Barion Pixel

Pongor-Juhász Attila: Önjáróbb vállalkozás & 30 napos Vakáció [Podcast]

Hatékony hanganyag!

Hallgass bele

Iratkozz fel:

Írva is, amiről beszéltünk

Miről fog szólni ez az epizód?

A hatékony cégvezető, a hatékony vállalkozó feladata saját maga!

Az adásban Pongar Juhász Attila, az önjáróbb cégfejlesztési rendszer megalkotója és mentorja osztja meg tapasztalatait a sikeres és egészséges vállalkozói életvezetésről.

Attila bemutatja, hogyan érhetjük el vállalkozásunk sikeres működését úgy, hogy közben saját egészségünket is megőrizzük.

Elmondja, hogyan teremthetünk egyensúlyt a családi élet, a munka és a szabadidő között, valamint milyen bevált stratégiákat és technikákat alkalmazhatunk időnk hatékonyabb kihasználására.

Az epizód legfontosabb tanulságai:

1. A vállalkozók mentális jóléte kiemelten fontos a sikeres működéshez.

2. Fontos megtartani mentális energiánkat, önbecsülésünket és saját biztonságunkat.

3. A családi élet, a munka és a szabadidő közötti egyensúly megteremtése elengedhetetlen.

4. A szabadidő hatékony hasznosítása segíti a produktivitás növelését.

5. A feladatok megtervezése segít abban, hogy ne veszítsünk el a mindennapokban.

6. Az önjáró cégfejlesztési rendszer segíthet a vállalkozás hatékonyabb működésében.

7. Egy hónapos szabadság megszervezése is lehetséges anélkül, hogy a cég roskadna a teher alatt.

8. A cégvezetőnek meg kell bíznia a kollégáiban, hogy a cég működni tudjon a távollétében.

9. A szabadidő hasznosítása érdekében fontos a gondos tervezés.

10. Az önmagunkba és a vállalkozásunkba fektetett idő hosszú távon megtérül.

 

Ha komolyabban is elmélyednél a témában, akkor javaslom keresd fel Attila oldalát és válogass az általuk javasolt könyvek közül (nekem is megvan már jó pár kötet onnan!)

Hatékony videó!

inkább néznéd is?

Ne maradj le a friss hírekről

Szervusz, kedves hallgató és/vagy néző. Ez itt a hatékony Leszek Podcast következő, egészen különleges epizódja. Ma ugyanis egy exkluzív vendég lesz a beszélgetőpartnerem, aki cégvezetőknek, vállalkozóknak segít sikeresebbé, hatékonyabbá válni. Ő pedig nem más, mint Pongor-Juhász Attila, üzleti bestseller könyvkiadó és szerző, az önjáró cégfejlesztési szisztéma megalkotója és mentora. Már több főiskolai diplomája is van, hazai és francia egyaránt. Saját bevallása szerint vállalkozni mégsem az iskolapadban tanult meg, minden tudását és eredményét a saját tapasztalatainak és tengerentúli üzleti mentorainak köszönheti. Az évek során olyanoktól tanult, mint Bob Brocktól Dance Sullivan, Jeff Walker vagy épp Joe Polish. Ezt a tudást adja át hazai vállalkozóknak, éveket és milliókat spórolva ezzel nekik, és sokkal-sokkal hatékonyabbá téve a vezetőket és egész vállalkozásokat egyaránt. Az elmúlt több mint 15 évben vállalkozók százainak segített önjáróbbá tenni a saját vállalkozásukat, azaz elérni, hogy több profitot és több szabadidőt érjenek el kevesebb stresszel. Így jutottunk ma el oda, hogy velem fog beszélgetni arról, mert ha egy ilyen sikeres vállalkozó akar lenni valaki, akkor azt hiszem, hogy igazán hatékonynak kell lenni, és plusz egy apropó, most jött haza első teljes, 30 napos vakációjáról. Tartsatok velünk! Hatékony leszek.
– Egy podcast azoknak, akik szeretnének hatékonyabbak lenni. Hatékonyabbak, de hatékonyabbak.
– A napi küzdelmeidben az idővel folytatott harcodban szeretnék segíteni ezzel a műsorral. Veled együtt keressük részről részre, hogy hogyan lehet szervezettebben élni, időt spórolni, kevésbé aggódni.
– Ez a célja. A többit pedig már csak rajtad és rajtunk múlik.
– Hatékony leszek Podcast, ha jobb akarsz lenni saját magadnál.
– Szervusz Attila, köszönöm szépen, hogy elfogadtad a meghívásomat, és nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogyan lehet hatékony annyira egy vállalkozó, annyira egy cégvezető, hogy el tudjon menni akár egy hónap szabira, és kíváncsi vagyok, hogy te hogyan élted ezt meg.
– Mosolygós napot kívánok! Meg lehet oldani.
– Nekem ez az első kérdésem.
– Sikerült?
– Sikerült, sikerült, sikerült, igen. Sikerült a harmadik nap. Érdekes módon én nem szabadságnak hívom, csak egy szóbeli különbség, én vakációnak. Mert ha belegondolsz, bárki elmehet szabadságra, azonban egy igazi vállalkozói vakációt megszervezni és meg is csinálni, hogy az igazi azt jelenti, hogy nem vagyok kapcsolatban bizniszemmel, nem veszek részt a közösségi médiában, nem veszek részt a meetingeken, nem döntök a kollegáim helyett, nem utalok, tehát semmi olyan operatív tevékenységet nem végzek ez alatt a harminc nap alatt, amely egy harminc nap egy cég életében egy teljes forduló, hiszen bérek utalásától a járulékokon át az áfa befizetésén keresztül sok minden benne van. Hogyan lehet úgy szervezni a cégtulajdonos életét, hogy a szervezete, a csapata, a munkatársai lényegében helyette egyre önjáróbban tudják vinni a vállalkozást.
– És most így visszagondolva az elmúlt harminc napra egyébként volt benned kérdés, csak hogy így kezdjük, kezdjük lentről. Volt benned kérdés, hogy vajon ez sikerült, hogy sikerülni fog? Nem kellene ránézni? Úgy tudom, tíz nap után, két hét után, három hét után, vagy akkor már elengedted egyből az első nap, hogy tuti jó lesz. Hogy hogy élted ezt meg?
– Nagyon jó a kérdés. Alapvetően ez egy majd ötéves felkészülés volt nekem arra. Ugye az első kiindulópont az volt, hogy el akarok menni. Tehát bizonyítani akarom, tudod, én egy olyan jó pap vagyok, ahogy szokták ezt mondani, hogy szeretem a vörösbort, a jó vörösbort és vörösbort is prédikálok, tudod. Tehát hogy ne csak dumáljak arról, hogy hogyan legyen önjáró valaki vállalkozása, hanem be is tudja mutatni, hogy ez valóban mind a szervezeti oldalról, a munkatársak oldaláról, a vevőszerzés oldaláról, a pénzügyi menedzsment oldaláról is. Valóban tudom bizonyítani, hogy működik az általam képviselt és kidolgozott önjáró vállalkozás cégfejlesztésnek a koncepciója. Nem kétely volt bennem, vagy bizonytalanság, mert abszolúte megbízom a kollegáimban. Azt gondolom, hogy egy fantasztikus munkatársi csapatom van. Egy három fős vezetőséggel, akik át is vették egyébként, mint egy három fős bölcsek tanácsa. Tehát egy csomó olyan döntést úgy hoztak meg, mert kellett döntést hozniuk óhatatlanul bizonyos elágazások voltak, amelyet ők végiggondoltak, lojálisan a cég hosszú távú érdekei szempontjából tudod. Tehát igazából nem volt bennem kétely, vagy félelem. Nagyon sokan kérdezték, hogy nem félsz attól, hogy hátba szúrnak a kollégáid?
– Nem, egyértelműen hatezret válaszolt, hogy nem. És azt gondolom azért, mert én hiszem azt az elvet, hogy amit én adok magamból, azt visszakapom, és nekem tényleg a legeslegfontosabb, hogy úgy mondjam, neked erőforrásaim a cégem legnagyobb értéke a munkatársi csapatok. Bennem nem félsz, hogy úristen, mi lesz, meg hátba szúrnak-e a kollégáim, vagy elárulnak-e, ez meg sem fordult a fejemben. Azonban annyi bennem volt ez, őszinte leszek ebben a harminc napban, de inkább a vége felé, hogy mama, mire jövök vissza, tudod?

