Barion Pixel

Hogyan méri a hatékonyságát egy kreatív szakember? [Podcast]

Hatékony hanganyag!

Hallgass bele

Írva is, amiről beszéltünk

Miről fog szólni ez az epizód?

A kreatív szakma számára is fontos a hatékonyság!

Ebben az epizódban megnéztük azt, hogy hogyan tud hatékony lenni, akinek a munkája és úgy általában az életritmusa nem e köré van kihegyezve, nehezebben határozható meg és ezáltal nehezebben is mérhető .

Ákos kreatív szakmában dolgozik, s vannak természetesen neki is feladatai, mégis nem annyira pragmatikusan követhetőek – maximum darabszámra.

Hogyan értékeli Ákos a hatékonyságát? Mi alapján határozza meg saját magának a céljait és elvárásait?

Számít, hogy mikor mennyire hatékony egy kreatív elme?

Sok sok kérdés, sok sok válasz!

Ne maradj le a friss hírekről

Elmondom, hogy izgulok. Most, hogy én fogok beszélni arról, hogy mi a hatékonyság, miközben még én sem tudom, hogy mi a hatékonyság, de hátha lesz belőle valami.
– Hát, ha belegondolok, az egyetlen egy témakör, ahol volt bármilyen fajta súrlódás egyébként kettőnk közt az elmúlt két évben, akkor az mindig az volt, hogy nekem egy ilyen jól tervezett szervezet jól látható, vizuálisan jól látható rendszerre van igényem, és akkor ezt, hogy nem passzintod magadra, verzus, nem tudom rád erőltetni.

