per pillanat, akik GTD-t oktathatunk, és abból hárman viszonylag gyakran szoktunk beszélgetni, abból hárman háromféle típusba tartozunk. És amíg mondjuk én az a fajta vagyok, aki a te elmondásod alapján inkább ez az excel táblás verzióban szereti élni az életét, vagy ha nem is azt mondom, hogy szereti élni az életét, mert én szeretek lusta lenni. Apa nem fér bele egy excel tábla pontos vezetése. Viszont egy jó excel táblás rendszer lehetővé teszi, hogy hamarabb lehessek lusta.

És akkor ezzel szembeállítva meg egy olyan személyiségtípust, aki nem szereti a rendszerezettséget, meg nem szereti mondjuk vezetni egyáltalán a feladatait, meg olyan szinten dokumentálni, hogy az bármilyen szempontból nyomon követhető legyen, akár saját maga, akár más számára. Az mondjuk, hogyha a diszket nézzük, az mondjuk egy ilyen sárga személyiségtípus, ott meg egy jó rendszer. Nem azt mondja meg, hogy mit építhetsz a homokozóban, hogy milyen várat, mekkorát, hanem ad egy határvonalat a homokozónak, és azon belül meg azt csinálsz, amit akarsz. És akkor te élvezheted az életedet, meg építheted a várakat magadnak, de egy jó rendszer ad egy olyan keretet a köré, hogy nem folyik szét az a homok, amiből te szeretnél dolgozni.
– Három szerintem nagyon fontos terület van még a fejemben. Ebből az egyik egy kisebb, méghozzá, ha itt már homokozókról tartunk, vagy homokozóknál tartunk, meg egyébként valahol az egész műsor alatt munka környékén is barangolunk, hiszen hát hol kerülhetne elő a legtöbbször hatékonyság, mint a munkánál, de hát ez a nagy kérdés, hogy amúgy csak ez az egy terület van, teszem fel naivan a kérdést, vagy hol kell nekünk hatékonynak lenni, vagy hol lőjük be most a műsorban, hogy hol leszünk mi hatékonyak?
– Nem, szerintem ez például egy nagyon-nagyon komoly hiba, amit el lehet követni, hogyha a hatékonyságunkat azt a munkára szeretnénk korlátozni. Pont ez szerintem az első lépcső azon az úton, hogy az első lépés azon az úton, amikor elkezdünk felégetni dolgokat magunk körül azért, hogy a munkába hatékonyak legyünk.
– Mi saját példámból okoskodunk.
– Kevesebb barát, bocs. Tehát, hogy ilyenre gondolsz, hogy akkor?
– Az következmény. Tehát, hogy szerintem azért tudatosan így senki nem fogja kimondani, hogy jó, nekem most kevesebb barát kell, mert többet akarok dolgozni. Viszont hogyha csak a munkában mérem a hatékonyságomat, akkor, amikor elhívnak sörözni, és mérlegre kell tennem azt, hogy menjek el sörözni a haverokkal, vagy húzzak rá még két órát, és meg tudom csinálni ezt a projektet is a melóban, akkor elkezdem azt választani inkább az utóbbit. És ez vezet oda, hogy kevesebb barát lesz körülöttünk. És az az, ami nem jó szerintem. Inkább arra.
– Bocsánat, hadd ne legyünk már ennyire szexisták. Fogalmazzunk, elmegyünk sütizni, vagy elhívnak minket sütizni.
– Igen, tehát a söröző.
– A hölgyek is sörözni.
– Igen, igen, igen. Az mindenkire érvényes, igen, abszolút. És szerintem ma már nem is érdemes különválasztani a kettőt, mert ugyanúgy vannak karrieristák, ugyanúgy vannak otthonülők, ugyanúgy vannak, akik a barátaikat választják, ugyanúgy vannak, akik föláldozzák a magánéletet a munkáért, mind a két nemben.