Én azt gondolom, hogy egy bizonyos egészséges paranoiára szüksége van minden cégtulajdonos-vállalkozónak.
– Mit értek ez alatt? Hogy azért, ahogy Oliver Cromwell mondta tudod az aggo forradalomban, hogy bízzunk Istenben, de tartsuk százon a puskaport. Tehát azért jó tudni, hogy azért nem biztos, hogy minden ilyen tuti mindig rózsaszín felhőbe fog menni a dolog. Tehát bármi történhet, de azt gondoltam, és ez egy nagyon fontos tanulsága, hogy ez a harminc nap nekem, képzeld el, egy teljes kikapcsolódás volt a Business Mátrixból, tudod, a Mátrix című filmnek analógiáját mondom. Tehát én teljesen kiléptem. Egy új mobilszámmal az összes közösségi média applikációt töröltem. Nem hallgattam hírportálokat, nem olvastam semmi hírt érted, ami mondjuk megzavarta az elmémet, és ettől kezdve csak befelé tudtam fordulni. Imádom a fantasy könyveket, meg a történelemkönyveket, tehát ilyen könyveket, ilyen témákat olvasgattam, tudod? A beszélgetéseim is sokkal inkább az élet mindennapos örömeiről vagy kihívásairól szóltak, és egyáltalán nem a businessről, ami adta azt a lehetőséget, hogy mentális szinten teljesen feltöltődtem. Napi nyolc-kilenc órákat aludtam, képzeld el.
– Azért elképzelhetetlen.
– Nyújtottunk, érted? Tehát volt olyan, hogy persze az első egy hét az még azért a nehezen jövünk ki a business nevű kábszerről, ezt azért lássuk tisztán.
– Igen.
– Felébredtünk, hiszen a feleségem hány óra van?
– Nyolc, harminc.
– Nyolc-harminc.
– Na most hova izgulsz?
– Hát de 8, 30. Mondom, 8, 6. Tudod, tehát bennünk van ez a dolog. Utána nem zavart. De érted, tudod, amikor éjfélig, fél egyig olvasgattunk, dumáltunk a szomszédokkal, augusztusban néztük a hullócsillagokat a Balaton fölött érted fél kettőig, tehát minden olyan élmény, ami azt adta, hogy mentálisan tudtam feltöltődni érted. És itt jött az a nagy felismerés, hogy imádom a bizniszem, és imádom, ahogy csinálom, mert azzal találkozom rengeteg cégtulajdonos vállalkozó esetében, hogy még a termékét, a bizniszét imádja, de a hogyan vezeti a cégét, azt utálja. Mert utálja, hogy nincs ideje mindenre, utálja azt, hogy te, de ne, de ne sorolhatnám az összes többit, gondja van a kollegáival, a vevőivel, saját magával, a családjával pont, ugye? Ezért utálja. Én pedig nekem egy olyan lehetőség adódott, hogy amikor visszajövök a 30 napról, akkor azt csinálhatom, amit igazán imádok a vállalkozásomban, hiszen minden dolgot, amiben nem vagyok jó, nem vagyok kompetens, meg tudják csinálni helyettem egyre jobban az egyre járóbb kollegáim. Na, tehát az a volt bennem, rövidre fogjam a sztori végét, hogy mi van, ha valami gebasz van, vagy kixer, akkor meg azt adta ez a harminc nap, hogy meg fogom oldani. Tehát olyan szintű elme nyugalmával sikerült zárnom olyan szintű belső erővel, hogy bármit hoz a sors, fel vagyok töltve, akkumulátoraim teljesek, ha kell, felgyűröm újra az imént, hiszen én kezdtem el a vállalkozást valamikor egymagam és építettem fel a businesst, újra fogom tudni csinálni. Mire visszajöttem, óriási szeretettel vártak a kollégáim, még vidékről is feljött a kolléganőm, hogy itt lehetett az első napomon érte, és vártak, és megöleltek, és mondja a férfi karakán, hogy ó, jó, hallani a hangodat, érted? Szóval, hogy és akkor az első nap elmentünk ebédelni, és kiértékeltük közösen, hogy mi történt, hogy történt, és sztori és csevegés, és közben ők is voltak szabadságon. Szóval azt gondolom, hogy nagyon-nagyon szerencsés és hálás vagyok a kollégáimnak ezért.
– De ezt most azért csak a hallgatók kedvéért, hogy ez most annyira friss élmény, hogyha jól tudom, akkor ez tegnap volt ez az első nap.
– Tegnapelőtt.
– Tegnapelőtt.
– Tegnapelőtt volt.
– Szerda van és hétfőn kezdtél.
– Igen. Tehát ezt az elmúlt két napban, ezért külön köszönet egyébként, mert azért biztos vagyok benne, hogy azért a 30 nap alatt az elintézendők azért csak felgyűltek egy kicsit, de ez a két nappal ezelőtti élmény, és úgy jöttél vissza, hogy hiszel magadban, meg hiszel a kollégáiddal?
– Kérdezted azt, hogy két nappal a visszajelzés után is jött ez az interjú.
– Igen.
– Biztosan voltam meg fogod kérdezni, hogy hogyan készültem fel erre. Az egyik nagyon fontos dolog az volt, hogy hónapok óta készültünk erre. Tehát én mondtam, hogy öt éve kezdtem el egy nagy vállalkozói, munkatársi mélymenetből egyszer majd elmesélem, de lényegtelen, akkor a teljes háttérben a Kofis csapatunk felállt, mert volt egy mérgezett alma a kosárban, és utána kénytelen voltam az egész csomagot megérteni.
– Ezt megértem.
– És akkor jöttek azok a kollégák, pont öt éve, akik itt vannak most velem. Tehát öt éve is megértjük a Covidot együtt és mindenféle izgalmakat. De az utolsó három hónap az nagyon komoly tervezéssel ment. Egyrészt tervezés azzal, hogy milyen projektek mennek, tudnak menni nélkülem, mik azok a projektek, amik menni kell, mert olyan őszi kampányaink vannak, új munkatárs felvétel, amiben nem várhatjuk meg, tehát azt dönteni kell helyettem. Itt most a kellem van a hangsúlytudat. És végignéztük azt is, hogy nekem mit szükséges megcsinálnom egészen addig, amíg elmegyek erre a 30 napra, tehát mert nem állhat meg az élet. És mi az, ami ráér? Tehát megint a hatékonysággal kapcsolatban volt egy ilyen priorizálás, nagyon fontos. Képzeld el, a kezdőnap előtti napon, utolsó munkanapokon délután kettőkor befejeztem mindent. Delegáltam, megcsináltam, kipipáltam, és egy dolgom volt, hogy bementem a kollegákhoz, átöleltem őket, elbúcsúztam tőlük, és kinyitottam az SIM kártyát, leléptem a social médiából. Azonban nemcsak, hogy kipipáltam mindent, hanem megterveztem az első hetemet is, Péter, tudod? És például a veled való interjú, az be volt erre tervezve. Tehát nekem az első napra nem volt semmi dolgom, csak az, hogy a kollégákkal ebédelek. A második napon már megvoltak az egyéb mint igen, de ez a hét és a jövő hét. Ugye én tudom, hogy akkor Mastersla mikor van Elitkocsi mikor van n aárvalalkozás edzőábor mikor van, készítjük az új könyvemet, az önjáró vállalkozást, amely majd jövő márciusban fog megjelenni. Tehát egy csomó olyan kulcsfontosságú projektet priorizáltunk erre az előttünk álló hetekre, tudod? Igazából fel voltunk erre készülve. Tehát ez így volt megtervezve, hogy ma nekem itt négy órakor veled van interjúm.
– Ez is igazándiból azért, hogyha elmegy az ember szabira a teljesen standard, amire mindenki fölkészül, hogy visszajön, és egy 1500 e-mailről indul. Na, de ez is meg volt így oldva.
– Nagyon érdekes, tehát vezettem egy nagyon fontos elemzést, hogy mi működött jól, mit kéne változtatni a következőre. Merthogy mostantól minden évben akarok egy 30 napos vakációt, tudod? Nagyon sok ember, azt gondolom, vállalkozó is, hordoz magában egy úgynevezett alkalmazotti észjárást. És az alapozati észjárás egyik kulcspontja a nyugdíj. Hallottál már róla?
– Nyugdíj.
– Nyugdíj.
– Igen, legendák.
– És képzeld el, volt egy olyan idő körülbelül a fél távnál, és egy ilyen esős napon, hogy ő kvázi nincs semmi dolgom, tudod? Ugye mentálisan, tehát dübörgött az elmém, és nincsen dolog. Nem, ez olyan, mintha nyugdíj lenne. Tudod, én még el is gondolkoztam ezen. És akkor rájöttem arra, hogy ez nem, azért ez vakáció, de oldható, mert imádom, bizniszem, és kábszerként, munkamániásként sajnos őszinte leszek, viszonyulok hozzá, imádom, meg az tölt fel, abban van sikerélményem, és rájöttem arra, hogy én nem nyugdíjas akarok lenni. Ameddig bírom és képes vagyok mentálisan fizikailag, addig én mindig is vállalkozni akarok, de inkább a cégtulajdonos a befektető oldalán, és egy olyan céget tudok felépíteni, amely egyre önjáróbb, és biztosítja nekem minden évben ezt a 30 napos totális, mentális, fizikai, egészségügyi feltöltődést. Hát akkor mit akarok én még jobbat, hogyha a cégem még profitot is termel emellett, hogy én meg egy olyan életstílust tudok megélni, amit megálmodtam magamnak, tudod? Úgyhogy ezért nagyon fontos, hogy a nyugdíj nincs a pakancslistában, de minden évben egy egyre jobb műalkotás, igen. De visszatérve, az e-maileket nem irányítottam át, bejött egy ilyen, hát nem tudom neked mondani, mit tudom én, 200 körülbelül, amelyből kettő e-mail volt fontos.

