Barion Pixel

A hatékony gondolkodásmód, az időd maximális kihasználása és a motiváció!

Hatékony hanganyag!

Hallgass bele

Iratkozz fel:

Írva is, amiről beszéltünk

Miről fog szólni ez az epizód?

A hatékony gondolkodásmód, az időd maximális kihasználása, inspiráció és motiváció megtalálása

A mostani epizód rendhagyó, általánosságban beszélgetünk arról, hogy a hatékonyság mi mindent ölel fel az életünkben, nem csak a munkaidőre korlátozva.
A téma ugyan általános, mégis szerintünk sokkal fontosabb, mint azt hajlandóak lennének az emberek beismerni. És a legtöbb probléma az életünkben, innen fakad!

Ebben az epizódban három szegmensre bontottuk a beszélgetés:
– A hatékony gondolkodásmód kialakítása
– Az időd maximális kihasználása
– Inspiráció és motiváció megtalálása

Az epizódban is említett Fókusz horizont térképet pedig a Discord csoportunkban osztottuk meg: www.project-blue.hu/discord-login

Hatékony videó!

inkább néznéd is?

Ne maradj le a friss hírekről

A halogatás ilyen szempontból azért tud gyilkos lenni, mert amikor tudod, hogy valami fontos dolgot halogatsz, csak nem akarod elkezdeni, mert utálod csinálni, akkor akármi mást csinálsz, időről időre bizony arra az egyetlen egy elhalasztott dologra fogsz gondolni. Nem azzal van a baj, hogy halogató dolgokat, hanem az, hogy halogatásnak hívunk mindent, ami hasonlít erre. Ez a tervem, ez a bakancslistás tervem, ez pontosan ezen a lépcsőn állt meg eddig mindig. Nem érzem azt, hogy én olyan környezetben élnék, hogy nekem ez ne bűntudatot okozzon, hogyha én elmegyek egy ilyet megvalósítani. Tehát, hogy mérlegre tettem a dolgokat és boldogan mondtam azt, hogy nem fontos.
– Hatékony leszek.
– Egy podcast azoknak, akik szeretnének hatékonyabbak lenni. Hatékonyabbak, de hatékonyabbak.
– A napi küzdelmeidben az idővel folytatott harcodban szeretnénk segíteni ezzel a műsorral, veled együtt keressük részről részre, hogy hogyan lehet szervezettebben élni, időt spórolni, kevésbé aggódni.
– Ez a cél. A többit pedig már csak rajtad és rajtunk múlik.
– Hatékony leszek Podcast, ha jobb akarsz lenni saját magadnál.
– Helló, és adj Isten, nagy szeretettel köszöntünk téged, ez a Hatékony leszek Podcast, ahol a hatékonyságot keressük, kutatjuk, járjuk körbe, simogatjuk, magunkhoz öleljük, ágyba fektetjük, dédelgetjük, majd együtt alszunk el vele. És hát miközben ezt tesszük, valójában már hatékonyabban ébredünk. Ez lenne a cél. Helló, itt Mikos Ákos?
– És Tóth-Czere Péter.
– És tulajdonképpen így együtt próbáljuk megfejteni azt. De valójában tényleg egy ilyen körüljárásról van szó, mert hát nem megmondani akarnánk neked, hogy mi a hatékony, hanem maximum jó tapasztalatokat, tapasztalatocskákat, ez az én oldalam, tudunk hozni, merthogy én még csak ízlelgetem, számba veszem, kiköpdösöm és újra számba veszem, része van még itt a hatékonynak. Péter már régóta fogyasztja, ő már kulinária, már Master Shape kategória, legalábbis hatékonyság ügyben.
– Én úgy szoktam fogalmazni inkább, hogy megértem azokat a bugyrokat, amitől már szeretnék mindenkit távol tartani.
– Jó. Na, hát akkor bugyor távoltartás ez a mai napon. Már csak azért is, mert ma aztán tényleg egy elkerülendő dologról van szó, hogy egy ilyen, nem is tudom, meg nem fogható fogalommal vezessem be a halogatást, merthogy ma a halogatásról is lesz szó. Egészen pontosan egyébként arról, hogy a szabadidőnket hogyan lehet hatékonyan megélni, ugye ez is benne van, és hát aztán így szépen összeugrik majd az a téma, amit egyébként elolvastál, mielőtt lekattintottad ezt az epizódot, tehát nem akarok úgy csinálni, mintha most szembesülnél vele, hogy jaj, miről is lesz ma szó? Hát arról, amit elolvastál. Úgyhogy igen. Én a halogatás kapcsán, és akkor itt így kattintva felírtam magamnak néhány dolgot. Pont a halogatás kapcsán azt érzem, hogy szinte az életembe néztél bele, amikor ezt a témát kiötölted és behoztad, és én a legnagyobb örömmel tudtam azt mondani rá, hogy hát hogyne, a halogatásról beszéljünk, mert hát eddig mindig úgy kezeltem a halogatást, hogy na, hát majd.
– Nem, azt akarom, az nem én vagyok, és hát így lökdöstem el, de valójában csak halogattam a halogatást, és hát az utóbbi időben lett osztályrésze az életemnek, hogy egyre többször veszem észre, hogy halogatok. Ez több tényezős, van olyan rész, amit már csak a pszichológusommal beszélek meg, van olyan, amit majd veled is, aki ezt hallgatod, meg hát veled is, kedves Péter, aki ezt hallgatod. Szóval, hogy a te értelmezésedben hogyan van ez a halogatás téma? Mit nevezünk halogatásnak? Hogy van ez az Oxford Dictioneryben?
– Alapvetően ugye ennek egészen komoly kultúrája van már a Procrastination-nek, Inninglis, hogy az miért egy gyilkos dolog és miért az őröl föl igazándiból minket a legjobban. Ugyanis, amikor halogatsz valamit, akkor tudod, hogy lenne egy fontos dolgod, és igazándiból helyette tök más dolgokat fogsz csinálni, de a halogatásnak az a legnagyobb hátránya, hogy amikor ezt teszed, és ezt mindannyian tesszük folyamatosan, és akkor ideértve minket, kettőnket is. Tehát, hogy ez nem egy olyan dolog, amit meg lehet úszni, maximum lehet kezelni. Ez olyan, mint amikor leszoksz a cigiről, hogy nem leszoktál, csak nem dohányzol. A halogatás ilyen szempontból azért tud gyilkos lenni, mert amikor tudod, hogy valami fontos dolgot halogatsz, csak nem akarod elkezdeni, mert utálod csinálni, akkor akármi mást csinálsz, időről időre bizony arra az egyetlen egy elhalasztott dologra fogsz gondolni, és mardos a bűntudat, vagy nyomasztani fogod, hogy ezt most nem kéne megcsinálni, mert ha ezt megcsináltam, akkor azt meg kell csinálnom, és igazándiból csak próbálsz elé pakolni még dolgokat. Tehát nem arra fogsz fókuszálni, amit éppen csinálsz. És ezért gyilkos a halogatás, mert nem azon, hogy most egy feladatot tolok magamra, hogy jó, én tolok vagy harmincat. Van olyan, amit már azóta tolok magam alatt, mióta ideköltöztünk a kertes házba, és ez már lassan tíz éve van. Nem ezzel van a gond, hanem az, hogy ezt hogyan kezelem.
– És én még azt a két pontot nem látom összekötve, hogy bár halogatásról beszélünk most itt az elején, de egyfajta fókuszt adtunk ebben a részben annak is, hogy a munkaidőn kívül hogyan lehet inspiráló és boldog életünk. Micsoda ígéretek. Szóval, hogy ezt a kettőt költsd már össze nekem, hogy amúgy hogyan van a te fejedben, melyikről milyen mértékben érdemes ma beszélni vagy fogunk ma beszélni?
– Alapvetően a kettőnek olyan szempontból van hatása, pont amit ott kezdtünk már kibontogatni, hogy a halogatásnál nem maga a feladat magam előtt tolása az, ami káros. És hogyha a többi hatását majd szépen megkapirgatjuk, akkor látszik az, hogy ez bizony ki fog hatni az én nyugalmamra, a stressz szintemre, egy idő után egyébként pont ezekből fakadóan a társas kapcsolataimra, az egészségemre, a munkahelyi teljesítményemre, az itthon eltöltött minőséginek nevezhető, vagy egy idő után már nem nevezhető időnek, amit eltöltök a családommal, vagy csak az én időmben próbálok eltölteni időt, úgyhogy ez nagyon-nagyon messzire tud mutatni. Egy abszolút nem burkolt promós jellegű megjelenésként azt mondom, hogy az ehhez kapcsolódó nagyon pontos és konkrét itinert, ami nem fog elkészülni, a diszkót szerverünkön fogom publikálni, úgyhogy gyertek oda!
– Amíg nem halogatom.
– Úgyhogy.