Szerintem egy gyönyörű utat jártunk be az elmúlt két évben.
– Hatékony Leszek!
– Egy podcast azoknak, akik szeretnének hatékonyabbak lenni.
– Hatékonyabbak, de hatékonyan.
– A napi küzdelmeidben, az idővel folytatott harcodban szeretnénk segíteni ezzel a műsorral, veled együtt keressük részről részre, hogy hogyan lehet szervezettebben élni, időt spórolni, kevésbé aggódni.
– Ez a cél. A többit pedig már csak rajtad és rajtunk múlik.
– Hatékony leszek Podcast, ha jobb akarsz lenni saját magadnál.
– Szervusztok! A hatékony leszek mai epizódjában egy nagyon-nagyon különleges témával készültünk, ugyanis hatékonynak lenni könnyű annak, aki ebben él, már nagyon-nagyon hosszú ideje. Úgyhogy most arról fogunk beszélni, aki nem ezzel kel és fekszik az elmúlt években, ugyanis Ákos, mint kreatív szakember a saját maga módján tapasztalja meg, hogy mi az a hatékonyság, és ebben a következő epizódban vele fogunk arról beszélgetni, hogy ő hogyan éli meg a hatékony önmagát, és hogyan tapasztalja meg azt, hogy milyen hatékonynak lenni.
– Szervusz!
– Helló, helló! Köszöntelek téged is, aki ezt hallod. Vicsorogtam itt közben, hogy hogyan éli meg a hatékonyságát. Arról szól a műsor alapkoncepció, hogy keresem a hatékonyságomat. Nyilvánvalóan egyébként eddig próbáltam reprodukálni magamban is, vagy egyáltalán kitalálni, hogy akkor hogyan működhetnék jobban, még talán ez a legjobb kifejezés. Mindemellett pedig igen, eléggé új színt hozott az életembe, amikor együtt elkezdtünk dolgozni a podcasteken, és én is rájöttem, hogy az, amit én eddig egyébként egy szuper jó rendszernek gondolok magammal szemben is magammal. Az lehet, hogy még nálam megállja a helyét, de hogy semmiféleképpen nem kompatibilis azzal, amit te csinálsz, az tuti, az tuti. Kezdve azzal, hogy az én kis noteszemet te nem látod, de ez majd erre szerintem lehet, hogy nagyon előre ugrottam.
– Arról mindenképpen ki akartam térni egyébként, mert az egy olyan dolog, amit így olyan, mint a rettenetes mennyiségű pénz. Tehát tudod, hogy van, de sose látod.
– Ezzel a problémával még csak nagyon szeretnék ismerkedni. A rettenetes részét azt kihagyom, a pénz részét azt igen, látom, de nem mindig érzem. Főleg, hogyha kártyával kell ezt költeni. Na most egyébként körülbelül ugyanez a noteszem is, hogy akkor látom, de nem mindig érzem, és hát leginkább a notesz-szel tudom eltölteni és költeni. Úgyhogy igen. Nem tudom, mennyire ugrottunk előre, de hogy azért mégiscsak fontosnak tartottam, hogy az egyik legnagyobb rákfenéje például ennek, akár hogyha csapatban kell dolgozni, hogy mondjuk én analóg verzióban nagyon szeretem vezetni a dolgaimat. Mert szerintem úgy hatékony.
– Ennek vannak vetületei. Hogyha most ezt összemossuk, ha azt, hogy te analóg dolgozol a saját irodádban, otthonodban, életedben. Ha ezt összemossuk azzal a ténnyel, hogy jó pár száz kilométer van kettőnk között a munkavégzés során. Így már tud akadály lenni egy analóg rendszer, valóban.
– És mégis itt ülünk, mégis működik.
– És igen, én azt gondolom, hogy eljutottunk egy olyan kellemes összhangig, ami már engem is megnyugtat, és még téged sem vágott el az analóg megoldásoktól, hanem van egy olyan digitális központ, ami egy minimális kontrollt ad afelett, hogy mint cég, mint vállalkozás, mint ügynökség, hogyan tudunk úgy működni, hogy ez egy stabil, megbízható és az elvárható óra műszerkezetszerű működéssel tudjon működni. De mielőtt itt nagyon belemelegedünk abba, hogy hogyan dolgozunk mi nap mint nap egymás mellett, egymással szemben akár, hogyha a másik idejét raboljuk éppen, hogyha egymásra pakoljuk a feladatokat. Kezdjük az alapoknál, engem az nagyon-nagyon érdekel, és lehet, hogy talán ezért raktam be az egyik legelső ilyen kis tematikai pontnak, hogy hogyan éled meg te a hatékonyságot úgy, hogy nekem az a logikus, hogy van egy ilyen nagyon-nagyon pontosan, jól körüljárható. Iszonyatosan gyorsan, könnyen és nagyon kellemesen kezelhető rendszeren, és ez csak a probléma a sajátomról. De hogy valaki, aki ezzel szemben viszont úgy éli meg ezt az egészet, hogy neki ennél ez sokkal könnyedebb, hát így elgondolás szerint, ugye az offline részét még mindig nem láttam, de egy sokkal könnyedebb rendszer tud maga köré varázsolni. Hogyan éled meg te a hatékonyságodat. Mikor vagy te hatékony magad szerint.
– Annyiban visszautalva ugye az első epizódunkra, amit ha még nem hallgattál meg, akkor feltétlenül hallgass meg. De hogy talán ott nagyon felderültem, és hát könnyen tudtam heuréka pillanatba kerülni, amikor például kimondatott, hogy a hatékonyság az érzés. Én eddig mindig azt gondoltam, hogy a hatékonyság az egyenlő egy valamilyen rendszerrel, aminek a végén persze jelentkezhet az, hogy ha teljesítettem a különböző pontjait nap mint nap, akkor annak a végén jelentkezhet az az érzés, hogy akkor jól van, hát akkor megvagyok mára. Vagy megvagyok, még a mára az akár még olykor el is hagyható. Tehát, hogy amikor mondjuk befejezek egy nagyobb projektet, akkor a megvagyok érzés az tényleg el tud dönteni, és nem csak mára, hanem azért hosszú-hosszú időre visszatekintve, hogy már nem tudom, hónapok óta görgettük ezt, ha maradhatunk a mi közös ügyeinknél, egy bot kezdtet, és akkor ugye az utolsó epizódot megvágjuk, akkor az van, hogy jó, hát nagyon koncentrálunk a következő évadra, de most egy kicsit így hátra lehet dőlni, azt kipörgettük. Van egy kis szünet. Na, ez az az érzés. És hát közben meg ugye kiderült, hogy a hatékonyság tulajdonképpen tud lenni az az érzés is, amit már mondjuk, hogyha az első rész végén, ha maradok ennél a példánál az első epizód megvágásának a végén is tudnék érezni. És nem az lenne a fejemben, hogy akkor hát most még nem vagyok hatékony, mert még nem végeztem el az egész feladattengert. Úgyhogy az érzés ilyen szempontból egy jó segítség nekem most, és jobban el tudom mondani azt, hogy most kerestem mindig csak a kipipálandó feladatok sorát. Mert hát az van sora. Úgy értem, hogy azért azt már én is rövid távon megjegyeztem magammal kapcsolatosan, hogy azért jó lenne vezetni dolgokat, mert hogyha még visszább megyünk, és akkor lehetek én ez a nem tudom, kicsit debil kalandozó művészgyerek, akit most így valamennyire lefestettünk, pedig már nem annyira érzem magaménak ezt a státuszt. Még korábban, amikor a rádiózással foglalkoztam bővebben, és hát egyik napról a másikra csak reggeli műsorba kellett nagy boldogan besétálni, és hát ezzel kapcsolatosan amúgy is van egy ilyen tévképzet, hogy hát az egy ilyen könnyedebb valami, és hát valóban ez volt. Bementem egyik napról a másikra, letudtam a műsort, és akkor a nap további teendőit, pedig amikor éppen eszembe jutott. Nahát, az a totálisan káosz, és leginkább azzal tudnám párosítani, hogy nem haladtam előre semmiben. A napi dolgokat, ami már rutinszerűen ment, azt meg tudtam csinálni, de az, hogyha mondjuk már egy banki ügyet el kellett hozzá intéznem, akkor olykor tolódott hosszan-hosszan, és leginkább azért, mert nem jutott eszembe. És akkor volt az, hogy akkor elkezdtem ezt a noteszes dolgot. Az első ilyenemet a rádiómtól kaptam, nem azért, mert tudták, hogy milyen vagyok, hanem mindenkinek járt minden évben, és eddig nagyon kedvesen csak félreraktam, jó az a polcon, és elkezdtem belevezetni a napi fontos volt, hogy minden napra egy lap, és akkor oda a napi dolgaimat akkor vezettem, és hát olykor előre is, tehát hogy beütemeztem mondjuk már márciusra előre, hogy ott akkor tudom, hogy majd mit tudom én, most mondok egy blőd példát. Egy kötelező felelősségbiztosítást kell majd intéznem, mert tudom, hogy ott az dolog van, de csak napi teendőként raktam be előre márciusra. És azóta ez nagyjából így van. Azóta ez nagyjából így van, a nagy alapok azok így működnek.