A többi az egy-két hírlevél, de arról is nagyon sokra leiratkoztam egyébként, tehát rengetegről iratkoztam, talán három-négy embert követek. Tehát kettő olyan volt, de az is olyan, ami megvárt, tudod? A telefonomat átirányítottam a kolléganőmre, aki profin kezelte, szóval igazából végig van gondolva, nem hiányzott semmi. Nem nyomasztott. És az e-mailjeimet is csak hétfő, késő délután néztem meg érted, tehát nem is azzal kezdtem, nem volt semmi.
– És egyébként olyanoknak, akiknek mondjuk így nem sikerül így fölkészülni erre az egészre. Van valami tanácsod, hogy hogyan fussanak neki egy ilyen, mondjuk egy első körös szabinak nem egy hónapra, de mondjuk két hétre magára hagyja a vállalkozását, hogy menjen el, hogy jöjjön vissza.
– Ez a kulcs, amit most mondtál, hogy lépésről lépésre Stephen Stephen, én azt látom rengeteg vállalkozónál, hogy el sem tudja képzelni ezt a vakációt, amit én most itt leírtam és megvalósítottam.
– Ez biztos.
– Összekeveri a szabadságát, azaz viszi az okostelefonját, és tök idióta módon használja, tudod, tehát a repülőgép üzemmódot elfelejti bekapcsolni szabadság alatt, és akkor nézi a posztokat, és ezt csinálom, azt csinálom, és ez nem szabadság. Tudod, tehát az igazi feltöltődés, és ezt lenne nagyon fontos megérteni a vállalkozóknak Magyarországon is. Nekünk mi egy mentális munkások vagyunk, tudod? Tehát mi egy intellektuális munkások vagyunk, ezt legyünk őszinték, tehát mi az eszünkkel dolgozunk. És ha nem vagyunk képesek feltölteni a mentális akkumulátorunkat energiával, akkor mi történik? Nem hozunk döntést, félünk a rossz döntéstől, egyre stresszesebb ünnepek vagyunk és a végén kiégettnek érezzük magunkat. Hány ilyen vállalkozót ismersz? Én sajnos nagyon sokat.
– Egyre többet, inkább azt mondom.
– Egyre többet. Azért, mert szükséges mentális munkásként kivenni magunkat ebből a bizonyos szükséges feltöltődni. De mivel a mai cégtudományos vállalkozók döntő többsége nemcsak imádja, amit csinál, hanem nincs más hobbija, ez a nagy gond. Ez a passzió, ez a szenvedély, ez a hobbi.
– Igen.
– És amelyik ez inspirál és siker van, és vevők vannak, és nekünk tapsolnak, érted? Addig Paramio.
– Hát az olaj a tűzre.
– Igen.
– Mi van akkor, amikor a férj-feleség morog, a gyerek ezt csinálja, a rinyál, a vevő reklamál, egy kulcsember otthagyja. Na ilyenkor jön igazából a katasztrófa, tudod? Mert ez az a pont, amit utáljuk, amikor nekünk tüzet kell oltani. Márpedig pocs, de vállalkozóként mi igent mondtunk arra, hogy problémát fogunk megoldani. Ez a nagy baj, hogy ezt sokan összekeverik, tudod? Csak a szép oldalát látják a vállalkozásindításnak, a startup fázisnak.
– Igen.
– De hogy problémamegoldás, mi nap mint nap problémát oldunk meg. Gondolj bele. Kicsit nagyot. Nap mint nap krízisek vannak, nap mint nap, válságok vannak. Kulcsügyfél, kulcsvevő, hatóság, bank, árfolyamváltozás soroljon? Tehát vállalkozóként nekünk ez a fő feladatunk, hogy tüzet oltunk. Erre elmondtuk, igen.
– Ez az, ami miatt nem tudok elmenni vakációra, ugye? Merthogy ezeket nekem kell megoldani.
– Hát persze, mert nincs olyan szervezeted, nincs olyan embered, nincsenek olyan rendszereid, nincs olyan meetingek rendje, nincs olyan projektmenedzsment, érted? És a többi és a többi, amiért nem vagy képes kivonni magadat. Ugye nagyon sok vállalkozót ma, főként itt a Covid után ukrán háború, infláció soroljam az összes többi, bennünk élő külső tényezőket, totál kiégett és frusztráltak az emberek is. Tehát ez egy teljesen jellemző, belefogy a külföldre, ahol megfordulok Európában, Amerikában. Ez most mindenkire jellemző az egész állapot. Tehát nekünk vállalkozóként egy kulcsfontosságú feladatunk van. Mégpedig az, első körben, hogy a saját mentális energiánkat, önértékelésünket megvédjük ebben az őrült világban. Ha ez sikerül, akkor a családunkat szükséges stabilizálni, mert őket ugyanúgy érik ezek az őrült hírek.
– Tehát rosszabb esetben rajtunk keresztül.
– Az még rosszabb.
– Utána fontos, hogy a kollegáinkat is mentesítsük, megvédjük, stabilizáljuk őket, biztonságot adjunk nekik, mert őket ugyanúgy érik az infláció, az áremelkedés, a mindenféle dolog. És ha megvan a kollégáink biztonsága, stabilitása, akkor utána ezt nyújtani a vevők felé tudod? Mert ma a stabilitáshoz akar mindenki közeledni. Tehát annak van igazán ereje. Tehát vállalkozóként ezért hiperfontos, hogy te igenis vedd ki magad a bizniszekből, ne benne, ne rajta akarj dolgozni, gondolkozni, hanem a saját magad mentális nyugalmának megteremtésén, mert anélkül nem tudsz adni a családodnak energiát, támogatást a munkatársaidnak a vevőidnek. Tehát kezdje valaki egy nappal. Előző nap este lefekvéstől teljes következő nap felébredésig nincs biznisz. Nincs telefon, nincs posztolás, nincs kommentelés, nincs utalás, nincs vevővel való beszélgetés. Miért? Mert szükséges, hogy egyszerűen a mentálisan az agysejtjeink is megnyugodjanak. Tehát egy napig, de nem szombat, vasárnap, jó?
– Hétköznap.
– Az csendes. Sőt, egyébként még én azt szoktam magamnak mondani, hogy itt még a péntek hétfő is egy kis csalás ebben, hogy ne hosszú hétvégét akarjak csinálni, mert akkor az úgy egybefolyik.
– De már az is valami, hogyha egy napra. Az is valami, ha hétvégén nem foglalkozol Disney-szeddel, nem nézel e-maileket. Nem nézed a Facebook posztokat. Érted? Hanem egyszerűen csak egyszerűen rájössz arra, hogy van családod, van hobbid, vagy legyen hobbid. Érted? Töltődj fel mázba. És utána legyen egy hét ugyanígy. Aztán legyen tíz nap, két hét. Tudod? Tehát én így építettem fel egyre inkább. Mert egy harminc nap az egy teljes cég működése.
– Abban van minden, amire szükség van, tudod.
– Nem mondom neked, hogy kétszer-háromszor görcsbarátot adjon, amikor mondtad a példákat, hogy így most azt gondolom, hogy ettől már szerencsére azért jó pár lépéssel mondjuk messzebb vagyok én is, de amikor így mondtad, hogy egy fél napig, egy napig nincs posztolás, ne nézzem az e-maileket a mobilomonstikába, akkor így jöttek föl a képek, amikor éppen megyünk az állatkertben, és így éppen valaki, mindenki néz valamit, én gyorsan átpörgettem az e-maileket, és bizony nem is az, hogy életszerű, hanem tényleg ez az, ami megtörtént velem is, tehát hogy ezeket annyira fájt elengedni.