– Keressétek, ha még nem halogatom.
– Bocsánat.
– Igen. Tehát visszakanyarodva erre a témára nagyon-nagyon messzire lehet a halogatással haladni, már ha belekezdesz.

– Na, ugorjunk egy nagy seggest ebbe az egész témába, aztán itt az érdekel, csobbanjon is, ahogy bírja. Az érdekel, hogy igazából én jól gondolom-e, hogy a halogatás az nem egy konkrét probléma, hanem szerintem valamiféle tünet valamihez, vagy valamiről, vagy valaminek?
– Igen, igen, igen. Én azt gondolom, hogy ha a halogatással szeretnénk foglalkozni, akkor nem a feladatokkal kell foglalkoznunk első körben. Az már csak a jobban kézzel fogható, meg materializálódása a problémának. Ezt majd még gyakorlom később. Ugyanis fejben ott van a probléma, csak egyszerűen nem tudjuk úgy kezelni, hogy azt bárhol meg tudjuk fogni, mert olyan, mint a víz. Tehát, hogy így nem tudod megmarkolni, és amikor feladataink vannak, akkor a feladatainkat gyűjtjük szépen a megfelelő típusú feladatokat a megfelelő típusú edényekbe, hogy ilyen kicsit GTD-s megfogalmazással fussunk neki ennek a dolognak, ami már önmagában kézzelfoghatóbbá teszi ezt az egész problémát. De ha elejét akarjuk venni azt, hogy ne nyomasszuk magunkat az el nem végzett feladataink miatt, akkor viszont hagyjuk a feladatokat a francba, mert nem azokkal van a probléma. Fogunk adni és tudunk adni ehhez kapcsolódóan is tippeket, mert alapvetően azért a feladatmenedzsment egy jól körüljárható és egy hasznos és hatékony témakör, de az megint a tüneti kezelése a dolgoknak, és inkább azt mondom, hogy gondolkodásmód szintjén kellene kezdenünk az egészet, pontosan azért, mert a halogatás az egy tök természetes dolog. Ez egy démonizált valami lett az elmúlt években, hogy az mennyire kiirtja az akaraterőt egy idő után, mert egyszerűen már csak azt látom magam előtt, hogy miket halogatok. Nem azzal van a baj, hogy halogatok dolgokat, hanem az, hogy halogatásnak hívunk mindent, ami hasonlít erre. Mondok egy példát, és ebben azt gondolom, hogy itt a gondolkodásmód felé terelésben kell akkor elindulnunk. Hogyha én halogatok egy dolgot, az azért van, mert tudom, hogy most ezt kellene csinálnom. Most mindenképpen ezt kellene csinálnom, úgy, hogy megcsinálom azt a négy másikat inkább. Ez halogatás. De hogy amikor azt a négy másikat csinálom, közben gyilkolni fogom a saját elmémet azzal, hogy azért tudod, hogy ezt kéne csinálni inkább. De a halogatásnak hívjuk azt is, amikor fölírunk hat feladatot, és én tudom, hogy ebből négyre lesz ma nekem lehetőségem, hogy megcsináljam, és megcsinálok négyet, de csak az a kettő fog számítani, amit nem csináltam meg, azt elrakom holnapra, másnap megint hat feladatot összeírok magamnak, és megint a másik négyet csinálom meg. És ezzel, hogyha én halogatásként állok hozzá ehhez a kérdéshez, azzal az a probléma, hogy ez nem halogatás.
– De ezt most nem biztos, hogy értem. Ha halogatásként állok hozzá, akkor nem biztos, hogy halogatás?
– Nem, mert csak én állok úgy hozzád, hogy egyébként gyakorlati szempontból ilyenkor én nem halogatok, hanem priorizálok. És amikor az van, hogy van egy olyan feladatom, amit én folyamatosan alul priorizálok a többiekkel szemben, akkor azzal nyomasztom magamat, hogy ezt a feladatot én csak halogatom és húzom az időt, hogy mikor fogok belevágni, és csak így tolom magam előtt, hogy nem, nem, elvileg minden mást csináljunk meg. Tök normális. Ez az életünk velejárója, hogy van 50 millió feladatunk folyamatosan. Amikor beül hozzám egy tök új csoport egy GTD tréningre, én mindig azzal szoktam kezdeni, hogy nagyon sok feladata lesz mindenkinek menet közben, ezzel nincsen semmi probléma, mert amikor én elkezdtem az egészet csinálni, és én ültem be GTD tréningre hallgatóként, akkor a végén én összeírtam az összes létező feladatot, ahogy a tréningen azt kérte a tréner, és összeírtam minden feladatot, és összejött, hogy 649 feladatom van.
– Jó.
– Azon a hétvégén, amikor én összeírtam a feladataimat. Ebben benne volt az itthoni, a hobbi, a család, a barátok, a munka, minden, de hogy ilyen 649 teendőt írtam föl, hogy mi az, amit szeretnék csinálni. Nem lehet ezeket mind megcsinálni egyszerre. Ezek között van olyan, ami tényleg, amióta kiköltöztünk ide, kilenc évvel ezelőtt a családi házas környékre, akkor ott bekerült a feladatlistámra, hogy hát bizony a garázst, azt rendbe kéne rakni.

Ez még annál sem történt meg. Nem?
– De sokkal több cucc van már benne. Tehát, hogy most már nehezebb lesz megcsinálni, tehát megvan a hátulütője a dolognak, hogy ezt nem csináltam meg akkor. Ellenben, ha csak azt mondom, hogy ha nem megyek messzebb a háztól, és tényleg akkor kerüljük el a munkatémakört, amennyire lehet szerintem a mostani beszélgetésben. Ha nem megyek messzebb a háztól, nem raktam rendet a garázsban, de van új tető a házon, vannak új ablakok ajtók a házon, van új fűtésrendszer a házban, van új elektromos hálózat a házban, tehát hogyha csak a ház témakört nézem, nem azért nem csináltam megakadást, mert azt utálni fogom megcsinálni. Zárójelben ide, így négyszemközt, hogy csak te tudja, te halljad. Minden pillanatát gyűlölni fogom annak, amikor rendbe kell raknom a garázst, tehát hogy van benne egy ilyen is, hogy emocionális alapon priorizálom alul, de nem okoz nekem ilyen szempontból ilyen maradandó érzelmi károkat az, hogy a garázs nincsen rendbe rakva, merthogy nem lógásnak érzem az egészet. Nyilván vannak itthon olyanok, akik igen, és ez is egy motiváló tényező amúgy.