Ez itt szerintem teljesen egyenrangú ilyen szempontból mind a két fél, általában azok, de itt aztán tényleg. Szerintem azért fontos ezt nagyon-nagyon tudatosan kezelni, és én erre azért igyekszem saját magamat is emlékeztetni viszonylag gyakran, mert én az a baj, hogy imádom az összes munkát, amit kell, imádom a marketinget, a keresőoptimalizálást. Imádom, hogy ott kezdtek el gyártok veled, imádok oktatni, tehát ez mind olyan dolog, amiket azért csinálok, mert szeretem csinálni. És ez a kapudrogja annak, hogy komolyabb áldozatokat hozzon az ember a magánéletében azért, hogy többet dolgozhasson. Úgyhogy nekem azért időről időre kell arra emlékeztetnem magamat, hogy nem szabad. És itt kell meghozni azt a fajta nézet, vagy szemléletváltás saját magunkban szerintem, hogy nézzünk körül otthon, mert amikor én elemzem azt, hogy mi az, amire időt szeretnék, vagy időt kell, és mi az, amire időt szeretnék szánni. Inkább így megfogalmazva, akkor itthon például van. Hát családi házban élünk, ami, hogyha családi házban él valaki, akkor tudja, hogy ez egy ilyen neverending sztori, valami mindig tönkremegy, valamiből mindig újat kell, valamiből szeretnénk most már másfélét, mert tönkrement, mert elöregedett, meg bármi. Ott mindig van meló. Ez nekem az életem első 30 évében nem volt meg. Az utóbbi kilenc évben viszont igen. Ezek olyan új feladatok voltak, amiket valahol el kellett helyeznem a naptárban, és nem azt mondom, hogy naprakészen van tartva a ház, tehát hogy priorizálás áldozata lett egy-két dolog a házfelújítás meg korszerűsítés kapcsán is. De például ez egy olyan dolog, amit bele kellett vegyek a saját prioritásaim közé. Gyerekeim vannak például, akik nőnek és minél nagyobbak, annál érdekesebb életet élnek, és annál több időt lehet velük egyébként is eltölteni. Ami idő, hogy ezt csak bele kell kalkulálni, nem áldozat, de hogyha nem kalkulálnék vele, akkor ők húznák a rövidebbet. Már meg én is, de hogy akkor lemaradnának ezek a közös programok, mert nem kalkulálok vele. Nagyon-nagyon sok minden van körülöttünk. Ha elkezdenék művészkedni, akkor arra időt kéne, hogy allokáljak. Ha azt mondom, hogy könyvet akarok írni, és ez mind-mind nem munka, hanem magánélet, akkor arra időt kéne, hogy allokálja, és ezeket mind-mind-mind priorizálnom kell a munkámmal szembeállítva.
– És még azt is sejtem, hogy ha már itt ilyen tényezőkről van szó, mint mondjuk családi ház, gyermekek, házasság, mert hogy akár még ezt is behozhatjuk, hogy azért többféleképpen lehet itt szintezni mondjuk a beszélgetéseinket. Ugye nálad már van család és családi ház. Én még csak Csányi úrnak köszönhetem, lakás és feleség. Esetleg nyulak, még ennyit tudok felmutatni, de hogy ugyanezt egyébként ugye mindenki a saját keresztje a legnehezebb, vagy mindenkinek a saját keresztje a legnehezebb. Azért ez nem azt jelenti, hogy az egyiknek gyorsan megvédem magam. Az egyiknek, hogy mondjam, a maga hatékonytalansága, vagy idő hiánya, majd ez is egy ilyen érdekes kérdés lesz, de most nevezzük így, idő hiánya, az kisebb vagy kevésbé fájdalmasabb lenne, mint a másiknak az időhiánya. Ez körülbelül egyébként ugyanaz a kategória számomra. Tehát, hogyha találkozom egy egyetemistával, és mondjuk ő azt mondja, akinek jellemzően mindenféle megközelítésből azt szoktuk mondani, hogy semmi dolga nincsen, de tényleg, hát az a legjobb élet. És ő mondja azt, hogy fú, hát nála semmi időm nincsen arra, hogy találkozzunk, akkor persze elsőre én is azt, hogy egy pillanatra elmosolyodom, hogy ho, hol tudod te még azt édes barátom, hogy milyen az, hogy időhiány, vagy egyáltalán az, hogy hatékonyan szervezni az életed. Pedig hát közben mindjárt jártok bár ilyen korban, és akkor az volt az a kereszt, ami a legnagyobb, amit lehetett cipelni. Mindebből azt akartam, bocsánat, oda akartam elkavarodni, hogy ez még egy dolog, hogy még a saját belső érzések, de van, hogy a hatékonyságunkat nem csak mi szabályozzuk, hanem tőlünk kívül eső emberek, legyen az akár a főnök, a feleséged, a férjed vagy a nyulad. Tehát, hogy ez is még egy érdekes pont nekem, hogy más is belép a képletbe.