– És ha belegondolsz, ez egy önáltatás.
– Abszolút.
– Ez egy ilyen kreált fontosságérzet, tudod, mert én magam, tehát saját magamról beszélek, én magam egy tényleg vállalkozó vagyok huszonhárom-négy éve. Hullámvölgy rengeteg volt. Tudod? Fent, hol lent, meg még alatta. Meg utána újra fönt ez a hullámvasút. Azonban van élet ezen kívül is. És én azért vettem meg magamnak 2014-ben először ezt az önjáró vállalkozás koncepcióját, amikor Amerikában tanulmányoztam, és egyáltalán erről beszéltek nekem, és láttam, olyan emberekkel tudtam beszélgetni, akiknek tényleg működik, és egyre inkább elhittem, hogyha nekik működik, akkor nekem is működhet, és nincs különbség Amerika vagy Magyarország között, tudod? Mert üzleti gondolkodásban, egyéni hiedelmekben van különbség, vagy hitrendszerben, de igazából nincs. És elkezdtem ezt tanulmányozni azzal a hittel, hogyha nekik sikerült, akkor nekem is fog, tudod. És ez a nagyon-nagyon fontos benne, hogy a vállalkozás legyen értünk, vállalkozóért és ne fordítva. És ennek az egésznek a megélése, feldolgozása, és utána, ha én el akarok vonulni egy napra, mit szükséges csinálnom ahhoz, hogy tényleg ki tudjam venni. Tudod? Három napra, egy hétre.
– Ühüm.
– És tudod miért nem mennek el ilyen vakációra a vállalkozók, de a többsége miért nem megy el?
– Miért?
– Mert nincs ötlete, hogy mit csináljon a szobában.
– Pont ez a kérdés így érlelődött meg bennem, hogy így ízlelgettem, hogy vajon mit fogsz rá válaszolni, tehát hogy előkészítetted ezt a 30 napot, ami önmagában szerintem egy heroikus teljesítmény, és tényleg azt gondolom, hogy még én is, aki a diktáblán az abszolút kék vagyok, és én mindent szeretek rendbe tenni, hogy így tényleg ilyen katonás legyen a munkában. Még én is azt látom, hogy ködös a széle ennek a táblázatnak, hogy még nem tudnám ezt így a 30 napra úgy összerakni, hogy úgy menjek el, hogy le merem törölni, és le merem tiltani azt, hogy elérhetetlen legyek, ez meg egy nextep, de amikor te elmész ide, akkor ennyire hatékonyan próbálod a szabadidődet is megszervezni?
– Így van. Ez a lényeg. Megkérdeztem azokat az amerikai barátaimat, meztelen lánycsapat tagjaimat, akik ezt megcsinálták, hogy mik a kritikus sikertényezői egy ilyen vakációnak. És nagyon fura, amit fogok mondani. Szerintem erre nem gondolnának a vállalkozók döntő többsége, de a hatékonyság szempontjából kulcs. Ugyanúgy megterveztem, hogy mit fogok csinálni felkeléskor. A harminc napból egyszer ébredtem Deckerre, egyszer, mert akkor volt egy olyan találkozónk, Budapestre jöttünk fel, amiért fontos volt korán kelni.
– Ühüm.
– Azt mondtam, nem kellek vekkerre, mert ugye minden nap erre kerekedtem. Hát ezt már mondom, egy nem olyan vészes, tehát huszonkilencszer be tudtuk tartani, hogy akkor ébredtünk, amikor ébredtünk. Onnantól kezdve a Fire Unite Journal a hála naplómat írtam. Utána tanultam, mert nekem ez egy nagyon fontos dolog. Eddig is tanultam, most is tanultam. De nem business, hanem minden, ami mozgáskultúrával, sporttal, egészséges életmóddal értetek, amire nem volt időm, de fontosnak tartom, hiszen életmódot, életstílust akarok változtatni, fejleszteni tudod. Paradicsomot nyújtottam, tornáztam, futottam, bicikliztem lényegében, és ha ez megvolt, akkor rögtön jöhetett egy egészséges reggeli, és már 11 órán át tartunk, és onnantól Boyce vitá az egész értelemben arra jó volt, mert a lényeg megvolt, ami megadta a keretét. Onnantól mehettünk szomszédolni, mehettünk piacra, mehettünk ide-oda, amoda. Tudod? Marha jó volt. És este addig tagadod őt, és másnap reggel nem ébredtem reggelre, hálanapról tanulás, sport. Egy egészséges reggeli. Tehát nagyon fontos, hogy meglegyen egyfajta ritmus. Semmi üzleti dolgot nem engedtem be.
– Én azt akartam még így kérdezni pont ehhez kapcsolódóan, hogy amikor mondtad, hogy tanulsz, de nem business témában, akkor ez egy ilyen szigorú döntés volt, és tudatosan hoztad meg, vagy inkább az volt a cél, hogy nem is volt cél, hogy ne businessszel foglalatoskodj és ne azzal kapcsolatban tanuljál, hanem egyszerűen nem volt igény rá, mert én hogyha magamba, most visszagondolok erre az elmúlt pár hétre, amikor mi is pihentünk. Nekem az egyik első könyv volt, amit fölkaptam, az egy productivityhez kapcsolódó könyv, és ilyen nagy élvezettel faltam be. Jó, mellette elolvastam még három science fiction regényt, tehát hogy az arány az egész jó volt, de hogy az egyik első, az egy olyan könyv volt, ami inkább fejben fejlesztett engem, tehát hogy amit tudok most továbbvinni munkában is.
– Tudom továbbvinni magában is.
– Igen, igen, igen. Tehát, hogy az nem titkolt volt, hogy a személyiség meg önfejlesztés, az nekem egy élvezet faktor volt.
– Igen.
– Csak a kérdés felidézte, hogy ez volt ilyen indíttatásban, és erről szólt nekem az elmúlt hosszú években, hogy a szabadságomra vittem olyan üzleti önfejlesztéssel kapcsolatos könyveket, vagy e-bookokat, vagy hanganyagokat, amelyekre nem volt időm a mindennapokban.
– Ühüm.
– De tudod mit csináltam? Hiperkreatívan azon gondolkoztam, hogy fogok jobb marketing kampányokat csinálni, hogy lesz jobb termékfejlesztési programom, hogyan fogom a csapatomat azok alapján még fejleszteni.
– Értem, mi a gond.
– Értem, mi a gond.
– Érted? Tehát, hogy lehet, hogy megpihen az elméd, és kikapcsolsz, és míg a gyerekek a Balaton parton vagy a medence partján vagy a tengerparton homokoznak vagy játszanak, akkor apa azt mondja, hogy nem baj, itt vagyunk a családdal, de én akkor olvasom a nem tudom milyen üzleti folyamatot. Nem rossz, ez már valami. Tudod? Ahhoz képest, hogy benne dolog. Ez már valami. Ez már egy előrelépés. De egy, állj le a gyerekkel homokozni, ha kicsik, kettő menj el veled bringázni, három menjen vele a fesztiválra, ha négy nagyobb érte, tehát bármi, ami a lényege, de hajt az elmédet megpihenni. És nekem az volt a nagyon érdekes erre a harminc nap, az utolsó, tehát az első három hét után már jöttem volna vissza. Tudod? Az volt bennem, mint amikor a lovak tudod a lovakat.