– Nem beszélnék ennyit a kutyával. Biztos a kutya gondolja ezt.

Senki más, nem hiszem, hogy meggyanúsítaná ezzel.
– Igen, igen. Tehát, hogy van egy ilyen motiváció is a háttérben, de én is azt gondolom, még emellett is azt gondolom, hogy nagyon sok minden egyéb készült el, és ez még mindig csak az itthoni dolgok, és akkor nem beszéltem azt, hogy a gyerekekkel hova mikor megyünk, ki milyet edz, kit hova viszünk kiállításra, versenyre, bemutatóra, akármire, meg még a munka mellett kellene ezeket mind összeütnöm, tehát szerintem elég tartalmas volt az elmúlt 8-9 év ilyen szempontból, hogy volt okom nem megcsinálni.
– Na de itt most korábban gondolkodásmódot emlegettél, akkor mi az a hatékony gondolkodásmód, amit ennek kapcsán elővehetünk, kialakíthatunk, elkezdhetünk formálni.
– Én alapvetően annak a pártján vagyok, hogy szükséges egyfajta pozitív gondolkodásmód felé terelnünk saját magunkat. Ez nem csak a hatékonyság miatt, hanem ennek vannak aktuális helyzetből adódó indokai. Én minden esetben azt gondolom, hogy az élet bármelyik kihívásához sokkal hatékonyabban tudunk hozzáállni, sokkal eredményesebben tudunk hozzáállni, hogyha alapvetően egyfajta pozitív szemlélettel közelítjük meg még a legnagyobb problémákat is. Egyszerűen kreatívabbak vagyunk, egyszerűen jobb problémamegoldók vagyunk, hogyha nem azon vekkengünk, hogy jön a zombi apokalipszis, akkor most hogyan oldjunk meg egy problémát. Még akkor is, hogyha lehet, hogy jön, lehet, hogy meg kell tudni ezt a gondolatot úgy fogalmazni magunkban, hogy hogyan tudunk ebből jó dolgot kihozni, hogyan tudunk ebből pozitív dolgot kihozni, és ez a fajta mentális hozzáállás, hogyha párosul egy tudatos és abszolút pragmatikus szempontból hatékonynak nevezhető folyamattal, egy olyan célkitűzési gondolatmenettel, egy olyan célkitűzési eszköztárral, ami segíti ezt a fajta pozitív gondolkodást lehozni a való életbe és megmutatni papíron, digitálisan egy feladatmenedzsment szoftverben, akkor a kettő együtt csodákra képes. Ez a fajta gondolkodásmód.
– Feladatmenedzsment-rendszerről beszélsz, miközben most munkaidőn kívül vagyunk, tehát a garázs összerakásához én most kevésbé érzem, illetve hát itt a pozitív gondolkodást talán még csak megtalálom, de hogy milyen célokat kellene kitűznöm ahhoz, hogy a garazsat rendbe rakjam.
– A feladatmenedzsment szoftvernek a használata, az nálam munkaidőn kívül is működik. Tehát tényleg az a 649 feladat, abban a munkahely és a nem munkaidőben is benne vannak. Egyszerűen azért, mert amikor én melóban hatékonynak érzem magam, vagy hatékonynak tartom magam, az azért van, mert csak azokkal a feladatokkal foglalkozok folyamatosan, amiket meg tudok oldani. Tudom és látom azt, és néha valamikor fáj a lemondás, hogy ezt nem tudtam megcsinálni, pedig nagyon szerettem volna. Ezzel olyan szempontból nincsen gond, hogy tudom, hogy azért nem tudtam azt megcsinálni, mert négy olyan feladatot megcsináltam helyette, ami tök szárazon fontosabb volt abban a pillanatban. És ez működik, ezt szeretem használni, ez nekem egy megerősítés a saját rendszerem és a saját piaritásaim felől, amit én állítottam fel, csak van egy megvalósult kézzelfogható rendszer, ami visszaadja nekem azt, hogy tényleg jól csináltam-e azt a tervezést és célkitűzést, ami alapján működik. És ezt az elvet egyébként a maga komplexitásában át tudom ültetni a privát életembe is. Tehát az, hogy most éppen a házfelújítás, családi programok és amikor tudok kifeküdni a kertben, olvasni háromszögben. Megvannak azok a projektek, amik befolyásolják, hogy ezen a hétvégén teszem azt, nem fogok kifeküdni a kertbe, mert hogy mondjuk megyünk vakolni, vagy megyünk, ha már, akkor megyünk bonsai kiállítást nézni ma.
– Ez valós?
– Ez valós.
– Igen, igen, igen.
– Menő.
– Tehát, hogy pont lesz egy ilyen, és én meg imádom a bonsaiakat, a Niki is szereti őket, úgyhogy megbeszéltük, hogy akkor elgurulunk és megnézzük. Ezt élhetném meg akkor a mai napot kudarcként, mert akkor kevesebbet fogunk vakolni mondjuk.
– Hát mondjuk pont a kiállításon is vakolhattok, ha nagyon akartok.
– Igen.
– Ezt most csak arra próbálok itt utalni, hogy nyilván több mindenben lehetünk szerintem hatékonyak, csak van, amikor ezt mondjuk fizikailag nem lehet jól összeszervezni, tehát valaminek az oltárán valóban fel lehet érdemelni.
– Ha belegondolsz a saját dolgaidra, amikor van három dolog, teszem azt nem tudom, hogy most tényleg akkor most a hétvégén, hogyha kitűztél magadnak olyanokat, amiket szeretnél mondjuk hétvégén megcsinálni, lehet, hogy külön köztük munka, remélem nincs, de ha nincs, akkor mondjuk pár dolgot, amit mint magánember el akarsz intézni.
– Ki tudja?
– Lehet, hogy van.
– Lehet, hogy nincs.
– Abból, abból, ha mondjuk belefér kettő a háromból, akkor azt kudarcként fogod megélni?