– És hogyha ezt megtartod, akkor vannak olyan pillanatok, amiket tudsz, hogy mikor fogunk majd kelleni azzal foglalkozni, ezek benne vannak. De hogy emellett egyébként mennyire tervezel előre? Szerintem talán ez a pont, ahol lehet már kettéválasztani majd a munkát, meg a magánéletet. Azért mennyire van neked A kérdés igényed arra, hogy előre tudjál tervezni. B kérdés szükséged arra, hogy előre tudjál tervezni?
– Igényem már van, hál’ Istennek. Úgy értem, hogy korábban még ez sem volt fent, tehát az, hogy mondjuk éves tervezés esetleg negyedéves, tehát azt már lebontani az éves célokat, az egy olyan három vagy négy éve része az életemnek? Legyen maximum öt, tehát nem régebb óta, akkor kezdegettem el ezeket így csinálni, de leginkább az is, hogy mondjam, egy ilyen érdekes, kreatív kalandként tűnt számomra év elején az azóta is megvan egy ilyen kis szeánszként. Tehát az év közben ez inkább ilyen nyűg, teher, hogy akkor ezeket itt van a Q1-es cél, azt akkor tök jó lenne elérni. De amúgy az elején az egy ilyen nagyon kellemes, kreatív ötlet roham, hogy akkor jó ebben az évben, akkor mit kellene kihozni.
– Ühüm.
– És ez már így akkor megvan egyébként, igényként, szükségét pedig hát azért érzem, mert először és ez egy ilyen szerintem mások által is jól lekövethető folyamat, vagy nem tudom, hogy aki ezt hallod valaha elérte, de hogy az elején azért segített a notesz, vagy legyen az akár egy telefonos alkalmazás is teljesen lényegtelen az eszköz, amibe felvezettem a feladatokat, vagy teendőket, hogy ne felejtsem el. Tehát egész egyszerűen ennyi volt a lényege, hogy ne felejtsem el, ne essen ki a fejemből, a pikszisből, a nem tudom, a látókörömből. Aztán annak a következő lépcsőfoka volt, amikor már ezzel tervezni is tudtam. Úgy értem, hogy azon túl, hogy felvezettem magamnak minden elfelejtendő feladat, akár még időben előre is behatároltam, hogy jó, itt nem biztos, hogy időm lesz rá, mert hát ilyen szempontból akkor mindent kiírhattam volna minden egyes nap a fejemből, hanem láttam előre, hogy csütörtökön több időm lesz rá, vagy több lehetőségem lesz rá, azóta már próbálok így fogalmazni, hiszen akkor még időhiánynak fogtam fel, most már inkább szervezetlenségnek. Tehát ennyiben talán még én is előrébb vagyok, hogy az idővel is próbáltam mit kezdeni, mint fogalommal, hogy nem az idővel van gond, hanem velem lehet a gond, mert hát végül is, ha jól csinálom, olykor sikerül, akkor érzem azt, hogy ja, volt időm mindenre, fókuszált voltam, király voltam, így elterveztem, még azt is megengedem magamnak, hogy egyet-kettőt át kellett dobni a következő napra, következő hétre. Nem zavar, de egész egyszerűen időm volt rá, úgyhogy nem az idővel van gond, hanem valószínűleg velem.
– Ez így válasz volt? Vagy segített szerinted?
– Abszolút, igen. Engem az nagyon-nagyon érdekel, hogy én magamról tudom, hogy mennyire elvetemült tudok lenni azzal kapcsolatban, hogy mennyire nem akarok emlékezni semmire, amire nem muszáj. Tehát én azért írom le, hogy elfelejtsem. De egyébként ugyanazért csináljuk, csak tök vicces a tökéletesen ellentmondó megfogalmazás, hogy te azért írod le, hogy ne felejtsd el, én azért írom le, hogy elfelejtsem.
– Igen, mert ettől függetlenül bennem még az van, hogy mivel ezek nagyrészt, bocsánat, sokszor ötletek. Korábban volt az, hogy nagyrészt ötletek voltak, és persze belevegyültek mondjuk teendők. Most már ugye a teendőket is inkább vezetem, és akkor az ötleteket is, mert olykor felkerül mondjuk a noteszbe az is, hogy akkor nem tudom, gondolkozz azon, vagy akkor nem tudom, találd ki, hogy mi legyen vele. És akkor azok ilyen kreatív feladatok, amelyek szintén most már feladatokként jelentkeznek, akkor igazából csak ilyen memók voltak, hogy akkor majd azt a kreatív részt is ki kellene bontani, mondjuk így valami ilyesmi. És hát, hogy talán, talán ezért van az, hogy hogy mondjam, hogy inkább egy ilyen halmazként kezelem ezt az egész vezetősdit. És persze azóta most már van én képed, tehát én képben nyomom az ötletek gyűjtését, ugye különböző szekciókban gyűjtöm az ötleteket, és az persze az van, hogy felvezetem, hogy ne felejtsem el, amire itt utaltál, aztán elfelejtem, mert felvezettem, és időnként be kell iktatni magamnak szintén feladatként, hogy fussam át a képjegyzeteimet, hogy hátha az inspirál más ötletekre, vagy előkerülhet újra. Nem akarok más lapot nyitni ezzel kapcsolatosan, de magammal szemben azt tanultam meg, vagy nekem a sok-sok kreatív ötlet miatt, és gondolom ez mindenkivel így van, tehát nem az van, hogy már több lenne nekem, de hogy a sok-sok kreatív ötlet miatt nálam az jött be, hogy akkor kezdek el igazán foglalkozni egy kreatív ötlettel, hogyha még két-három nap múlva is folyamatosan piszkál. Ha azért, mert most hirtelen eszembe jutott, felvezetem a képbe, hogy meglegyen, mert ez szerintem egy jó ötlet, de utána tökéletesen elfelejtődik és semennyire nem motoszkál a fejemben, akkor az egy jó ötlet volt, és ott van, legalább tudom, hogy a képben van. Viszont, ha az van, hogy felvezettem, és a reggeli, általában reggelente jönnek jobban az ötleteim. A reggeli ötletroham után még a napközben is és még két nap múlva is foglalkoztatna, akkor azzal dolgom van, akkor az már más feladatokat generál nekem.
– Szóval neked kell egy időintervallum, amit belevezetsz abba, hogy miből lesz végül feladatprojekt, hívjuk, ahogy hívjuk. Ami nem a napi munkavégzés, hanem ami azon felüli. Mondjuk én azt gondolom, hogy erre a legjobb példa tényleg az ilyen kreatív dolgoknak a kitalálása, kidolgozása, megvalósítása, na az az, ami nekem megfoghatatlan, mert az annyira viszont tisztában vagyok annak a folyamatával én is, hogy ez azért általában nem parancsra megy. És ezért gondolkodok rajta sokat, mert azért mi is itt az ügynökségi részen dolgozunk kreatív emberekkel, például Ákos veled, de hogyha nem az audió vonalon mozgunk, akkor mondjuk egy grafikus is ilyen típusú munkavégzést tud magáénak, hogy parancsra nem lehet kreatívnak lenni, vagy ha igen, akkor nem olyan lesz, mintha tényleg az lennél éppen. És ezt valahogy szeretném én megfogni például.
– Számomra egyébként, bár érdekes, mert a kreativitás és a hatékonyság az szerintem, vagy még lehet egy külön adást megérne, mert azt sem tudjuk, hogy most tulajdonképpen hogyan mérjük, vagy nálam hogyan keletkezik a hatékonyság, vagy mikortól mondhatom magamnak hatékonynak, és ugyanígy ezt egy szerintem egész sok ötlettel megáldott, kreatív ember is ugyanígy megélheti, hogy akkor jó, hát hogyan mérem a kreatív hatékonyságomat. Ugye ez foglalkoztat most minket. Én valahogy úgy szoktam mindig hozzáállni, hogy a kreativitás az egy izom, amely tulajdonképpen, mint ahogy egyébként a lábaidban az izom, az sem az van, hogy akkor csak eljársz gyúrni, és csak bizonyos parancsszavakra teljesül, hanem az van, hogy amikor sétálsz, amikor esetleg célzottan futsz, vagy lépcsőzöl, mert fel kell menned a másodikra. Teljesen lényegtelen, használod. És hát vannak olyan alkalmak, amikor meg most rúgnom kellene egy labdát, ahhoz igencsak kell ez az izmom, a lábizmom, akkor ott viszont dolgom van vele és meg kell feszítenem, és akkor sokkal egyszerűbb a helyzet, sokkal jobban el tudom rúgni a labdát, hogyha egyébként korábban én többet lépcsőztem, többet sétáltam, többet használtam. Ezért van az, hogy számomra a kreativitás az azt jelenti, hogy az egy 0-24-ben kis túlzással, de annyiban nem túlzás, hogy olykor egyébként az álmok is segítenek, hiszen addig az agyad pihen, megszűr dolgokat, feldolgoz dolgokat, és pont azt segíti, hogy számomra a kreativitás az az ébren töltött időben a nyitottságot, az átszűrést, az új szemlélettel figyelést jelenti. És hát ezt megpróbálod minél több dologgal kombinálni. Amikor meg kell, lásd feladat van, akkor meg célzottan kombinálod. Tehát tudod azt, hogy valamikor volt ott egy olyan dolog, amit hallgattam, vagy olvastam, vagy néztem, ami most ide pont jól illene. Úgyhogy. És ez nem is az van, hogy a kreatív embereknél szerintem mindenkinél így van, csak talán van, aki többet szereti használni ezt az izmát.