– Kész vagy.
– Már dübörögnek, már mennék. És az utolsó hét, felébredtem valamikor hajnalban, tök csendért, tehát fantasztikus csend ciripelnek a mindenféle tüskék, és jobbnál jobb ötletek jöttek magammal kapcsolatban. Például most ugyanazt akarom csinálni a munkában mindeddig. De akkor most minek mentem el? Mit fogok másként csinálni? Az, hogy most tudtam sportolni rendszeresen, naponta nyújtani, és a többi. Ezt akkor most el fogom dobni? Mert visszarántok bízni? Dehogyis! Hát már harminc nap alatt meg tudtam csinálni, és a kollégáim jól vitték a dolgaikat, akkor érted? Tehát itt volt egy lehetőség, hogy változtassak különféle napi szokásokon.
– És ebből mennyi valósult meg egyébként szerinted?
– Az első három nap volt tök jó.
– Át is hoztad mindent, amit akartál?
– Ami nekem kulcsfontosságú, hogy a mentális izmaimat hosszú évek óta edzem, hogy a fizikai izmaimat is edzem, tudod? Most kezdve a rugalmasság, a ruganyosság, az állóképesség, tudod? Tehát ezek a dolgok, ide lenne fontos a nyújtás, a gyógytorna gyakorlatok és a többi. Tudod, tehát nemcsak a klasszikus, hogy most akkor tolom az edzőterembe a kilókat, súlyokon?
– Arra is szükség van, érted, tehát azzal sincsen semmi gond, de inkább egy ilyen általános mozgáskultúrát akarok saját magamnak kialakítani, mert látom, hogy ez mennyire fontos.
– Akkor te is azon az oldalon pár, meg pár tanár, hogyha mozgatod magad, akkor az biztos, hogy kijárt a hatékonyságodra.
– Hogyne, hát sokkal kreatívabbak. Vagy akár érted azt, hogy szinte minden nap szundítottam egyet, képzeld el.
– Nyugdíjba 20 percet.
– Miért ne tudnám megtenni mindennap a munkát?
– Igen, az abszolút egyébként mi is arra jutottunk, mert foglalkoztunk pár héttel ezelőtt a sétával, és így tök vicces volt, mert az Ákos kollégám, akivel csináljuk a műsort, ő hozott egy könyvet a gyaloglásról, és mondta, hogy abban például az van benne, hogy a futáshoz képest is más hatása van, és sokkal inkább a tementalitásod felé tudja terelni az embereket, ha sétál a futás helyett, mert sokkal lelassítja a gondolataidat, lelassítja a mindent, és sokkal nyitottabbá tesz.
– Igen.
– És ugyanez az alvás?
– Igen. Hát például, képzeld el, ugye nekünk nagyon komoly, 90 napos tervező meeting rendben dolgozunk. Tehát van egy éves, kétnapos tervezésünk, és minden negyedévben egy egynapos, a teljes csapatot kiveszem a bizniszből, és kiértékeljük az előző negyedévet, tervezzük a következőt. És ezek a tananyagok, amiket feldolgoztam, pontosan beszélnek a séta fontosságáról, és a séta közbeni kreativitásról, mert ha belegondolsz, azt mondják, hogy a két láb jár jobbal, jobbal összehangolja jobb és a bal agyféltekét képzeli el. Tehát ez a zseniális benne. És többek között egy cikket vagy egy sztorit olvastam Ariana Haffingtonról, tudod a Haffposznak a legendás tulajdonosáról, hogy ők valahol Kaliforniában volt az irodájuk, és rendszeresen a menedzsment meetinget ilyen walking meetingben tartották, kimentek a közeli hegyekbe, és sétáltak, és úgy ötleteltek. És én magam azt döntöttem el, hogy a szeptember végi 90 napos tervezésünket, én kiviszem a csapatot az erdőbe. Pont ezért, hogy fogunk menni, és akkor szépen, ha jó idő van, akkor lerakjuk a pokrócot, és akkor leülünk, és megyünk, és közben ötletelünk, hogy mik az eredményeink, mit csináljunk másképp. Tehát ki akarom használni, hogy hátha ez a mozgásenergia, tényleg séta, le-föl. Érted? Mit fogsz összeadódni? Marhája lesz.
– Nagyon kíváncsi vagyok. Ezt mikor látod? Csak hogy becsörögjek egy élménybeszámolóra. Mert akkor majd megcsörgetlek.
– Jó.
– Jó, tehát akkor az a lényeg, hogy a szabadidődet is úgy rakod össze, hogy az a lehető leghatékonyabb legyen, de ez mennyire van kötötten megtervezve egyébként? Tehát azért van egy másik véglet, aminél már én is azt gondolom, hogy aki szeretek tervezni, hogyha túl van tolva, akkor igazándiból ilyen röghöz kötött leszek, és az se jó, hogyha be van osztva az egész napom, és az se jó, hogyha betolom a gyertyát.
– A könyvek, amit ajánlanék, ugye? Hát az első, hogy meg fogsz lepődni, az idén most vállalkozott, és azt mondta, hogy olvastad, tehát ott van valahol a közeledben, fogadjunk neked is.
– Megvan?
– Hát ez szuper.
– Ebben az időben is vállalkozó produktivitás időgazdálkodási könyvből az egyik legfontosabb üzenet, amit megfogalmaztam és most is hadd osszam meg veled és a hallgatókkal. Egészen addig ne akarj időt felszabadítani, ameddig nem határozod meg, hogy mire. Ugye mindenkinek az a célja, hogy kevesebbet dolgozzon. Ez normál. Az a célja, hogy ne tartson annyit munkával, ez is normál. De most produktivitás szempontjából felszabadít időt, de ha nem tűzi ki, hogy mire akarja fordítani a felszabott időt, láss csodát, az elméje vissza fogja rántani ugyanabba, amit megszokott.
– És ez lesz az, amikor az Állatkertben mobilon nézem az e-maileket.
– Igen.
– Van egy kis szabadidőd, és arra rögtön nyúlsz a kábszerére. Bocs, hogy most ezt így mondom, tudod. Egyébként borzasztó érdekes és nehogy azt hidd, hogy csak te vagy így vele, hogy a vakáció harmadik napján jöttünk fel Budapestre, mert a keresztfiamnak volt az egy éves szülinapja. És jövünk fönn az M7-esen, és képzeld el, volt, hogy baleset előttünk. Tehát ez vasárnap volt, pénteken kezdtem a vakációt. És lelassul a sor, és látom, hogy állunk, állunk, és már állunk egy perce. Nálunk másfél perce. És ha hiszed, ha nem, ott a mobilom, kezembe vettem, és megnézem a portfoliót, a híreket képzeld el. És mondom magamban, Ati, de hát megfogadtad, hogy nem fogsz lebukni.
– Lebuktál?
– Lebuktál.
– És képzeld el, Péter, de a Jóisten vigyázott rám. Nem volt térerő az autópályának azon a szakaszán.