– Hát valóban attól függ, hogy mennyire fontosat intéztem el. Tehát hogyha a két legnagyobbat sikerült, és akkor egy piszlicsáré valami maradt, akkor hát ilyen kudarcocskának ugyan megérem, de nyilván nagyon örülök, hogy legalább a másik kettőn túlmaradt, viszont akkor nem vagyok boldog, hogy akkor ez vasárnapra csúszik át, vagy még esetleg hétfőre. Hát itt fontos szerintem, hogy érint-e másokat, vagy csak engem.
– Ezek mind olyan szempontok, amik neked priorizálják, hogy a háromból melyik lesz az, amivel először foglalkozol. Tehát ezek azok a dolgok, amiket ha reálisan nézek, akkor tudom, hogy miért átválasztom B vagy C helyett a listából, és az a fajta gondolkodás kell nekem, hogy hogyan választok én, tehát kell, hogy kineveljem magamban azt a lelkigyakorlatot, ami alapján én tudom, hogy mik a prioritásaim. Ez GTD szempontból azért mondom lelkigyakorlatnak, mert erre van egy GTD módszer, a fókuszhorizontoknak a felállítása, hogyha nagyon szakszóval akarjuk ezt illetni. Igazándiból annyiból áll az egész, hogy van hat szintje azoknak a dolgoknak, amik téged vezérelnek. És hogyha alul befizetnek ketten, akkor te jutalékot kapsz egy fölött, nem ez a fajta szintezős rendszerről van szó, hanem legalul vannak azok a dolgok, amik így a napi túlélésedhez kellenek, tehát elmegyek ide, megírom ezt az e-mailt, megveszem azt. Fölötte vannak a projektjeid, amik ezeket a kis egyszerű feladatokat összefogják, felette vannak azok a fókuszterületeid, azok a motivációd, amik a projektjeidet határozzák meg, és akkor így szépen fölfelé, egészen addig a szintig, hogy mikor azon gondolkozol, hogy mi a túrót akarsz kezdeni magaddal az egész életed hátralevő részében szint. Minél föntebb vagy annál holisztikusabb a kép, annál kevésbé kézzelfogható, minél lentebb vagy annál kevésbé fontos a távlati cél, és annál inkább egy napi munkavégzéshez tudsz visszatérni. De nekem például ez azért segített, mert van egy füzetem itt karnyújtásnyira bent az egyik fióknak az alján, bármikor elő tudom venni. Általában most már azért azt gondolom, hogy évente egyszer szoktam frissíteni ezt a listát, és akkor veszem elő. Segít irányban tartani a saját céljaimat, meg a gondolataimat, hogy most mennyire akarok egy irányba elmenni, mennyire akarok egy másik irányra fókuszálni, és ezek csak a nagy általános dolgok. Nem a napi apróságok, hanem hogyha nekem van egy biztos képem arról, hogy hova szeretnék eljutni öt év múlva tíz év múlva. Nem fizikailag, de akár fizikailag is, hanem nagyon sok szempont szerint hova szeretnék eljutni, az segít nekem meghatározni, hogy az a feladat, amit most nem végzek el, az most tényleg gáz-e, mert a nagyon-nagyon fontos célkitűzésem felé tudtam volna vele haladni, vagy egyébként tök mindegy, merthogy pont nem ez lenne az, ami afelé hajt. Mert hogyha az első igaz, akkor valószínűleg egyébként megcsinálom, mert akkor a priorizálásban előkerül, és ez az, ami szerintem a hatékony gondolkodásmód kialakítása, az egy fontos lépés, hogy kell, hogy legyen egy magadba tekintés, mert nem tudunk egyformán ehhez az egészhez hozzáállni. Ha csak kettőnket nézzük, én azért szeretem ezt fölhozni példának, mert kettőnk közül te egy tök kreatív valaki vagy, aki teljesen máshogy gondolkodsz, mint én nagyon-nagyon sok mindenben.

És pont a legutóbbi ilyen közös kis pódiumbeszélgetésbe elő is került, hogy még Podcast-gyártás kapcsán sem értünk mindenben egyet, hanem vannak ilyen markáns, ilyen átellenes sarok nézőpontjaink, ami egyébként szakmai szempontból szerintem pont tök jó, hogy nem egy síkban gondolkodik a brand, amit képviselünk, hanem megvannak ezek a különböző szempontok, és ez ugyanígy igaz a gondolkodásmódra is, hogy én azért vagyok hatékony, mert nagyon jól meg tudom szervezni papíron a kis szoftveremben a dolgaimat. Ami egyébként szerintem jó eséllyel már nagyon messze túlhaladná a nyomasztó kategóriát nálad mondjuk a túldokumentáltság szintjén.
– Nagyon szeretek terveket készíteni, azt nem szeretem, amikor ezek nem valósulnak meg. Például az jutott eszembe, ez nem tudom, mennyire továbbvezető, vagy inkább félrevezető kérdés, de hogy itt mondtad, hogy mondjuk három közül csak kettőt tudnék elvégezni, akkor mit éreznék. Abban az esetben, hogyha ezt ki tudom húzni egy papíron, akkor egyébként nő ennek a kéjesség érzéke, vagy értéke, kéj fokozata, tehát minthogyha csak egyébként fejben tartottam ezt a három dolgot és kettőt, tehát akkor jobban nyom az, hogy ha még mindig van egy. Viszont, hogyha egy kis papíron, rendszerben, nem tudom, miben tovább tudom lökdösni azt a maradék egyet, és valójában egyébként kiürült a nap, mert okosan felmérem, hogy erre már nem lesz időm, lehetőségem, akkor az egyébként egy nagyobb setis filed állapotot okozhat nekem. Nem tudom, ezt most így jól mondtam el, ez a vizualizáció-e vagy sem?
– Egyébként a vizualizáció szerintem nagyon-nagyon fontos, mert aki foglalkozik azzal, hogy mit érez ő maga, az időről időre valamilyen szinten elkezd kételkedni abban, hogy valóban tényleg jók-e a megérzései, jó-e az érzései, nem-e elfogult, nem-e szűklátókörű adott esetben egy témában, és ezt a feszültséget szerintem tök jól oldja az, hogyha valahol tudom vizualizálni a teljesítményemet. Nekem például nagyon-nagyon sokat hozzátett ahhoz, hogy amikor tényleg majdnem az összes elérhető ilyen taszkmenedzser rendszert végigpróbáltam kíváncsiságból, szakmai motivációból, hogy tényleg akármelyik programon adott esetben tudjak oktatást is tartani, ha arról van szó, de hogy találjam meg azt, ami nekem leginkább tetszik. Abban például nagyon-nagyon sokat számított az, hogy én most a Tudó Isten nevű programmal azért kötöttem nagyon hosszú időre össze a saját életem vezetését, mert két dolog van benne. Van benne gamification, ami motivál, hogy használja magát az applikáció. Tehát, hogy van a nagyon száraz dolog mellett egy játékos motiváció benne, hogy miért járjak vissza és pipálgassam tényleg, és ne lógjam el egyáltalán a berögzítést se már. És a másik pedig az, hogy van egy statisztika, ami alapján én látom a teljesítményemet négy hétre visszamenőleg folyamatosan. Pontosan azért, hogyha azt látom, hogy most annyira béna vagyok, annyira nem megy, annyira nyögvenyelős, és megnézem, hogy egyébként rekord mennyiségeket csináltam feladatok szempontjából, az oldja a feszültséget, hogy igazándiból csak kritikus vagyok magammal. Maximum azt még meg lehet futtatni, hogy vajon jó feladatokat oldottam-e meg, visszatérve ehhez a mostani szegmensünkhöz, hogy a gondolkodásmódnak a kialakítása, hogy tényleg a fontos dolgokkal foglalkoztam-e vagy hagytam, hogy elsodorjon valami más. De ha azt érzem, hogy nem vagyok hatékony és nyomaszt, és azt látom, hogy az elmúlt két hétben mondjuk tényleg darabra is alulteljesítettem, akkor meg van valami egyéb motiváció vagy egyéb probléma a háttérben, ami adott esetben lehet egy kis igény arra, hogy mondjuk meg biohackeljem magamat, és kiderül, hogy igazándiból csak az alvást ontam meg magamtól elég csúnyán, ami nem lenne jó, és annak a hatását élvezem éppen. Tehát, hogy a vizualizáció szerintem az egy nagyon fontos megerősítő eszköz.
– Szerintem ugorjunk itt az inspiráció, meg a motiváció kapcsán, ugorjunk már, kérlek ehhez a szegmenshez, merthogy ezt itt korábban, persze, hogy felhívtuk magunknak, hogy erről jó lenne beszélni, de hát talán ezt is leszúrtuk, ezt a kis póznát is itt az elején, hogy a halogatás tulajdonképpen a motiváció hiányából is, vagy ha nem mondtuk ki, akkor remélem, hogy kimondhatjuk, kérlek bólintsál, hogyha igen. A halogatás a motiváció hiányából is fakadhat, ami hát nyilván nem csak annyiról van szó, hogy kiesett a zsebünkből és nincs meg a motiváció, hanem ott az megint más problémáknak az eredménye, hogy miért nincs motivációnk. Szóval, hogy itt ebben a vonatkozásban, ami a halogatást jelenti, legyen az egyébként munkaidőn kívüli, vagy munkaidőn belüli, az inspiráció és a motiváció megtalálása, az szerinted hogyan zajlik újra megtalálás vagy alap megtalálás?
– Egyébként ez egy tök érdekes kérdés, majd szeretném is mindjárt visszapasszolni, mert pont azért, mert szerintem ez a rész, ez a legkevésbé kézzelfoghatóbbak egyike, amikor szeretném a halogatást megszüntetni az életemben, hogy hogyan motiválom és inspirálom saját magamat. Pont azért, mert alapgondolkodásmódban van különbség már köztünk is. Mindenki között van, de hogy mondjuk például mi ketten vagyunk itt ilyen szerencsés helyzetben, hogy pont mikrofon előtt is vagyunk ebben a pillanatban, úgyhogy azért tudjuk ezt összemeccselni. Nekem az inspiráció és a motivációhoz is nagyon sokat segít az, hogyha valahol el tudom kezdeni tervezni. Ha csak annyi, hogy elkezdem leírni az ötleteimet, és elkezdem összenyilazgatni, pöttyözni, karikázni, kihúzni, áthúzni, átrakni máshova, és így menet közben tudom alakítani azt, hogy mit is akarok csinálni. Ez nekem sokszor segít. Ugye volt egy epizódunk a mindmappekről például. Az például nekem erre egy nagyon-nagyon jól bevált eszközöm, hogy alakítsak ki egy olyan gondolattérképet, amibe leírom azt, hogy mik azok, amik szerintem most nekem motivációt adnak ahhoz, hogy holnap fölkeljek és csináljam a micsodát, és akkor elkezdem szépen kibontani. Tehát nekem például ez kell.
– Ühüm. Bár itt szerintem nagyon válasszuk már külön az inspirációt a motivációtól, tehát ezek nem szinonimák ebben a helyzetben, hanem számomra ilyen egyikből a másikba továbbvezető sztori. Tehát az inspirációban lehet motiváció. Egyébként nagyon sok, főleg hogyha azt gondolom, hogy ötletekkel, meg kreativitással foglal, vagy kreatív ötletekkel foglalkozik az ember, akkor rengeteg inspirációt is készít, már amennyiben azt lehet készíteni, meg éri őt, de nem mindegyikből lesz motiváció, vagy lehet, hogy csak ilyen egynapos motivációk, hogy akkor fellángolok, érdekel, és valójában, ha 3-4 nap múlva már nem jut eszembe, akkor az már nem annyira fontos. Bár inspirációnak jó lehet a későbbiekben is. Én például rendszerint hagyok ilyen ötletmorzsákat, csak egy ilyen backlog nevezetű képi jegyzetbe, azok mindenféle töredékek, és ezeket időnként átfutom az éppen aktuális dolgaimhoz mérten, hogy vajon fel tudnám-e ott használni. Ha nem, akkor megmaradott. Ha igen, akkor kicsit áttranszformálom. Tehát, hogy ez egyébként így meglehet. Csak azért gondolom, hogy ezt érdemes különválasztani, hogy akkor nehogy az legyen, hogy csak az inspirációt keressük, mert az viszont lehet sokfelé. A motiváció az viszont szerintem egy sokkal-sokkal megfoghatatlanabb, de mégis specifikusabb dolog.