– Abszolút. És még azt gondolom, hogy még ezek a külső dolgok, meg mind-mind-mind külső, jó, illetve van a belső kör, aki otthon körülvesz téged, tehát az egy belső, de hogy tőlem kívülálló dolog, és akkor emellé, hogyha odarakod azt, hogy benned mi van, ami téged motivál. Például, ha utálod a munkádat, akkor nagyon erőteljesen kell priorizálnod azt, hogy azért az el legyen végezve. Erről szerintem külön rész lesz majd még a későbbiekben, mert ez egy nagyon-nagyon fontos kérdés.
– Mi van, ha utálod a munkád? Hatékony leszek? XIV. epizód. Mi van, ha utálod a munkád?
– Körülbelül. Jó lesz.
– Lesz, mire gondolok.

És akkor van bennem például egy olyan belső motiváció, hogy én ezeket a projekteket, meg ezeket a vállalkozásokat azért csinálom, mert mindegyiket nagyon szeretem csinálni, csak meg kellett rá találni azt az időkeretet, hogy az beleférjen a napomba. Vagy ha nem férne bele, akkor döntenem kéne, hogy nem oktatok, nem podcastelek vagy nem marketingezek. Tehát, hogy valahol, valahol választanom kellene ezek közül, ha nem tudnám megoldani, hogy beleférjen, de bennem van egy belső motiváció, ezeket mind nagyon-nagyon szeretném csinálni, és ezeket szeretném mind-mind összehangolni. Tehát, hogy a belső motiváció az nagyon-nagyon fontos. Engem az motivál, hogy többet szeretnék csinálni, de kevesebb idő alatt. Tehát hatékonyabban szeretném azt csinálni, amit most csinálok, és akkor van időm több mindenre. Nekem ez egy nagyon fontos mozgatórugó. Szeretném jobban szervezni a saját napomat. Szeretném azt őszintén mondani magamról, hogy akik velem együtt dolgoznak, azok hatékonyabban tudnak dolgozni, mert tudok nekik szervezésben olyan alapot adni, amitől ők gyorsabban dolgoznak, ami végeredményben ugye az én vállalkozásaimban is egy pluszt fog jelenteni. Tehát, hogy megvan az önző része is a dolognak, csak erre én rájöttem, hogyha ők jobbak, akkor én is jobb leszek.
– Na most az van bennem Péter, hogy itt ugye, amikor nekivágtunk mi ennek, hogy akkor én, aki még ebbe csak így belehelyezem néha a lábam a hatékonyságba, megvan az a vágyam, hogy hatékony szeretnék lenni. Még nem tudom a műsor címét teljes bizonyossággal kimondani, hogy hatékony leszek, de hogy szeretnék lenni, az megvan. De közben meg megijeszt ez a rengeteg minden, ami előttem van. Tehát van egy ilyen fene se tudja, hogy akarom-e. Mi lenne, ha segítené felállítani egy ilyen prokontra dolgot, vagy felállítanánk, hogy mitől éri meg hatékonynak lenni, vagy a hatékonyság eszméit kergetni, és mi az a kontra, ami miatt meg viszont biztos, hogy észben kell tartani, nem a miért ne, tehát azt nem össze akarnánk összegyűjteni, de azért biztos, hogy ott van árnyoldalként.