– És ezt ilyen isteni jelnek vetted, hogy.
– Én annak vettem, és abban a percben, hogy ne essünk, anya, anya, anya, anya, anya, anya, anya, anya, anya, anya, tudod. És mondom, te Attila, ébredj már fel, tehát te most vakációra jöttél, érted? És akkor te, mi áll? És akkor még további fél órát álltunk ott, képzeld el, hála Istennek, nem velünk volt a probléma. És akkor mondom, ez egy jel. Hopp, kiütöttem a Safariból, Joe, nem nézzük a híreket, és onnantól nem volt késztetésem harminc nap alatt. De akkor, tehát három nap alatt. Tehát azt értsd meg, hogy azt gondolom, hogy bizonyos szintű struktúrára szükség van, tudod? Mert egyébként az elme visszamegy a megszokotthoz, tudod. De miután eltelt már 7-8-10 nap, onnantól már nem volt jelentősége. Semmi. Nem volt jelentősége, hogy úgymond a régi megszokott hírek, információk, social media, tudod, visszamenjek ebbe. Már volt jelentősége.
– Most is rápillantottam, hogy nem megyek vissza Messengerre, pont kész, tehát ezt terror töröltem, bye-bye-ra nem megyek vissza, vacakot használom, mert az egy kicsit fontos, mind a csapattal egy belső kommunikációs eszköz, de pont hagyom békén a dolgokat, tényleg.
– És egyébként ez a fajta gondolati váltás, ez elég volt ahhoz, hogy azt mondd, hogy például elmondtad, hogy hogy alakultak a napjaid nagyjából 11-ig, a Dolce vitáig, és hogy utána akkor nem kellett megtervezni, hanem akkor ott már megvolt a szabadesés.
– Akkor nem kell megtervezni az egész napi programot.
– Mentünk, jöttek, ide és a többi. Amikor rossz idő volt, ez az idei nyár elég esős volt, azért ott egyszer-kétszer volt ilyen. Tudod, amikor nem tudok menni sehova, és kitesszük az esőt, de azt meg legyőztem, mert akkor érted, letöltöttem egy fantasy fan vagyok, valami fantasy vagy történelmi e-bookot, és onnantól kezdve abba beleástam magam, és akkor annak a jól megírt regény magával rántott, és onnantól eltűnt az óra, meg az idő.
– Ilyen tervezés van, csak egy gondolat erejéig kitérve itt a könyvekkel kapcsolatban, hogy nagyon-nagyon sok helyről hallottam, és megmondom őszintén, én megfogadtam a tanácsot, úgyhogy idén már így futottam neki én is a második negyedévnek. Sokan mondják azt, hogy érdemes megtervezni azt, hogy egy évben mennyit szeretnének elolvasni darabra, akár csak egy darabszámot, vagy akár egy konkrét listát is. Te így tervezel, hogy mennyire legyen meg ez a saját önfejlesztésed, meg a kikapcsolódásod, hogy legalább 20 könyvet, vagy legalább 50-et egy évben el akarsz olvasni?
– Szerintem ez egy jó taktikai ötlet, ha pont a könyveknél nem, de pont a könyveknél vagy a tananyagnál nem, ahol például nálam van, és erre az évre van egy célom, képzeld el, de ezt is elmondom neked megint produktivitás szempontjából. Tudod-e, hogy egy kollegának egy évben hány szabadnapja van. Egy munkatársnak, egy beosztott munkatársnak. Tudod-e?
– Hát változó, de úgy tól-ig, de igen.
– Na mondjál, mondjad, a változót!
– Mondjuk 25 napja biztos, hogy van az egyikünknek, azt tudom.
– Figyelj, számolok, jó? Tehát életkortól függően húsz és harminc között. Vegyünk huszonöt kilót, ez egy átlag. Oké, huszonöt fizetett szabadság. Hány fizetett szombat, vasárnap van egy évben?
– Fogalmam sincs.
– Hát ötvenkétszer kettő, akkor mondjuk az.
– Ja, hogy úgy fizetett, persze.
– Persze, igen.
– 104, meg 25, az már 129. Jól mondom? Hány sátoros ünnep van, augusztus 20, meg. És a többiek mondjuk vegyünk egy nyolcat.
– Körülbelül azt látom, hogy átlagban.
– Most nem szóltál.
– Összesen 137. Mikor voltál vállalkozó testvérem, te egy évben 137 napot szabadságon?
– Soha. Képzeld el, felteszem ezt a kérdést az Elite coachingos széktudományos vállalkozó tanítványaimnak, és üveges szemmel néznek rám, hogy ők évek óta nem voltak szabadságon. Mondom, értem, de akkor igazam van, amikor azt mondom, hogy te vagy a saját céged legrosszabbul fizetett alkalmazottja?
– Igen.
– Meg a legrosszabbul, akivel a legrosszabbul van bánva. Tehát egy kollégámnak mondjuk van 130-140 közötti fizetett napja egy évben.
– Igen, de erre azt szokták mondani, hogy nem várhatok el semmi olyan áldozatot a kollégáimtól, amit én elvárok magamtól, mert enyém a cég, tőlük nem várhatom el.
– Fordítva ülnek a lovon.
– Ühüm.
– Én nem várok el áldozatot a kollégáimtól. Na de akkor miért nem adom meg magamnak a 137 napot?
– Jobb gondolat, de csak azt mondom, hogy ez az általános feladat, hogy miért.
– Van még egy trükk nálunk, mégpedig kettő éve bevezettük a négynapos munkarendet. Ami azt jelenti, hogy hetente három nap szabadsága van a kollégáimnak. Azaz a 156 nap egy évben. Erre jön rá az átlag 21, az 181, meg még hozzáadjuk azt a nyolcat, 189 nap. És képzeld el, néhány másfél évvel ezelőtt elvonultam egy hétre a Tenerifére egy ilyen fókuszhétre, fókuszbeállító hétre, amikor tényleg businessen gondolkoztam, tehát nem szabadnap volt, businessen gondolkoztam, és mondtam magamban, hogy Ati, kitűzök magamnak százötven napot. Sosem volt százötven nap szabadságon. Ez egy jó cél? Százötven nap. És akkor elkezdtem azon gondolkozni, hogy eszembe jutott, hogy a kollegáidnak mennyi is van?
– 180.
– De most legalább a közelébe kerültél.
– Tessék?
– Legalább a közelébe kerültél az övéknek.
– Érted? Szállj! Most képzeld el, kitűztem azt, hogy én szeretek nagyot gondolkozni, ha a kollégáimnak én biztosítok, és ők megérdemlik fizetéssel szabadnapot, tényleg megérdemlik 187-et, akkor én magamnak kétszázat tűzök ki.