– Hogy is mondjam, keretrendszerre neked is szükséged van azért, hogy ezt úgy tudd használni, hogy azzal elégedett tudjál lenni, mert még azért bennem megfogalmazódott úgy egy kérdés, hogy nekem a dokumentáltság miatt tök egyszerű dolgom van olyankor, amikor azt mondom, hogy hatékony vagyok-e vagy sem, mert van egy nagyon stabil alapom, ami azt mondom, hogy megadja az értéke a saját magam értékelésének a 75 százalékát, az a napi elvégzett munkamennyiség, ami tényleg így egészen jól le van dokumentálva. És a maradék 25 százalék azok az én személyes meglátásaim. Viszont a te esetedben, vagy egy kreatív munkavégző esetében, hogyha a hallgatók között van ilyen például, akkor érdekel még pluszban másoknak is a véleménye, hogy ki hogy áll ehhez hozzá, hogyan tudod te ezt a részét kiváltani a napodban, ami nekem az, hogy ránézek a saját rendszeremre, és megmondom, hogy hát ez már 16 feladatot elvégeztem, ebből kettő egészen ormótlan hatalmas volt, úgyhogy nagyon-nagyon hatékony voltam. Vannak-e neked például napi szinten elvárt eredményeid? Hogyha mondjuk úgy nekivágsz egy munkanapnak, hogy te szoktál-e kitűzni célt? Sokszor mondják azt, hogy válassz ki hármat, válassz ki kettőt, hogy aznap mi az a három legfontosabb. Vagy bármilyen trükköd neked a kreatív munkához, vagy nem is a munkához, tehát a kreativitásod hatékonyságának a megéléséhez van-e bármi, amit te használsz?
– Hát abban sem vagyok biztos, hogy ilyen szempontból beszélhetünk külön kreatív emberekről, meg nem kreatív emberekről. Ezt nagyon szeretném sokszor kihangsúlyozni itt most, hanem az van, hogy mondjuk például a mi kapcsolatunkban nekem az a feladatom, hogy így legyek a kreatív hülyén megfogalmazva. Szóval, hogy nekem ebben volt többször részem, neked meg a szervezettségben. És akkor én ezt így fogom fel, hogy akkor tök jó ebben a viszonylatban, akkor nekem nem kell, hogy a vállamat nyomja az a teher, mert soha nem működött, hogy akkor nekem kellene megszerveznem dolgokat is, és észben, vagy helyben tartanom. Ezt most ügy szinten értem. Személyes szintemen, mármint az ügy alatt azt értem, ha van mondjuk közös projektünk.
– Persze.
– Ha nem így nézem, hanem az, hogy egyébként az ügyön belül nekem vannak személyes feladataim, vagy beteljesítendőim, mint például, hogyha mondjuk esetleg, ha maradhatunk ugyanennél, és nekünk erről könnyebb beszélni, hogy akkor ott kezdtek, hogy mondjuk ki kellene találni egy új műsorötletet, mert hogy van egy adott téma, amelyből akkor egy jót ki lehetne hozni, akkor szállítsunk már vagy két-három ötletet.
– Most már?
– Korábban egyébként ez egy ilyen nagyon átívelő dolog volt. Tehát akkor onnantól az volt, hogy akkor, mint amikor a Writers blokk, ugye az írói kényszer, vagy ahogy mondják ezt az az írói blokk, rátör az emberre, hogy hú, hát akkor most mi legyen? Mert ha itt ötletet kell szállítanom, és nem tudom, akkor itt most nekem kreatívnak kell lenni, az nyomasztó, az nyomasztó, és olyankor nem is sikerült. Viszont, ha ezt letudod, egész egyszerűen tényleg csak én ebben maradtam magammal egy feladatra szűkíteni, hogy akkor figyelj, most az a dolog, hogy abban az idősávban, amikor ott neked jut időd, jellemzően, mint ahogy mondtam, nekem ez reggel szokott lenni. Ott a lehető legjobb ötletet összeszedd, azt a kettőt-hármat, akkor az már megcselekedte, de amit meglehet. És ha később még jut eszedbe, vagy korábban jut eszedbe jó gondolat, az ugye a korábban rajz, majd mindjárt még egy nagyon röviden kitérek, akkor egyébként király, mert akkor meg még többet cselekedtél, mint amennyit lehet, maximum még időben egy kicsivel később küldted utána. Merthogy közben, amikor ez már feladatként így felíratik magamnak, hogy akkor majd szombat reggel, esetleg gondold már át az új műsor ötletét, ott akkor jut, nem tudom, fél óra erre. Ennyire azért nem szoktam behatárolni, akkor nyolctól nyolc-harmincig, de ahogy úgy kábé fejben elrendezem magamban, hogy akkor, hát mondtam, egy fél órát akkor ott rá lehet erre szánni, nem biztos, hogy ennyit szánok rá, de hogy most a példa kedvéért ez, akkor onnantól egyébként egy ilyen szabadságként megélem azt, hogyha ugyanígy foglalkoztat még a hét többi napján, vagy amíg a szombat bekövetkezik, és mondjuk lehet, hogy sétálok A-ból B-be, és látok ezzel kapcsolatosan egy tök jó plakátot, akkor megengedem magamnak, hogy akkor egyébként azt az ötletet gyorsan feljegyzem magamnak, és majd tudom, hogy majd előszedhetem szombaton. Hát valahogy így. Ezt nem érzem túl szervezettnek. Tehát ez a legnagyobb bajom, amikor mondjuk például itt milyen hatékony leszek, műsort készítjük, hogy hát ez semennyire nem rendszer, tehát ez csak ilyen rendszerecske.
– Van ebben rendszer egyébként, ezt pont ezen kezdtem el gondolkozni, egyből két irányba indultak el a gondolataim, az a legszebb az egészben. Megosztom mindkettőt, aztán majd maximum csak az egyikre térünk ki. Az egyik az az, hogy hogyan lehet nyilván segíteni neked, hogy elégedettebb legyél ezzel a fajta módszertannal, amit te követsz. A másik, ami még nyilván érdekel engem, az csapatvezetői, cégvezetői, vállalkozói oldalról egy érdekes dolog, hogy hogyan lehet ezt az elvárásokba, meg a rendszer, nem a te rendszered, hanem a nagy egész rendszer építésébe úgy belevonni, hogy az ide is, meg oda is kiszolgálja azt, hogy mik az igények az inputra, meg az outputra. Mondok egy tök egyszerű példát, hogy te elmondtad azt, hogy neked általában mindig reggel van az a fázisod, amikor kreatívak tudsz lenni. Ugye már azt megbeszéltük, hogy az embereket két kategóriába lehet sorolni az előző epizódban, de hogyha ezt tovább bontjuk, akkor például én gyakran szoktam élni azzal a kategorizálással, mert szerintem nagyon is így van, hogy van egyfajta embertípus, aki inkább a pacsirta típus és vannak a baglyok.
– Abszolút.
– És akkor te egy pacsirta típus vagy. Én meg mondjuk azt mondom, hogy én inkább egy bagoly típus vagyok, vagy most én azt figyeltem meg magamnak, hogy ilyen palagoly. Tehát, hogy így reggel kicsit, meg későn kicsit, és a kettő között van egy hasa a dolognak.
– A veréb mindig aktív.
– Igen, igen. Tehát én meg azt figyeltem, hogy nálam ez működik. És amikor például ebben a szimbiózisban az egy rossz megoldás lenne, hogy amikor délután nekem éppen a nagy világmegváltós gondolataim közben jön valami olyan, hogy ezt most azonnal csináljuk meg, és akkor úgy adok ki mondjuk egy feladatot egy kreatívnak, aki velem dolgozik, vagy úgy hívom fel a barátomat, aki inkább egy ilyen kreatív típusú eleme, hogy pacsirta jellegű, hogy akkor most azonnal ezt oldjuk meg, mert most ezt én akarom tovább vinni, mert most ezen pörgök már fél órája, az egy rossz megoldás.