– Kezdjük a jó részével, szerintem már mégiscsak ez a.
– Igen.
– Azért alapvetően azt gondolom, hogy azért csináljuk a pótkezdet, mert hogy ennek inkább haszna van, mint hátránya. Szerintem azért jó, hogyha foglalkozunk a hatékonysággal, és azért jó, hogyha nem is mindennap, de rendszeresen foglalkozunk azzal, hogy hogyan tudunk, amiben akarunk éppen hatékonyabbak lenni, mert ez egy nagyon-nagyon pozitív töltetű motiváció. Érzelmileg, indíttatásilag. Tehát, ha szeretnénk hatékonyabbak lenni, szeretnénk jobbak lenni, az nagyon jól tud motiválni minket arra, amit csinálunk, és mondja kérem.
– Úgy érted, úgy érted, hogy ez mondjuk pozitívabb motiváció, mint mondjuk a pénz, tehát, hogy gazdag akarok lenni, az nem függetlenül, az sem elvetendő, de másabb töltete van annak, hogy hatékony akarok lenni.
– A pénz is egy olyan szempont lehet, hogyha valaki úgy kötődik a pénzhez, ahogy én nem, akkor annak nyilván az egy nagyon pozitív motiváció, hogyha hatékonyabb vagyok, több pénzem van, de az én életemben is nyilván jelen van a pénz, tehát hogy engem is motivál az, hogy egy olyan összeg fölött tudjak havonta gazdálkodni, amiből olyan életet tudok itt a családomnak meg magamnak teremteni, amivel elégedett vagyok. Tehát nyilván ez benne van, de hogy én egy inkább egy mélyebb motivációról beszélek. Tehát az, hogyha olyan dologgal tudok foglalkozni minden nap, amiben jó vagyok, vagy jó leszek, és érzem azt a fejlődést, hogy egyre hatékonyabb leszek ezzel kapcsolatban, az tök motiváló tud lenni. Tehát ha látom azt, hogy megéri foglalkozni vele, és megéri azzal foglalkoznom, hogy hogyan tudom ezt jobban csinálni. Akkor a produktivitás az egy motiváló dolog, mert egyszerűen azt látom, hogy amit csinálok, az egyre jobb minőségre, mennyiségre, attól függ, hogy mi a szempont, ami leginkább leírja az eredménynek az értékét. És ez a másik dolog, ami engem motivál, hogyha hatékonyabb tudok lenni, akkor nemcsak mennyiségben vagyok jobb, hanem ami az én kezeim közül kikerül, az egyre jobb dolog, az egyre többet tud hozzáadni az univerzumhoz.

Az nekem egy fontos motiváció, hogy érezzem a hozzáadott értékemet a körülöttem levő világhoz. És az, hogyha hatékonyabb vagyok, akkor vagy ugyanazt tudom jobban, vagy több mindent tudok hozzátenni.
– Mondj még előnyöket, kérlek!

– Hát alapvetően szerintem az még egy nagyon-nagyon fontos kérdés, hogy mennyire akarunk mi magunk fejlődni. Bennem ez talán a legerősebb, és talán ebből fakad az egész, hogy én ebben ennyire elmélyedtem. Én szeretném azt érezni, meg azt tudni magamról, meg azt magabiztosan kimondani, merni, hogy én folyamatosan tudok fejlődni és jobbá válni saját magam számára. És itt azt mondom, hogy ez a belső kör, aki körülvesz, az egy nagyon fontos tükör tud lenni ilyen szempontból mindannyiunk számára, mert én alapvetően ilyen önemésztő, önkritikus típus vagyok, tehát, hogy így az, hogy én mekkora király vagyok, azt viszonylag ritkán szoktam mondani, őszintén komolyan, hanem inkább csak az a kamufelvágás jelleggel, de amikor a környezetem igazolja ezt vissza, az mindig egy fontos megerősítés, és bennem van egy ilyen nagyon erős motiváció, hogy én tényleg szeretnék jobbá válni magamnál.