– Mindenképpen ketté kell választani a kettőt, mert tényleg nagyon távol állnak egymástól. Mondok egy olyat, hogy engem inspirál az például, hogy milyen munka jön ki nekünk munkaidőben a kezeink közül, az engem inspirál, hogy ezeket én alapvetően tényleg a legpuritánabb értelemben véve jó dolgoknak tartom, és tökre örülök, hogy csak ilyen projektjeink vannak. Ez engem inspirál.

Ami meg motivál, az, amikor belegondolok, hogy nekem van itthon két gyerekem, akiket szeretnék úgy fölnevelni, hogy ők legyenek büszkék magukra rám, legyenek elégedettek, legyenek jó körülmények között felnevelve. Ez engem motivál. És akkor csak két ilyen fontos részt kiemelek a mindennapjaimból, ami nem volt nehéz, mert én ezzel alapvetően szerintem elég sokat foglalkozok pont azért, hogy tekintettel legyek a saját energiaszintemre, és tényleg azokkal foglalkozzak, amikre azt gondolom, hogy érdemes áldozni az időmet és az energiáimat, úgyhogy ez a kettő példa, amit most mondtam, ezek nekem eléggé a felszínen vannak szinte mindig. És ezek engem minden nap hajtanak előre, de a kettő nagyon-nagyon más. Máshonnan is táplálkozik. Azt mondom, hogy például az, ami motivál. A család az az egyik legáltalánosabb mindenkinek az életében, feleség, édesanya, édesapa, sógor, unokatestvér, gyerek, bárki. De akár mondjuk egy közeli baráti kör is lehet ilyen, ami motivál arra, hogy tegyünk valami dolgokat, tegyünk előre azért, hogy a világ jobb legyen. Inspirációnak meg sokkal tágabban lehet nekifutni. Inspirációként például vezetek a saját kis note rendszeremben egy olyan oldalt, ahol semmi más nincsen, csak ilyen galériába vannak gyűjtve bizonyos idézetek. Még az is tök mindegy, hogy kitől van. Vannak köztük ilyen, nem is tudom, ilyen Gary Wayne-t csak szintű üzleti jellegű idézetek. Vannak ilyen coelo szintű egyéb idézetek, és teljesen random emberektől van adatelemzőtől, van marketingestől, van coach-tól, pszichológustól.
– Még a zöldségestől.
– Negyven lett maradhat.
– És akkor ezt így tudod alkalmazni?
– Igen.

Ott sokkal messzebbről lehet ennek az egésznek nekifutni. Ha most csak párat elmond, ki akarnál emelni, akkor te hogyan is inspirálod? Menjünk neki akkor az első szerintem. Te honnan inspirálod?
– Pont azon gondolkodtam egyébként, hogy mondjuk például itt emlegettél embereket, mert szerintem mindenféleképpen emberekhez köthető ez, persze ez már inkább vezet egy ilyen tibetista megközelítéshez, de hogy végül is bármiből, amiből inspirálsz, azt emberek hozták létre, ó, áh, no, sitt, sherlock. Én inkább így kötném, hogy ha vannak is az életemben emberek, vannak, akik motiválnak, és ezt el lehet úgy is képzelni, hogy folyamatosan súgnak a fülembe, hogy képes vagy rá gyerünk. Ez is motiváció, de nem mindig ugyanazok motiválnak, mint akik inspirálnak. Tehát, hogy vannak emberek, akikre rátekintek, és azt mondom, hogy motiválnak, vagy ha rájuk gondolok, akkor motiválnak, de valójában nem inspirálnak, és vannak olyanok, akik hát olyan vagy értük, olyan nem szeretnék lenni, és értük nem szeretnék tenni, de tök inspiráló, amit csinálnak. Nem fogok példákat hozni, mert szeretnék még emberi kapcsolatokat fenntartani az életemben.