Mert neked meg nagyon messze van az a pont, amikor ezzel te úgy tudnál foglalkozni, hogy azzal te is, meg egyébként, ha már itt tartunk, akkor én is elégedett tudnék lenni.
– Igen, illetve talán az azonnaliság az nem mindig a legkifizetődőbb. Ezt most csak persze a saját oldalamról tudom kibontani.
– Kell-e udvariasság mellett? Nyilván vannak olyan helyzetek, amikor ezen túl lehet és túl is kell lépni, de talán azt tudnám mondani, hogy igen, szerintem jó, hogyha az ember tudja azt, hogy mikor van jó hőfokon, vagy mikor talán a legaktívabb. Ezt annak ellenére, hogy világéletemben például reggeli műsorokat csináltam, vagy legalábbis az egyetem befejezésétől kezdve addig, amíg be nem fejeztem, ott leginkább reggeli műsorokban dolgoztam. Szóval, hogy annak ellenére egyébként nagyon későn jöttem rá, hogy vagy ennek következménye, mármint hogy mindig reggeli műsorokban dolgoztam. Vagy egyébként ez is egy szerencsés egybeesés volt, de hogy a pacsirta típus vagyok én is, mint ahogy ez így kiderült. És hát hogyha ezt még így nem is szoktam hívni, de azt tudom, hogy a reggel az egy szuper lehetőség, hogy itt akkor áramoljanak a gondolatok, produktívan, mert ott tényleg az van, hogy akkor könnyen kiesnek a feladatok a kezem közül, a szó jó értelmében. Tehát, hogy elvégzem őket. Viszont ahhoz meg elég rövid az az ablak. Tehát, hogy azért a nap további részében is. És hát ezzel még párosul az is, egyszer majd nagyon remélem, hogy csinálunk egy alvás és hatékonyság epizódot.
– Ó, mindenképpen.
– Mert hogy ez egy ilyen fontos új felfedezés, hogy persze király dolog négykor ébredni, merthogy eddig így csináltam, de ahogy haladsz előre a korban, a tested annál inkább mondja azt, hogy kössze, ezt nem kérem.
– Mutatok valamit, hogy mi az a könyv, amit még nem mertem elolvasni, mert ő csinálta még a kávészünetes podcastban egy különálló adást ezzel a címmel.
– Na, kedves rádiónézőknek mondjuk, hogy most egy könyvért nyúl Péter.
– Igen, megosztom a címét, és csak jobb, ha látod is. Tehát, hogy van a Robin Sharmának egy könyve, aminek az a címe, hogy Hajnali öt óra klub. Tehát, hogy ez egy ilyen világmegváltó dolog, hogyha te rászoksz arra, hogy hajnali öttől már te egy nagyon produktívan végzed éled a napjaidat.
– Hát, nem tudom.
– Én rászoktam az ötös alvásra most 2023-ban, úgyhogy hajnal négyesről tértem át az ötösre, úgyhogy kurva jónak érzem magam most már.
– Látod egyébként? Tehát, hogy van egy könyv, amit én el sem mertem olvasni, nem magyarán szokni, és az neked már a visszavett verziója ennek az egésznek. Tehát, hogy minden nézőpont kérdése.