– Mint ahogy a műsorban is kitűztük.
– Igen. És ebben szerintem az, hogyha tudom a hatékonyságomat például mérni, extrém táblás szemléletmód, ha én ezt jól tudom mérni, akkor az nekem segít egy, hogy is mondjam, egy érzelmektől mentes, független és objektív értékelési rendszeren átszűrni a saját hatékonyságomat, és akkor tényszerűen tudom azt megállapítani, hogy hatékonyabb vagyok.
– Na most akkor ne hagyjuk ki a kontra részét sem. Mi az, ami buktatója lehet ennek az egész hatékonyságnak? Mert most egyet-kettőt azért érzek, például azt a kisebb fajta valószínűleg okozhatja az ellenállást is, mondjuk azt a kisebb fajta nyomást, amit okozhat mondjuk bizonyos esetben az, hogy jaj, már megint nem voltam hatékony. Tehát, hogy egy ilyen plusz terhet veszek magamra azzal, hogy hatékony akarok lenni. Nem tudom, hogy jól gondolom-e például.
– Itt szerintem mindenkinek kell húzni egy olyan vonalat, amit meg akar ugrani rendszeresen. Tehát, hogy amitől azt mondja, hogy ha ezen túl tudok menni, akkor már hatékonynak érzem magam, és ez nagyon fontos, hogy itt tényleg egy olyan pontot kell találni, amire azt mondom, hogy már hatékony vagyok, mert akkor az már jó. Ha viszont mindig olyan célok vannak előttetek, hogy előtted akár, amit rohadt nehéz megugrani, akkor viszonylag ritkán fogod azt érezni, hogy ez működik. És szerintem ez az egyik nagy hátulütője a hatékonyságnak, hogy ha nagyon-nagyon magasra van téve a léc, akkor nincs meg a sikerélmény. Ha soha nincs meg a sikerélmény, akkor azt mindannyian tudjuk, hogy egy idő után elvész a motiváció, és onnantól kezdve már szenvedés lesz ennek az egésznek a kergetése, és ezek a fajta ilyen ördögi körök vezetnek. Szerintem viszonylag gyorsan például a kiégéshez is, amikor olyan dolgokkal emésztjük fel az energiáinkat, meg az időnket, ami annyira nem tesz hozzá az életünkhöz. És a folyamatos sikertelenség az egy olyan dolog, ami például ehhez nagyon nagy mértékben hozzá tud járulni. És soha nem leszünk elégedettek magunkkal. Tehát, hogy a hatékonyságnak motiválnia kéne, és nem pedig egy ilyen valahol kilométerekkel a fejünk fölött lebegő elérhetetlen célnak, mert az viszont ahhoz vezet, hogy túlhajtom magam. Aminek van sok hátránya.
– Bocs, egy gyors diskurzus végét szeretném itt tartani, mint a fejemben itt lefolytattam önmagammal, hogy mondtad, a már hatékony vagyok, és akkor körülbelül itt, ahol te befejezted a gondolatodat, itt érek én is ide, hogy nekem azzal hoz most feloldozást, hogyha mondjuk azt tudom majd kimondani esetleg nemcsak az epizódjaink után, hanem a hétköznapi életet is élvén, hogy nem az, hogy már hatékony vagyok, persze nagyon szeretném ezt is majd kimondani, és hogy mondjuk, vagy többször kimondani, és akkor ugye ez nem egy elért állapot, hanem egy többször elérhető állapot, és hogy ezt is örömmel kimondanám, de ha már hatékonyabb vagyok, az már nekem egy oké állapot lenne, amit mondjuk így az elején azt gondolom, hogy meg lehet ugrani, hogy nem a hatékonyabb, hanem hatékonyabb.