Úgyhogy talán így, de érdekes, mert egyébként ez nekem szerintem kétfelé vezet, nem is hogy nekem, hanem biztos vagyok benne, hogy kétfelé vezet. Az egyik az, hogyha inspirálódni szeretnék, és ez most csak kifejezetten inspirálódás, mert ez talán amit a könnyebben meg tudok fogni, akkor nyilvánvalóan a könyveken, podcasteken és egyebeken túl, ami inkább csak felhalmozás jellegű, kettő dolog szokott segíteni, az egyedüllét, az például nagyon, mondjuk egy vezetés, zenehallgatás közben, ott akkor rengeteg ötlet jön.
– De te el is szoktál vonulni?
– Négy.
– Hát ha szoktam, hát a szoktam, az barokkos túlzás. Maradjunk annyiban, hogy már kipróbáltam, milyen az, amikor néhány napra elvonul az ember, és az az én, és az szuper tud lenni. Mondjuk a teljes elképzelés az volt, hogy egy meggiverkéssel kint fogok a Bükkben szaladgálni. Azért voltak körülöttem emberek, de valóban az általam ismert emberek közül nem volt ott senki, és jóformán egyébként egy bácsival találkoztam vacsoraidőben, tehát ez volt egy ilyen kis erdei házikóban, és hallgattuk, ahogy szexelnek a szarvasok, mert éppen szarvasbőgés volt. Ez egy teljesen más irány, ez nem inspirált, de mindenesetre jó élmény, tehát amiből lehet egyébként táplálkozni. Viszont igen, hogy a produktumokon túl talán az egyedüllét, és az eltávolodás, ami sokszor segít, és ez mára egyébként kicsit a motivációhoz is. Mikor úgy érzem, hogy motivációmat vesztem valamilyen ügyben, munkában, akkor tisztában vagyok vele, hogy nem biztos, hogy a leghatékonyabb megoldás, és ez legyen egy kérdés, amelyre vissza is passzolom, hogy neked ez hogyan szokott történni, hogy az vajon a motiváció megtalálásában kellően hatékony megoldás-e, hogyha az ember néhány napra teljesen maga mögött hagyja azt, ami már nem motiválja, de munkája. Nem tudom, ezt így jól adtam-e át, vagy megvan-e szerinted a vezérfonal. Jelesül az, hogy a munkámban nem vagyok motivált, akkor jó néhány napra hátrahagyom a teljes munkámat, hogy egy kicsit frissebben, és ez nem a szabadság, tehát nem szabadságra megyek, hanem hogy mint a kutya, utána rúg kettőt, és tovább is megy. Na, ez vagyok én.
– Ennek vannak extrémebb verziói, amit egyébként nagyon-nagyon sok helyen hallok vissza, hogy szinte kötelezővé tennék egy bizonyos munkában eltöltött évszám után. Ez a mostanában kezdett ugye. Egyébként nem véletlenül mostanában az elmúlt három évet, hogyha az év végére visszanézzük. A divatba jönni, hogy ilyen szabatika, arra elmennek az emberek egy ilyen nagyon hosszú elvonulásra gyakorlatilag, amit nem munkával töltenek, hanem inspirálódnak, töltődnek, pihennek, kiheverik a munkát kategória. Nyilván, aki megengedheti magának, én azt gondolom, hogy elég magabiztosan tudjuk mondani, hogy erről tudunk mi úgy beszélni, hogy a szabatika tud lenni egy jó dolog, hogy a közeli vagy a középtávoli jövőben egyikünknél sem fog fönnállni ennek a lehetősége, hogy fogjuk magunkat és elmegyünk egy évre Indiába.
– Hát egy évre, pláne Indiába. Hát ha fogyni szeretnék, komoly hasmenés következtében talán, de semmiféleképpen nem egy évre, és nem Indiába. Nem megsértve Indiát.
– Behelyettesíthetném, nem, nem, hát most nyilván érted, akkor töltsek kilenc hónapot az aboriginálok között. Nem is ez a lényeg. Menj az eszkimókhoz. Tehát, hogy amikor egy totálisan kiveszed magad az életedből, és elmész egy ilyen nyolc hónapos Caminóra a világ körül, hogy keverjünk már tényleg mindenféle forgalmat ebbe akkor bele.
– Ez a mix.
– Ez nagyon szép.
– Egyébként az a rész, az például tök közel áll hozzám. Tehát, hogy nekem fönt van a bakancslistámon ez, hogy azt végig szeretném majd egyszer élni.
– Ha valahová kell bakancs, akkor az az. Tehát a Caminóhoz oda kell is a bakancs is, meg a lista is. Úgyhogy, ha jól tudom.
– Na de ez egy jó példa erre. Nekem ez fönt van a listámon, minimum tíz éve. Én amikor először olvastam erről könyvet, egy külföldi szerzőtől, utána beszereztünk egy másikat, ahol már egy magyar srác írta meg a tapasztalatait, azt is elolvastam, utána körbenéztem a neten, néztem videókat, olvastam blogposztokat, meg miegymást, és így rájöttem, hogy ez egy tök jó dolog tud lenni.
– És ezt miért halogatod?
– Már rohadtul nem fontos most. Tehát hogy ez nekem egy érdekes megtapasztalás lesz majd, és egy nagyon jó önismereti út, de azt gondolom, hogy még bőven eleget tanulok magamtól és másoktól, ahhoz, hogy ne kelljen elvonuljak, és bőven eléggé szuper motivált vagyok abban, amit csinálok itthon, amit csinálunk munkában, hogy ebből ne akarjak kimaradni, és én érzem, hogy buzog bennem a tettvágy, hogy itt most akarok tenni azért, hogy jobb legyen a világ. És amikor majd ez egy picit ellapad, akkor fog előkerülni az, hogy elgondolkodom. Akkor fog előkerülni az, hogy elgondolkozok azon, hogy van-e rá lehetőségem, hogy elmenjek, mert ugyanígy itt van a motivációm, hogy van két csodálatos gyerekem, akiket szeretnék felnevelni, akikről szeretnék gondoskodni. Teszem azt, szerintem alapvetően az egy nagyon fontos szempont ebben, hogy van-e olyan családmodell, ahol azt mondhatja apa, hogy Sziasztok gyerekek, akkor én egy hónapra leléptem.

Biztos, hogy van, én még nem érzem azt, hogy.
– Inkább így mondom, hogy sajnos van. Mármint, hogy most nem a konzervatív károgás akar lenni, de hogy biztos az egy ponton szomorú, vagy elég nehezen lehet megérteni, ugyanakkor meg hát kellő elmagyarázással mérne. Tehát, hogy ugyanezt csinálják gyerekek is, ezért volt Csellengők című műsor. Ez meg a másik szomorú része, ez most nem elviccelve, de hát hogy.