Vigyük tovább ezt a gondolatot, hogy neked van egy ilyen jó szokásod, ami még a rádiózáshoz kötődik. Kíváncsi vagyok, hogy te mit gondolsz, hogy te ilyen voltál, és megtaláltad hozzá a szakmát, vagy a szakma miatt lettél ilyen típus. Mert azért ez egy ilyen szempontból egy extrém helyzet, hogy neked hatkor már brillírozni kell reggel, adott esetben.
– Azt gondolom, hogy nehéz visszagondolnom arra, amikor mondjuk egyetemistaként vagy középiskolásként ugye hát akkor is, ha mondjuk korán kellett kelni, akkor mennyire éreztem produktívnak magam. Jellemzően semennyire, úgyhogy inkább azt gondolom, hogy az történt, hogy miközben elkezdtem a reggeli műsorokat csinálni, megtaláltam a reggel szépségét, és a. És a felkelő napon túl, hogy akkor milyen szép fények vannak, meg nem tudom mi, hogy amikor mondjuk reggel 4-45-kor mész be a stúdióba, és akkor látod, hogy más emberek is ugyanúgy mennek a munkába, és akkor ahogy így ébred a város, vagy szóval, hogy rendszerint városban dolgoztam. Tehát, hogy ébred körülötted a világ, és te ennek része vagy, tehát tulajdonképpen mindig egy ilyen új lehetőség nyílik meg előtted és tényleg a szemeid, meg a füleid előtt. Ez egy ilyen varázsos, most tudom, hogy ez egy kicsit ilyen spiri vonalba vezet, de hogy egy ilyen varázsos hangulatot adott mindig így a reggeleknek, és ezt kezdtem el élvezni. Mellette pedig, mivel már élveztem a reggelt, magát, és nem fájdalomként fogtam fel, hogy hát aludhatnék, hanem megvolt benne ez a szép, akkor onnantól már könnyebb volt felpörögni hozzá, tehát cselekedni benne. Nyilván egy reggeli műsorban a cselekvés maga az, hogy másoknak is kedvet hoz, és információkat hozz az ébredéshez, de közben meg egyébként nyilván te is kedvet kapsz ahhoz, hogy akkor itt most már pörgés van. És valóban igen, mondjuk reggel 6-tól 10-ig tartottak általában a műsorok, ott akkor 4 óra alatt kiadsz magadból 6 órányi munkát, mert ugye egyszerre figyelsz a zenére, a vendégre, a telefonálóra, az infóra, amit át kell adni, és miközben beszélsz, keversz, tehát hogy egy ilyen csomó mindent csinálsz így egyszerre, az úgy elég fárasztó. Ez már eléggé szerintem hozzászoktatja az agyat mondjuk hét év alatt, hogy akkor reggel 6-kor már te hőfokon légy. Tehát, hogy szerintem hozzá is szokott az agy, de ugyanakkor meg lehet, hogy eleve bennem volt az, hogy szerettem a reggelt. Könnyen kellett.
– És ennyi a nagy előnyöd?
– Ezt azért irigylem. Na most pont nem tudom, mi van a levegőben, de arra fogjuk, hogy időjárás. Hogy nálunk itthon például családilag van most egy ilyen általános, az elmúlt másfél hétben ilyen fáradtabb időszak. Úgyhogy nem szoktam elaludni, mert általában mit tudom én, hogyha nekem tanítási időszak van, akkor azt jelenti, hogy 620-ra van beállítva az órám, mert akkor fölkelek, intézem a dolgaimat. De általában ilyen 6 és 6 között valamikor magamtól fölkelek, és már így kábé nyitott szemmel várom azt az utolsó öt percet, hogy mikor szólal meg az óra, hogy kihasználjam maximálisan a pihenésre szánt időt, de hogy így. És most volt példa az elmúlt két hétben, hogy már kétszer is volt, hogy elaludtam. Az a piszok nagy mázlim, hogy a nagyobbik lányom rászokott arra, hogy ő különórával ébred. Úgyhogy azért egyszer már ő volt az, aki sikerült, hogy fölkeltsen minket és így eljutottak az iskolába. De hogy nekem ez az időszak az, hogy így azonnal tudjak mindent jól csinálni, az egy ilyen beláthatatlan dolog. Kérdés. Lehet, hogy nem is egyébként annyira beláthatatlan ahhoz, hogy te hatkor tökéletes hangulatban és kedvben és energiaszinten legyél. Az neked mennyi idő, mire eljutsz oda. Tehát ugye 545-kor kipattansz ott a kanapéról, és behuppansz a székbe, és kész. Vagy négykor kelsz, és egy ilyen másfél órás szeánsz, mire te használható állapotba kerülsz.
– Szerintem, ahogy haladok előre az időben, én is már most 35 éves vagyok. Nyilvánvalóan teljesen máshogy működött ez huszonöt évesként, huszonöt évesként én is megcsináltam azt, meg hát ugye teljesen más állapot azt tudni, hogy mondjuk megyek egy reggeli műsorba, és hát ez szuper dolog. Tehát, hogy ez egy fantasztikus fan történet, és mindamellett, hogy most is fanként élek meg sok mindent, de hogy azért mégsem ugyanaz a flow-ja a kettőnek, meg hát nem is ugyanaz a feladat, mert ott ugye szerepelni is kell hozzá. És azt akarom ebből kihozni, hogy akkoriban elég volt öt perc is, tehát megtörtént az is, mert olyan emberek vagyunk, hogy négy negyvenötkor, ha felébredsz, jobban mondom, mert ha ötkor, bocsánat, hatkor indul a műsor, és öt 45-kor, ha felébredsz, és realizálod, hogy 15 perc múlva neked adásban kell lenned, mert hát, mit tudom én, az előző este hosszabbra sikeredett, akkor képes voltam rá, hogy akkor hatkor már átsétáltam, nagyon közel raktam a rádióhoz, átsétáltam a rádióba, és akkor már lehetett tolni. Persze előfordult, hogy két zene közben meg lefeküdtem a földre, de ettől függetlenül ez volt a feladat. Most azt érzem 35 évesként és szerintem ez azért összefügg azzal is, hogy más dolog az, hogy a lélek fel tud ébredni, az akarat fel tud ébredni, az agy fel tud ébredni, meg más az, hogyha a tested mit mutat, meg mit enged. Most egy tizenöt perc kell, amíg hőfokra jutok. Tehát hogy mondjuk csörög, most már, mint ahogy mondtam, átszoktattam magam az öt órás kelésre, nem nagyon szeretnék öt óránál hamarabb kelni, csak nagyon indokolt esetben, mert már jelentkeztek tüneteim a kevés alvástól, de hogy 5 órakor, ha felkelek, akkor 5-10-kor én már tudok a gépnél ülni. Ehhez annyi kell, hogy tudom magamról, hogy hogy működök, hogy egyből ki kell pattannom az ágyból, tehát megcsörren a telefon, vagy most már leginkább én is órát használok, a telefonról leszoktatván magam, akkor szinte azonnal kiugrom az ágyból. Nagyon maximum egy-egy óra. Azonnal fel kell valahogy így mit csinálnom. Támaszkodnom, hogy akkor ne az legyen, hogy a fejed lent marad, és akkor utána egy semmi más nem kell, arcmosás, egy pohár víz is, egyetlen egy falat valami. Tehát, hogy az legyen, hogy valamit rágok, valami tápanyag jut a szervezetembe, és akkor ez általában egy túró rudi szokott lenni. Reklám, köszönjük a támogatást, ha esetleg megjelenne. És akkor onnantól egyébként működhet a dolog. De ezt ki kellett tapasztalni.
– Egyébként az, hogy neked ez összejött, és itt egy kicsit kikanyarítva a fókuszt, kitágítva a fókuszt így konkrétan rólad, inkább a kreatív mentalitású bárkire, aki ezt most hallgatja. Az neked, hogy ez így kialakult, ezt így kipróbálgattad, vagy erre a mai napig úgy ilyen ad hoc jelleggel tudsz gondolni, hogy ez most így működik, másnap lehet, hogy máshogy fog. És mennyire foglalkozol ezzel tudatosan, hogy neked mi legyen az a napirended, nem is munkarendet akarok mondani, hanem az a napirended, amivel te tudod biztosítani magadnak azt a keretet, mint aki a kreatívabb részét a fejének vagy az agyának gyakrabban használja, hogy meglegyen az a tér, amiben kondiban tudod tartani magad, még akkor is, hogyha adott esetben nem bombáz senki azzal, hogy holnapra kéne 15 új podcast ötlet.