Hogyan tudok egy olyan businesst felépíteni, amely nekem biztosítja a 200 szabadnapot. Képzeld el, és képzeld el, tavaly összejött 156 nap. Nem értem. Mondhatod, hogy ez messze van a kétszeres.
– Ezt a Katalin ezt sikernek élted meg, vagy csalódás volt benned?
– Én sikernek éltem meg, mert az a 156 nap, az tényleg business nélküli volt.
– Nagyon jó.
– Tehát én betartottam azt, hogy aznap nem volt munka, kommentálás, gondolkodás, tréningtartás, operatív meeting, stb. Tehát a 156, az már egy nagyon jó dolog.
– Ez csak olyan szinten, hogy van egy nagyon fontos, és itt produktivitás szempontjából hatékonyság szerint mire tesszük a hangsúlyt? Arra, hogy én 200 szabadnapot akarok, vagy jöttem rá ide januárban, azt mondtam, hogy én 165 munkanapot akarok az idei évben, és abból számolok vissza. Tehát hogy az volt a kérdésed, hogy könyvet beosztok-e, azt nem, de munkahelyemre.
– Igen, és kérlek szépen, mai napon, augusztus 23-án, 110. munkanapomnál tartok az évben.
– És ez így időarányosan kb.. – Még egy biztos, hogy karácsonyi szünet lesz.
– Még beleférhet a 165-be, de hogy jobb lesz, mint a tavalyi az tuti, mert a szervezetem is egyre jobban működik, a céges szervezetem egyre jobban működik, tudod? Egyre inkább tudom, hogy mikkel akarom tölteni a szabadidőmet, tehát ez megint erősíti a dalt. És nekem ez a játék, tehát ezzel játszunk igazából.
– És ez mennyire játék ez egyébként a te életedben? Tehát hogy ahogy te ma működsz, mint vállalkozó, mint vezető, mint inspiráló valaki, mint oktató, és mint magánszemély, az neked az, ahogy most működsz a cégeddel a cégedben mellette, az mennyire szenvedés, mennyire az üzletről szól. Tehát, hogy mennyire tud a szó legszebb értelmében tényleg játék lenni?
– A válaszom az, hogy egyre inkább játék és szenvedély. De ez nem volt mindig így. Tehát amikor én először elkezdtem vállalkozni, akkor egy ilyen szerelem és kényszervállalkozó keverékéből indultam. Tudod? Majd amikor öt év vállalkozás után totál tudatlanul a humánerőforrás-menedzsment és a vállalkozói pénzügyek területén csődbe mentem, akkor nem adtam fel, és úgy hívom, hogy addig volt egy próbálkozom, szakaszom, és mostantól vállalkozom, tudod. És elkezdtem tanulni azokat a vállalkozói technikákat, készségeket, kialakítani azokat a szokásokat, amelyekkel valóban eredményes, tartósan eredményes bizniszt tudok létrehozni. Ezt tart 2006 óta nevezzük így, és óriási hullámvölgyek voltak ebben az útban, de nem adtam fel, nem mentem vissza alkalmazottnak, ami voltam 2000-ig, tudod, mielőtt elkezdtem a vállalkozási vállalkozásomat.
– Igen.
– És egyre inkább azt tudom neked mondani, hogy élvezem, de az elején, amikor csődben voltam 2006-ban, akkor tényleg a pénz volt a legfontosabb motiváció, és be is vallom, hogy túlélés volt a kérdés. Ma ez már teljesen megváltozott. A pénz továbbra is fontos, tehát szeretném mondani, hogy a pénz továbbra is egy nagyon fontos dolog, de sokkal inkább hogyan tudom a pénzt okosan befektetni, fialtatni, tudod? Hogyan tudom a pénzt okosan használni? Hiszen ne felejtsd el, egészen más készségek, szokásokra van szükség a pénz megcsinálásához, mint a pénz megtartásához. És azt gondolom, hogy a pénzcsinálásban, ami inkább marketing termékfejlesztési kérdés, értékesítés, az egy dolog. És ha belegondolsz, hogy kit tartunk sikeresnek, ha megkérdeznéd tőlem, én azokat tartom sikeresnek, akik okosan meg is tudják tartani, és tudnak bánni a pénzzel vállalkozóként, tudod? Mert rengeteg olyat láthatunk, aki nagy autó, nagy ház, fantasztikus utazások, tudod? Akár hitelből, lízingből. Már csak a külcsínt látjuk, engem sokkal inkább az érdekel most már, hogy hogyan tudok a pénzzel okosan bánni, befektetőként akár adakozni belőle, akár okos, hasznos célokra fordítani.
– Mindazok után, amin átmentél, és messzemenőkig abszolút tisztelet jár érte szerintem, hogy mindenkinek, aki egyszer padlón van és fölbírálni, és újrakezdi, és újra fölépíti, az messzemenőkig tiszteletet érdemel, de most te így, ebben az állapotban, te akkor te sikeresnek tartod magad, tehát jobb vagy már ebben a második fajta részében is a folyamatnak?
– Ugye zárt kérdést tettél fel, amire igennel nemmel kéne válaszolni, én meg inkább azt mondom, hogy tapasztaltabbnak és bölcsebbnek tartom magam.
– Jó persze.
– Mert ne felejtsd el, hogy az életben vagy nyerünk, vagy tanulunk, és egészen addig tanulunk, ameddig nem nyerünk. Nekem inkább ez a hitvallásom. És minden nap valamit tanulok. Tudod? Minden nap egy kampányból, egy interjúból, egy beszélgetésből, ami jól sikerül, vagy éppen kevésbé. A sikert nem tudom megfogni, az ilyen sikerguruk, sikertriner, néha-néha címkéznek.
– Kedvesen mosolygok, nem arra nem érzem magamat, nem is rezonálok ezzel a kifejezéssel. Tudod, hogy sikertelenül sikerült siker motivátor, mert a siker minden nap az, hogy megküzdünk érte, tudod. És hogy ma mit tudok tenni, hogy ma jobb vagyok, mint tegnap, és holnap mit fogok tenni, hogy jobb legyek holnap, mint ma. És inkább ezért mondom, hogy tapasztaltabb, bölcsebb, kicsit törzsöltebb egy kicsit, hogy mondjam neked, hát igen, az élet így csiszolt rajtam.
– Az, amit elmondtál, az az én olvasmányaimmal nagyon-nagyon összhangban van, hogy az a fajta kamionos mentalitás, amiről mindenki beszámol, hogy rohadtul nem odaérni akarnak, akik elindulnak ezen, hanem az az egész utazás, ami lehet tíz naptól harminc naptól negyven napig attól függ, hogy ki mekkora szakasz jár be a Caminón, és úgy tudom, te is voltál, ami szerintem egy örökre szóló élmény lehet, tehát hogy nekem az ott van a listámon, de az pont ez, hogy nem a cél az számít, tehát tök mindegy, hogy odaérek-e, ha útközben az van, hogy szerintem odaértem, hanem inkább az a minden egyes nap, amikor úgy jól érzem magamat azon az úton, amin haladok éppen.
– Ez egy nagyon szép, de idealizált gondolat, amit most elmondtál, és nem bántalak, inkább csak elmondom ezt neked, és a saját tapasztalatom az volt, amikor 2005-ben végzett.
– Én csak könyvekben olvastam, úgyhogy én élő tapasztalatra mindig nyitott vagyok.
– Saint Jean Philadelphie De Franciscóból egészen Santiago de Compostelláig, 29 nap alatt, hogy én végig ilyen erős akarhatnékként, tehát célt láttam, hogy oda akarok érni. Ott ez a 29 nap szinte egy harminc napos vakáció a jó, mert oda se vittem például mobiltelefont magammal képzeld el, órám se volt képzeld el. Mondjuk épp csődben volt a cégem, tehát tök mindegy, hogy kit hívtam volna fel, de amikor a családommal tartottam, hetente egyszer felhívtam őket Spanyolországba. De, hogy ott is szükséges volt egy jó két hétnek, amíg lecsendesedtem, képzeld el.