– Mindegy, de pontosan ezen a gondolaton, ez a tervem, ez a bakancslistás tervem, ez pontosan ezen a lépcsőn állt meg eddig mindig. Nem érzem azt, hogy én olyan környezetben élnék, hogy nekem ez ne bűntudatot okozzon, hogyha én elmegyek egy ilyet megvalósítani. Tehát hogy mérlegre tettem a dolgokat, és boldogan mondtam azt, hogy nem fontos.
– Én sem számonkérőleg mondtam, csak hogyha már egyébként a halogatás a téma, és mondjuk feljön egy ilyen nagy vágy, ami a vágy része miatt tök érdekes számomra, merthogy oké, hogy feladatok keletkeznek az életedben, amit elkezdesz halogatni, az is megfontolandó vagy megvizsgálandó, hogy miért. De hogyha vannak nagy vágyaid, és ha azokat lökdösöd félre, akkor azt ugyan hívhatnánk halogatásnak, mert közel áll hozzá, de szerintem közel sem erről van szó, tehát ez nem a halogatás, hanem mondjuk így. Ha pozitívabban állunk hozzá, amit te is ajánlottál, akkor én inkább úgy hívnám, hogy a késleltetett öröm szakasza majd egyszer. Hát csak akkor valósuljon is meg, édes gyermekem.
– Így van. Tehát, hogy a kettő azért nem ugyanaz, mert hogyha én a számomra fontos dolgokat tolom félre adott esetben, azért, mert vannak adott pillanatban fontosabbak, az nem halogatás, hanem az priorizálás. És ugye ennél kezdtük az egész napot most, hogy ha ezt fejben én tudom magamról, hogy ezeket a döntéseket nem csak érzelmi alapon, így spontán hozom meg, akkor nem lesz miatta úgy bűntudatom. Elégedetlen nyilván vagyok és leszek mindig, amikor fontos dolgokat nem tudok megcsinálni, de nem az a fajta önemésztés van bennem ilyenkor, amikor halogatok dolgokat, és tudom, hogy igazándiból. Megfogalmazom másképp. A priorizálásnál a sorrendbe rakom a feladatokat, és a lehető legnagyobb elánnal belevetem magam, és egytől az utolsóig elkezdek haladni, amikor halogatok, akkor sorrendbe rakom a feladatokat, és a harmadikkal kezdek, mert az első kettőt nem akarom megcsinálni, mert nem szeretném, csak nagyon fontos. És itt ez érdekes, hogy csak nagyon fontos, ami önmagában már egy ilyen ellentétet szül, hogyha nagyon fontos, akkor miért nem csinálom meg? Azért, mert halogatok. És ez rossz érzés.

– Jó kis ördögi kör. Hogyan lehet ebből szerinted akkor nem is tudom kitörni? Van-e egyáltalán erre recept azon túl, hogy most erről beszélgettünk majdnem 40 és 50 perc között, nem nézve az órát, hiszen nem halogattam el ezt a lehetőséget, de hogy az érdekelne, hogy egyáltalán kell-e azt kutatnunk, belehajszolnunk magunkat, hogy a halogatásunkat kiirtsuk, legyen az a munkaidőn túli vagy munkaidős tevékenységünk, vagy egészen egyszerűen abban is megnyugodhatunk, hogy mondjuk most ez van, de akarnánk ezzel valamit mit kezdeni? Oldoz fel minket, Péter?
– Én azt gondolom, hogy közelítsük meg két oldalról még ezt a mai napon ezt a kérdést, és akkor adunk egy jó látképet, egy kiindulási alapot az egészhez. Kezdjük a pragmatikusabban, amire mindenki könnyebben rá tud állni és kevésbé fogja halogatni. Az első szerintem az az időnknek a lehetőségekhez képest maximális kihasználása, és ezt értsük most pozitív értelemben, tehát hogy nem a 24 órás munkanapról beszélek. Az időnknek a maximális kihasználásához kell az, hogy tisztában legyünk a saját működési ritmusunkkal. Ehhez jó egyébként, hogyha van time management témakörben már tapasztalatunk, olvasottságunk, vagy legalább érdeklődtünk ez iránt, mert segít az önértékelés kiépítésében az, hogyha kapok mankót azzal kapcsolatban, hogy mit nézzek, mit vizsgáljak, mit értékeljek, mit hogyan értékeljek. És a másik pedig az, amiről most beszéltünk, hogy mennyire fontos az, hogy elkezdjük priorizálni a dolgokat. Nem kell mindenhez és okosan, tehát nem kell mindenhez odaírni azt, hogy ez egy egyes prioritás, ez a legfontosabb dolog az életemben. Vannak ilyenek. A család, a barátok, a motivációim, amik miatt fölkelek reggel, azok ilyen nagyon kőbe vésett egyes spirituálisok mindenkinek az életében. De ezt nem is kell igazándiból mondani. Vagy ha kell, akkor ott komoly baj van. Hanem az, hogy amikor én kitűzöm a céljaimat, akkor tudjam értékelni azt, hogy ez most nagyon fontos, és az egyik kedvencemre rá is tapintottál az előbb, ami abszolút én vagyok. Most nagyon akarom, most nagyon akarom, és három napig nagyon-nagyon akarom, és érzem, hogy az egyiknél elkezd így elaludni ez a láng, akkor tudom, hogy csak így volt egy ilyen hirtelen fellángolásom valami miatt, ami így. Felnőtt férfi embereknél a GAS, mint GAS szindróm szokott megvalósulni. Például, hogyha valaki ilyen technológiai szempontból nyitottabb, az a gir ekvözisen szindrómnak nevezett cucc, tehát hogyha kütyüket akarok beszerezni, akkor, hogyha tudom, hogy egy másfél-két hálózat, és így nagyon hosszúra nyújtom. Másfél-két-három hónappal később is ott van a listán, hogy tudom, hogy ez hasznos lenne, akkor nemcsak a múló vágy, hogy akarok egy kutya kütyüt, hanem az tényleg hasznos lenne. Ezt talán könnyebb megfogni, és ezt fordítsátok ki az élet bármilyen témájára, hogy ami három nap múlva tényleg érdekel, az tényleg fontos.