Hogyan tudod ezt a rendszerbe foglalni? Mennyire kell szerinted ezzel így, ilyen mélységben és kérdéseket feltéve foglalkoznia valakinek, aki kreatív szakmában dolgozik. Vagy mennyire engedheted meg magadnak, hogy egyik napról a másikra működjön?
– A kérdés azért jó, mert nekem rávilágít arra, hogy valójában kell, mert hogy egy idő után hatékonytalan lesz a kreativitás is, hogyha egyáltalán létezik ilyen fogalom, és ez a mindenféle vonatkozásban is, hogyha köré nem raksz valami szervezettséget. Értem ezalatt, hogy szerintem ez egy nagy, szerintem, szerintem akkor érezzük magunkat ötletekben kiégetnek, amikor nem jön az ötlet, hogy blokkod van, amikor valójában egyébként csak szabadon hagyod áramolni ezeket az ötleteket. Mert az olyan, mint egy szűrő, mondjuk így. Tehát mondjuk, hogyha megnyitod a csapot, és alá egy szűrőt raksz. Szaladnak át rajtad az ötletek, és hát, hogy így egész egyszerűen semmi, tehát, hogy elfáradsz benne. És olyan, mint hogyha elszaladtak volna ezek az ötletek a semmibe. Míg hogyha mondjuk ennek valamilyen gátat szabsz, vagy legyen ez egy, akkor onnantól egy lábos, felfogod ezeket az ötleteket, szervezed, összerakod, én erre jöttem rá, és ez igaz a napirendemre is, hogy ad hoc módon csináltam, ahol így ébredtem, ahol úgy ébredtem, és azt vettem észre, hogyha néha megismétlődött egy-egy folyamat, és az jobb volt, mint a másik megismétlődés, akkor azt érdemes akkor onnantól rendszerbe rakni. Talán úgy fogalmazhatnék jól, és ez ennek a műsornak is a lényege, hogy mint hatékony leszek, hogy ugye te, én legalábbis szerencsésnek érezlek, hogy akkor van ez a rendszerezettség és szervezettség, vagy akiknek van ez ilyenje, és erre való irányultsága a szuper. Én meg azt érzem, hogy egyébként akarunk biztos sokan ilyenek lenni, de ahhoz még tanulnunk kell. Akkor elkezdjük ezt a tanulást, és akkor innentől nem is lehet tőle metszeten csak kreatív és nem kreatív emberekről beszélni, hanem az van, hogy mi ezzel foglalkozunk többet, mert ez a feladatunk, és közben meg egyébként mi is vágyjuk a rendszerezettséget, mert a környezetünk közben nem mindenütt csak kreatív emberekből áll, hanem vannak rendszerezett bankok, állami szervek, nem tudom micsodák, cégek, ügyek, amelyekben viszont kell.
– Addig jó, amíg viszont a bankok a rendszerezett oldalon mozognak, és nem a kreatívon.
– Igen, bár biztos kell az ő részükről is, mint ahogy mondtam, mindenhez kell kreativitás, a rendszerezettséghez is.
– Így van, ez igaz.
– De ettől függetlenül igen. Tehát, ami tényleg szigorúan véve azt szoktuk mondani, hogy akkor a szervezett dolgok, azokban nekünk is léteznünk kell.
– És egyébként ezt a gondolatot, hogyha tovább visszük, és megint tágítunk egyet a nézőponton, akkor hogyha neked ez megvan, ezt tudod magadról, hogy van egyfajta ilyen kihívás akár, vagy egy olyan elintézendő, megoldandó feladat, hogyha neked csapatban kell dolgoznod például, akkor azt hogyan próbálod megoldani, vagy fogalmazhatunk úgy is egyébként, hogy azért a fókuszban te vagy ebben az esetben, hogy milyen elvárásaid vannak magad felé, vagy a csapat felé, akivel együtt dolgozol, ha azt szeretnéd, hogy mindenki elégedett legyen oda-vissza. Neked például mi az, amit jó, ha biztosít egy ilyenfajta keretrendszer.
– Korábban a lendületet mondtam volna, hogy akkor nyomni kell, és akkor majd mindenki jön veled. Ez egyébként szerintem egy ilyen igazi sárga, kreatív embernek. Nem akartam ezt a szót használni, mert tényleg ne az legyen, hogy akkor vannak a kreatív emberek és a nem kreatív emberek, de hogy akinek mondjuk ezzel kell foglalkozni, akkor azt mondtam volna, hogy a lendület, és most már leginkább olyan John Lennon-i dolgokat emlegetnék, mint a szeretet és az empátia, de tényleg. Tehát ahhoz szerintem empatizálni kell a másikkal, mondjuk jelen esetben akár a mi esetünkben veled, hogy akkor jó neki az a fontos, hogy akkor ez legyen szervezet, akkor a saját lehetőségeimhez mérten az, ami még nem kényelmetlen, akkor megpróbálok szervezet lenni. Az természetesen nem biztos, hogy a másiknak is még elegendő szervezettség, de legalább már tettem egy lépést, ahogy utaltunk rá, például az első részben hatékonyabb, vagy szervezettebb leszek, vagy próbálok lenni, és akkor ehhez kell az empátia. A szeretet meg ahhoz, hogy, hogy mondjam, hogyha ez nem elég, akkor is még úgy tudjak gondolni rá, hogy akkor jó, hát ettől függetlenül én őt nagyon szeretem, de most neki ez fontos, és hát hogy ezért így, valamint hát hogyha esetleg a súrlódásokat is minél hamarabb elrendezze az ember, mert az meg egy teljesen másik téma, hogyha mondjuk vannak súrlódások, vannak, akkor azt minél hamarabb szeretetben meg lehessen beszélni, hogy akkor figyelj, most ezt elbaltáztam, elbénáztam.
– Abszolút.
– Mert ilyen vagyok. És hát próbálok rajta javítani.
– Jó. Tehát akkor alapvetően akkor a megértés, meg a nyitottság az két olyan dolog, aminek meg kell lennie, bármilyen környezetben ez legyen munka vagy magánélet. Ha a végletekben gondolkozunk, akkor össze kell ezeket a végleteket hozni, akkor szerinted ez a két legfontosabb eszköze ennek.
– Nekem ez működik. Ez természetesen az van, hogyha valaki nem szeretetteljes figura, tehát úgy értem, hogyha nehezen lehet másokkal empatizálni, akkor viszont még mindig lehet azt, és akkor ez egy gyakorlati példa, hogy akkor egyszer az elején leülni és lefektetni bizonyos olyan dolgokat, hogy figyelj, neked az a fontos, nekem az a fontos, nekem az elfogadható, még neked nem elfogadható. És hogyha így másokkal együtt kell dolgozni, akkor nem biztos, hogy egy kreatív ember fogja majd ezt észben tartani, de hogyha tudjuk, hogy a csapaton belül van egy ilyen, akkor érdemes vele ezeket tisztázni, mert annyi viszont jó hír, hogy ez szintén egy általában sztereotípia szokott lenni. A kreatív emberek általában empatikusabbak is, meg érzelmi intelligenciájuk is igen magas. Szóval, hogy én legalábbis így tapasztaltam eddig, hogy könnyű érzelmekben hatni rájuk. És ez nem manipulációt jelent.