– Igen. Szerintem ez a jó fajta hozzá. Azzal nincs baj, hogyha egy motiváló és akár nagyon távoli célt tűzöl ki, tehát, hogy azzal nincsen semmi probléma. Erre szerintem jó példa Tim Ferrisnek a 4 órás munkahét című könyve, ami így sokaknak lehet egy jó cél, hogy nahát, én is csak 4 órát akarok egy héten dolgozni. Én olvastam azt a könyvet, és rájöttem, hogy én nem akarok négy órát dolgozni egy héten, mármint, hogy nem az, hogy még annyit se, hanem, hogy ennél jóval többet akarok dolgozni, mert ott azért ő hoz olyan szót. Például ő hozott olyan szociális jellegű áldozatokat, amiket én nem lennék hajlandó sosem meghozni.
– De például azt a fájdalmas dolgot, hogy bankokban kell élnie időnként, vagy Thaiföldön. Ez tényleg egyébként ez egy elég nagy áldozat a részéről, úgyhogy igen, majd mindjárt elmondom én is, hogy mit gondoltam azután, de először fejezd be.
– A leginkább mély ütés nekem abban a könyvben például most így nem csapvágykönyv elemzésben az volt, amikor így leírta, hogy például a feleségének a bocsánatkérő levelet azt az indiai asszisztense írta meg végül.

– Hatékony.
– Vagy elmit tudom én.
– Ez igaz, ez igaz. Mondjuk én azt szeretném elérni, elolvassa azt a könyvet, hogy nekem a Tim Ferris dolgozzon négy órát egy héten. Tehát, hogy az a cél, ez a merjünk nagyot álmodni, úgyhogy remélem ez lesz.
– Igen. Úgyhogy szerintem a kontra része az kettős. Egyrészt az, hogyha nem állítunk célokat, akkor nem fogjuk érezni azt a megelégedettséget, hogy jobbak vagyunk. Azt, hogyha azt tudod érezni, meg azt tudod mondani magadnak, hogy hatékonyabb vagyok, amit te mondtál, az nagyon-nagyon jó arany középút, mert lehet akkor egy magasztos célt kitűzni, amit szeretnék elérni, amihez tudom, hogy mit tudom én, a 10 ezer órás szabályt végig kell majd szépen skáláznom, hogy az működjön, és akkor leszek majd jó benne, de nem fogom felemészteni magamat az első nyolcezer órában, amikor még tök béna vagyok benne, hanem mindig az előző naphoz viszonyítom magam, ez egy jó hozzáállás, de ha ez nincs meg, akkor a kontrának szerintem az egyik legnagyobb veszélye az, hogy egyrészt saját magunkat terheljük túl és égetjük ki a nagy küzdelem során. És ennek lesz viszonylag nagyon hamar áldozati része is, amit meghozok vagy otthon, családbarátok szintjén, vagy a munkában, mert ott morzsolódok le idegileg, vagy energiaháztartás szempontjából, hát vagy mind a kettőnél egyszerre. Tehát, hogy szerintem ez a kontra.
– Jó, akkor egyébként azt tudnám összegezni, hogy a kontrából is tudtunk azért egyfajta prot kovácsolni, nem minthogyha cél lett volna, de hogy azért helyén kezelve a dolgot, hogy létezik kontra, de ehhez nem feltétlenül kell, hogy akadály legyen, hanem kihívás.
– Nem muszáj, muszáj szem előtt tartani, mert ha valaki rákap, ezt ilyen, hogy is mondjam, ilyen produktivity tréner körökben ezt úgy szoktuk hívni, hogy productivity porn például, amikor azért nem vagyok hatékony, mert iszonyatos mennyiségű időt tolok el arra, hogy a saját rendszeremet optimalizálgassam, és még egy program, még egy kis Time Tracker-t hozzá, még egy kis Pomodoro-t, még egy másik appot, egy újabbat.
– És nem csinálok az ég egy adta világon semmit egész nap, csak így írogatom a kis sortkát, parancsokat, hogyha megnyomom ezt a három billentyűt, akkor majd valami fog történni, ami nem fog megtörténni soha, mert nem használom, csak megcsinálom.
– Cukrozod a semmit.
– Így van.
– Nagyon jó. Tetszik.
– Igen.