Nézek a lemezeim felé, és a.
– Na tessék!
– Na tessék.
– Lejátszó felé. Igen, értem. Ez megvan. Na jó, ez az egyik, oké, az idő kihasználása, vagy már a második is elhangzott?
– Ez inkább a priorizálás. A másik a priorizálás, és ez inkább a priorizálásba tartozik. Hogyha én az időmenedzsmenttel jóban vagyok, akkor tudom, hogy alapvetően bizonyos típusú feladatokat én milyen tempóban és minőségben, ha párba állítjuk a kettőt, egymással tudom megcsinálni. És akkor van bennem egy ilyen általános kép, hogy körülbelül én mennyi idő alatt mennyit tudok milyen minőségben elvégezni, sokkal könnyebben, jobban tudom megtervezni az előttem levő időszakot, és minél pontosabban tudom meghatározni magamnak az elvégzendő feladatokat, annál kevesebb mindent fogok halogatni, és annál inkább elégedett leszek az elvégzettekkel a saját szememből, és ez az alap kiindulási pont, hogyha ez a kettő nagyjából megvan, és ehhez én mindenképpen javaslom, hogy nézzünk utána témának. Keressünk könyvet, podcastet, blogokat, bármit, amiből az alaptudást föl lehet csipegetni, hogy az időmenedzsment hogy épül fel, mire gondoljunk, mit használjunk, hogyan használjuk ezeket, hogyan kell priorizálni, mik azok, amik ilyen fontos tényezők, tehát ebben nagyon-nagyon jó a szakirodalom, nyilván kimagaslik közülük a hatékony eszek podcastnak az eddigi 12 epizódja, úgyhogy ez gyakorlatilag kötelező.
– Mindenkinek?
– Úristen!
– De hogyha tényleg visszakanyarodunk ide, hogyha ez megvan, akkor ebből lehet tök jól építkezni. Oké. Én azt gondolom, hogyha megvan az, hogy mi motivál, neked megvan az, hogy mi motivál?
– Hát most semennyire. Nagyon rátapintottál, hogy most semennyire, vagy alig van meg. Most egy ilyen időszakban, úgyhogy hogyan ássuk ki a gödör mélyéről a motivációnkat? című adást, hogyha még szintén betervezhetjük, akkor az is nagyon szuper lehet.
– De ez egyébként nem baj, hogyha ezt ki tudod mondani. Tehát szerintem ilyen szempontból az egy jó dolog, hogyha nem egy rózsaszín felhős kis látképet akarunk itt fölfesteni. Mindannyiunkban ott vannak ezek a dolgok. Hol, hol? Én pont a mai nap talán beszélgettünk is ilyesmiről, és akkor idehúzom, nem pont ez volt a téma, de ugyanez volt az ok. Ugye mondtam neked, hogy nekem ilyen két-három hónapos periódusaim vannak, amikor ilyen szinuszgörbében van az energiaszintem, és akkor mindig van egy-két hét, amikor nagyon lent vagyok, és akkor az ilyen teljesen útkeresős, és pont ilyen motivációs időmenedzsmentes, ilyen önelemző estékbe szokott torkollni, amikor igazándiból semmit nem csinálok, csak gondolkodok azon, hogy hogyan rakjam össze. És akkor ebből szépen kijövök, nekem ez segít. Tehát, hogy nekem például ez egy eszköz abból kimászni. De az, hogyha neked van, azzal nincsen gond. Csak végig kell menni a színpadon.
– Igen, az nyilván nagyon fontos szerintem, hogy akkor ebbe a mocsárban ne üljünk itt szépen hosszan. Ezt így magamnak is tartom. Most azt nem tudom, hogy mi a hosszan. Jelenleg ez talán egy ilyen, ha még ilyen őszinteségi néhány percet tartunk itt a végén, akkor igen, ez egy ilyen időszak, amikor korábban nekem ezek napokba teltek, hogy akkor ezen így túl lehet lendülni, mint ahogy neked is vannak, meg akkor ezek szerint sokunknak ilyen időszakai, teljesen oké. Meg kell tapasztalni a mélyet is, hogy utána a magast megéljük. Szóval, hogy most azt gondolom, hogy ez egy hosszabb, nagyobb völgy, olyan, mint Lengyelországban van néhány, vagy Svájcban még jobb. Úgyhogy igen, így. Zárjuk be, itt ez egy ilyen nagyon szép szed vége, úgyhogy ide hívjuk majd meg a prímásunkat.
– Úgyhogy ez az alapszint szerintem, de ha ezzel tisztában van, és nem kell, hogy kint legyél ebből a völgyből, csak tudd, hogy hol vagy éppen a térképen, akkor el lehet kezdeni ebből úgy építkezni, hogy nem csak az a lényeg, hogy mit hogyan csinálni akarok csinálni, hanem el tudjuk kezdeni ezt az egészet úgy fölépíteni, és ami segít, és az a gyakorlati tipp tulajdonképpen a mai napra ebben a témában, hogy ne azt keresd, hogy mi az, ami motivál, mert azzal alapvetően tisztában vagy, hanem azt nézd meg, hogy mi az, ami ellopja a lehetőséget, hogy ezeket meg tudd valósítani. Mik azok az ilyen fejben vagy fizikailag kimerítő dolgok, amik miatt nem tudsz a számodra fontos dolgokkal foglalkozni, mik azok a feladatok, teendők, szituációk, amiket, hogyha most magadba nézel és értékeled, akkor egészen nyugodtan rá tudod tapasztani az időrabló matricát. Ha az alapokkal tisztában vagy, abból a nézőpontból tök könnyű megállapítani azt, hogy mi az, ami kifejezetten gátló elem ebben a rendszerben neked, amit te szeretnél megvalósítani, és hogyha ezeket megtalálod, akkor van rá esélyed, hogy megszüntesd őket, minthogyha nem is tudsz róluk.
– Tóth Tóni Robins Péter zárószavait hallottuk a mai adásunkhoz. A guruval legközelebb a következő adásban találkozhatsz, amikor lekattintod a Hatékony leszek című podcastet, és hát miközben ezt teszed, azért jól tudod, mert vannak korábbi részeink is, meg hát nyilván majd amik majd még érkeznek, és a guruval például találkozhatsz úgy is, hogy a discord szerverünkön megjelensz és csatlakozol ahhoz a klubhoz, társasághoz, galerihez, akik szoktak a hatékonyságról is beszélgetni. Mondjuk másról nem nagyon, tehát keresztszemes, na. Tehát máshol nem, keresztszemes öltésről ritkán, de azért szoktunk beszélgetni, és hát, hogy ezt a diszkont szerveret pedig megtalálod, majdnem máshogy ragoztam. A project-blue.hu oldalon, ahol minden social felületünk, de legkiemeltebben ezek közül valóban a discord szervert szeretném én is a tetejére rakni, mert ott van a legnagyobb pezsgés, és ott van a legnagyobb sűrűségben jelen a magyar hatékonyságfüggők közössége.
– És emellett pedig tudnám ajánlani a teljes hazai konferencia palettát. Ki tudja, bárhol feltűnhetünk, méhész konferencián esetleg feltűnhetünk mondjuk valóban releváns, mondjuk life-ekről szóló konferencián. Ezek ügyében pedig a már emlegetett, vagy korábban itt megénekelt közösségi médiafelületeinket is ajánljuk, merthogy ott biztos szólunk majd, hogy Péter előad valahol, én meg eszem a pogácsát a háttérben. Ez a terv. Tehát topperes dobozzal érkezem. Bepakolok, Péter előad, és megyünk. Ez így lesz. Mint ahogy most is megyünk. Úgyhogy ne halogassuk.
– Ez nagyon fontos. Köszönjük, hogy itt voltál és hallgattál minket, ajánld másnak is, hátha egészségére és javára szolgálhat. A Jóisten megáldjon, helló!
– Helló!
– Hatékony leszek Podcast, ha jobb akarsz lenni saját magadnál.

Legyél ott a felvételeken is akár

Szeretnél online lenni a podcast felvételeken?

A Project Blue támogatóinak lehetősége van arra is, hogy ott legyenek velünk a felvételeken online.

Kérdezhettek az adás tartalmával kapcsolatban, a felvétel után együtt ki tudjuk beszélni, hogy mit gondoltok a témáról.

Sőt, akár vendégként egy-egy epizódban vendégül is láthatunk majd, ha olyan témád van, amiből hasznos epizód készülhet.

Ha érdekel a Project Blue klubtagsága, akkor erre vedd az irányt:

További podcast postok

További podcast epizódok

Vajon árt a hatékonyságodnak a videójáték? [Podcast]

Mindketten tetemesebb mennyiségű időt töltöttünk el fiatalabb korunkban videójátékokkal.
De hogy ez vajon segítette, vagy hátráltatta a hatékonyságunkat?
Vagy épp ha most, felnőtt(ebb) fejjel gondolkodunk, akkor tudja a videójáték növelni a munkahelyi hatékonyságunkat?

Tovább...

Kérdésed Van, Amit Feldolgozhatnánk?​​

Küldj üzenetet írásban, vagy hangban és a többi már rajtunk múlik!​​