– Nem, nem, de egyébként azzal meg egyetértek, hogyha belegondolok, akkor az én tapasztalataim is azt mutatják, hogy akik inkább az ilyen pragmatikusabb jellegű emberek, akkor bőrén fogalmazva általában a bunkók inkább közülük kerültek ki, mint amilyen.
– Ezt nem tudom kijelenteni, de mondjuk úgy lehet, hogy emberileg nehezebb kapcsolódni hozzájuk.
– Igen, igen, igen. Tehát, hogy a legtágabb és a legkevésbé sértő értelmezését véve a bunkónak. Tehát egyszerűen a nehezebb emberek azok inkább onnan kerülnek ki, mert sokkal inkább kevésbé nyitottak másra.
– A végére egy valamit hoznék. Nyilván gondolkodtam azon, hogy a hatékonyság mit jelent számomra is, hogy lehet-e mérni. És az ugye mondjuk így kreatív emberként, vagy legalábbis, aki ezzel foglalkozik, mert most már többször nem fogom ezt így körbeírni, de az biztos, hogy nálam jó mérőfaktor, és ezt sajnos kípiájukban nem fejezhetők ki, hiszen ez nem lehet eggyel, meg kettővel, meg hárommal, tehát számokkal kifejezni. De például az a hatékonyságnak ismérve, hogyha azon túl, hogy én hatékonynak érzem magam, látom a másikon is, akinek okoztam ezt a feladatot, vagy feladat teljesítését. Tehát, hogy a másik oldalon is visszaigazolás. Tehát mondjuk ezt lehet rá számszerűsíteni, hogyha visszaigazolás érkezik, hogy akkor figyelj, ez tetszett, ez jó volt. Még az is jó visszajelzés és szerintem egy mérhető dolog, hogy nem volt jó, de vagy tetszett, de még azon. Szóval, hogy onnantól meg már nyilván más kérdés, hogy akkor valaki a kritikát hogyan dolgozza fel, az már szerintem egy másik lap, de azzal mérhető.
– De a visszajelzés magában az nagyon fontos.
– Pontosan. Azt gondolom, hogy aki sokat foglalkozik kreativitással, ötletekkel és ilyen intuíciókkal. Neki az jelent, hiszen az intuíció, vagy általában ezek emberi kapcsolódásokat jelentenek, mert végül is embereknek szólnak, végső soron bárhogyan is, az onnan érkező visszajelzés, visszacsatolás, nevezzük ezt bárhogyan is, az már könnyen számszerűsíthető. Hogyha nem feladatokban gondolkodik valaki, hogy akkor elkészítettem ezt a plakátot, hanem abban, hogy elégedett volt-e az ügyfél, igen. Vagy adott-e visszajelzést és kért-e más változtatást? Igen. Szóval, hogy a három közül valamelyiket ki tudom pipálni, mert nyilván a harmadikat ki se merem mondani, hogy nem tetszett neki és visszadobta, akkor az például már egy mérhető dolog számomra.
– Tök jó. Jó. Tehát a visszajelzések fontossága az a te esetedben, vagy egy ilyen típusú gondolkodás mellett azért kiemelten fontos.
– Nekünk másoknak.
– Igen.
– Igyekeztem burkolni ezt a fajta megvető hangsúlyt, de akkor nem sikerül. Nem, nem. Egyébként nekem, mint aki vele dolgozik, meg nekem, mint aki inkább a másik végén vagyok ennek a számegyenesnek, az egy tök fontos visszajelzés. Magánemberként azt gondolom, cégvezetőként is, akinek kell gondoskodnia többféle fajta típusú emberről is. Ezek nagyon fontos visszajelzések, úgyhogy én csak remélni tudom, hogy neked ma tudtunk segíteni, de én hálás vagyok neked, mert te tudtál nekem.
– Ha ez nekem szólt, akkor köszönöm, és hát amennyiben egyébként ugyanígy én kifejezném azt is, hogy bízom benne, hogy aki te ezt hallod, ugyanígy valamiféle segítséget, ha mást nem, akkor egy gondolatmorzsát tudtunk adni. Ezt egyébként szívesen folytatnánk veled a továbbiakban is, mondjuk a beszélgetést, esetleg a diszkót szerverünkön, mert hát ugye ott folyamatosan zajlik a beszélgetés. Ugye a kis klubunk az a hét további napjaiban is, mondjuk úgy, remek témaként szolgálhat akár ennek is, akár másnak is. És hát nagyon remélem, hogy egy alszobát létrehozok a kreatívok és a többiek. Az a másik szoba lesz, hogy hátha lehet egy ilyen, hogy én várok mindenkit a kreatívok szobájában, és majd ilyen mémeket fogunk gyártani a nem kreatívokról.
– Mindenképpen megcsináljuk. Ha valamelyikőtöket viszont tényleg érdekli ez a lehetőség, akkor egyrészt az epizód leírásában nyilván elhelyezzük a linket, de hogyha egyből rákeresnétek, mert nem bírjátok tovább, akkor a project@mtva.hu oldalon találjátok meg az összes infót, ami a diszkontszerverünkről is szól, meg minden egyéb másról, amiről a mi kis társaságunk, társalgásunk zajlani fog a későbbiekben is. De a cél az, hogy legyünk hatékonyabbak együtt veled.
– Helló! Sziasztok!
– Hatékony leszek Podcast, ha jobb akarsz lenni saját magadnál.

További podcast postok

További podcast epizódok

Vajon árt a hatékonyságodnak a videójáték? [Podcast]

Mindketten tetemesebb mennyiségű időt töltöttünk el fiatalabb korunkban videójátékokkal.
De hogy ez vajon segítette, vagy hátráltatta a hatékonyságunkat?
Vagy épp ha most, felnőtt(ebb) fejjel gondolkodunk, akkor tudja a videójáték növelni a munkahelyi hatékonyságunkat?

Tovább...

Legyél ott a felvételeken is akár

Szeretnél online lenni a podcast felvételeken?

A Project Blue támogatóinak lehetősége van arra is, hogy ott legyenek velünk a felvételeken online.

Kérdezhettek az adás tartalmával kapcsolatban, a felvétel után együtt ki tudjuk beszélni, hogy mit gondoltok a témáról.

Sőt, akár vendégként egy-egy epizódban vendégül is láthatunk majd, ha olyan témád van, amiből hasznos epizód készülhet.

Ha érdekel a Project Blue klubtagsága, akkor erre vedd az irányt:

Kérdésed Van, Amit Feldolgozhatnánk?​​

Küldj üzenetet írásban, vagy hangban és a többi már rajtunk múlik!​​