– Vagyis azon pont tetszik, hogy ne tessen.
– Tehát, hogyha ezt ésszel kezelem, akkor egy-két ilyen sort, nekem iszonyatos mennyiségű időt tud nyerni minden nap, mert tényleg gyorsabban tudok. Vannak már olyan sortkefe, amivel komplett e-maileket, ilyen 500 szavas e-maileket így 2-3 betűvel meg tudok írni. Tök jó. Amikor elkezdem használni.
– Ezt akartam mondani. Erre kérlek, egy külön adást csináljunk. A három betűből kihozott ötszáz szavas e-mail extra epizód lesz.
– Azt be is terveztem, mert azt most nagyon rápörögtem, úgyhogy muszáj.
– Na tessék! Zárásképpen két megközelítésből arra szeretnélek kérni, vagy kérjük meg magunkat, és egyben segítve neked is, aki ezt hallod. Hozzunk már néhány olyan rövid megoldást, vagy nem is tudom, egy ilyen felvillantás jelleggel, ez az egyik megközelítése, mert hát végül is ezek úgy sejtem, hogy valamennyire spoilerek, trélerek az elkövetkezendő részek tartalmából. Meg hát talán az is, hogy mondjuk útravalónak is szolgálhat most ennek az epizódnak végén, amikor ugye hát erősen elkezdtünk gondolkodni veled egyetemben, mármint aki ezt hallod veled egyetemben, hogy mi az, hogy hatékonyság, meg hát, hogy kell-e ez nekünk. És nyilván ez feladatként kell, hogy szerepeljen, hogy még tovább gondoljuk. Nekem biztos kell, hogy szerepeljen, hogy egy kicsit mélázzak ezen, hogy mit jelent számomra a hatékonyság. Na, ehhez képest néhány megoldás, vagy néhány olyan dolgot, ami már segíthet, hogy mondjuk elkezdjük, vagy már az már hatékonyabbá tehet minket?
– Alapvetően nekem, ami segített még a legeslegelején, amikor elkezdtem ezzel foglalkozni, az egy ilyen nagyon-nagyon egyszerű szabály volt, hogy mindig mérlegelnem kellett, hogy amit most újat bele akarok vinni az életembe, az minél fontosabb. Ezt tök egyszerűen úgy tudtam kialakítani, hogy viszonylag rendszeresen, nem túl gyakran, negyedévente, félévente. Az utóbbi két évben, ami most mögöttünk van, inkább azt mondom, hogy idő hiányában inkább évente, de ahhoz ragaszkodva leültem és átnéztem a saját kis projektjeimet, terveimet, mindent, ami van az életemben, munka vagy magánélet együtt. És gyakorlatilag elkezdtem leírni azt, hogy mi az, ami szerintem fontos nekem. Nem az, hogy miben akarok hatékonyabb lenni, hanem, hogy mik azok a dolgok, amikkel tényleg én kell, hogy foglalkozzak, meg akarok foglalkozni. A kettő nagyon-nagyon távol tud állni egymástól, de hogyha neked van egy listád arról, hogy mi az, ami muszáj és mi az, amit én akarok, akkor a kettőnek a metszetében lesz az a rész, amivel a leghamarabb tudsz nagyon-nagyon hatékony lenni. Mert ott megvan a kötelező időráfordítás is és a belső motiváció is. Hogyha ezek megvannak, akkor ha erre fordítasz például időt, azt sose fogod megbánni. Csak azért kell egy teljes lista, mert tudom, hogyha itt a napomnak a 80 százalékát egy valamivel eltöltöm, akkor a maradék 20 százalék az 15 másik dologra kéne, hogy felforrjon. Tehát kell, hogy belenézzek a tükörbe és azt mondjam, hogy ezzel a néggyel ma nem tudok foglalkozni. És ez az áldozat megéri nekem azért, hogy a másikkal foglalkozzak. És ha megéri, akkor az a jó. Tehát szerintem a házi feladat most neked is, meg a hallgatónak is az, hogy írjátok ezt így le. Kell egy oszlop a muszájról, meg kell egy oszlop a szeretem dolgokról. És minél teljesebb a lista, minél teljesebb a lista, annál pontosabban tudod majd saját magadat értékelni.
– Köszönjük, tanár bácsi! A házi feladatot máris beveszem magamnak, de egyébként tényleg nagyon fontos, mert ha ennek van továbbvezető része, nem csak az, hogy mondjuk, ha leáll a felvétel, vagy nálad leáll a lejátszás, akkor azzal ott véget ért. Ezzel sincsen gond, de akkor tud igazán hatékony, vagy hatásos lenni mondjuk akár ez a műsor is, de leginkább a közös utunk, hogyha, én legalábbis azt érzem, akkor, ha van ennek továbbgyűrűzése mondjuk egy kicsivel később. Úgyhogy lehet, hogy ezt a kell és akarok dolgot, ezt érdemes lesz majd nekem is egy Excel táblából összeszednem. Élére állítva.
– Igen.
– Na, hálásak vagyunk, legalábbis neked, ahogy hallgattad ezt a részt, úgyhogy köszönjük szépen. Talán itt három pontot tehetünk, és a következő epizódig, tulajdonképpen akkor kalandozhatunk tovább az élet tengerén, amely még most számomra tarajos, hullámos, és lehet, hogy neked is, de együtt talán sikerül majd kisimítanunk. Néhány fontos dolog a végére, mert hát nagyon szeretnénk, hogyha ez a további hétköznapokban is valóban tovább gyűrűzné, és mondjuk egymás társaságában is osztozhatnánk. Például a már emlegetett projekt vagy Project Blue oldaláról. Itt Pétert is hívom segítségül, hogy például milyen felületeken találkozhatunk még a Hatékony Leszek Podcast csapatával.
– Alapvetően a cél az az, hogy tényleg ne csak a podcastek alkalmával kerüljön elő a téma, ezért létrehoztunk egy oldalt, az a projektkötője a blue.hu, ami ennek az egésznek a központja tud lenni. Itt elérhetőek a pontkezdtek is minden más mellett is. De szerettünk volna egy olyan közösséget, egy olyan felületet létrehozni, ahol ezt napi szinten két adás között is meg tudjuk tenni. Úgyhogy van egy Project Blue Clubunk, ami a weboldalon keresztül egyébként elérhető. Ennek egy discord felülete van, ami bárki számára nyitott. Illetve van lehetőség nyilván ezen belül még egy kicsit mélyíteni ennek az egésznek a kékségét, de a diszkosz szerverünket, meg a diszkosz közösséget, ezt a projektből közösséget szeretnénk arra használni, hogy legyen egy olyan közösség körülöttetek, ahol nem ciki ilyen agyament dolgokról kérdezni, mint hogy hogyan lehet megírni egy teljes e-mailt három betűvel, és hasonló világmegváltó dolgok, úgyhogy ott abban a közösségben mindenképpen várunk benneteket, és ott tudtok hozzánk csatlakozni. Ott minden más egyéb tartalom egyébként, ami körülöttünk zajlik és történik, az ott elérhető és publikálva van. Tehát, hogy az egy ilyen influenza központnak is tekinthető valamilyen formában.
– Valamint zárásképpen minden szentnek maga felé hajolhat a keze alapon showcast-es műsorokat hallgassatok bátran, hiszen Potcdt oldalról egyéb más műsorainkban is próbálunk segíteni titeket. Például akár a csapatmunkában is, hogy csak egyet emeljek ki a Colleb Podcast révéről, de ebben talán kevesebbszer szeretnénk elmélyedni, de azért időnként illik megemlítenünk, mégiscsak a saját kölykeinkről van szó. Úgyhogy én nagyon hálás vagyok a közös beszélgetésért. Neked is, Péter, és neked is, aki itt voltál. A következő részben találkozzunk, úgyhogy keresd máris!
– Így van.
– Sziasztok!
– Helló!
– Hatékony leszek Podcast, ha jobb akarsz lenni saját magadnál.