És ott is szükség volt arra, hogy elteljen ez a két hét, és rájöjjek arra, hogy nekem ott van dolgom. Gondold meg azt, hogy az első hétvégére minden lábujjamon lett két vízhólyag. Mind a két lábszáram jőve gyulladást, és csoszogtam, érted? Egy 15 kilós hátizsákkal csoszogtam, óránként 2 kilométert csoszogtam a 43 fokos spanyolországi tűző napon, érted? És gondolkoztam, hogy én mi a francot keresek itt?

És akkor rájöttem két hét után, hogy nekem itt van dolgom. Nekem otthon nincs dolgom. És ahogy megérkeztem oda, na ott kezdtem el lelassulni, tudod? És utána a végén már az tényleg ilyen örömfutam volt, mert akkor beszélgettem a mellettem levő emberekkel, leültem egy árnyékba, délidőbe, mellém ül egy ismeretlen fiatal hölgy, és azt mondja, éhes vagyok, nekem csak egy almám van. Mondom, nekem egy darab sajtom. Megosztoztunk egymással, fél órát dumáltunk, és soha az életemben nem találkoztam vele többet. Vagy bementem éppen, este beérkezem a zarándokszállásra, és akikkel már együtt bandukoltam az előző napokban ilyen szeretett órával. De jó, hogy itt vagy, mi van veled? Igyunk egy rozéért együnk együtt egy falatot, és azt mondtuk, hogy tudod. Tehát egy ilyen családdá alakult. De én nekem tényleg az volt, hogy megcsinálni, megcsinálni, mert hát ezt megcsinálni tudod. És menet közben jött a megérkezés.
– De szerintem azt onnan hazahoztad, amennyire én megismertelek az elmúlt hónapok alatt.
– És tudod mi az érdekes, hogy pont a nyár elején készítettem fel egy kedves, rövid kocsimos tanítványt, aki egy mély magánéleti válság kapcsán okán ment el erre az útra, és azt mondta neki, hogy ne vigyél magaddal mobiltelefont, hanem vigy el egy naplót. És a végén megvalósította, tehát csak a családjával tartotta a kapcsolatot, és olyan hálás köszönetet mondott azért, hogy ő magával találkozott, hogy ő tényleg tudott magával találkozni, és kiírta az összes, feldolgozta az összes múltját, egy negyven pár éves emberről van szó, tudod? Minden hülyeségét, minden rossz döntését, mindent, amit megbánt, és mondom, figyelj ide, írd ki magadból. Engedd el, írd ki, ez egy spirituális dolog. Az egész út egy spirituális dolog, akikkel ott találkozol, egészen Spanyolországban, meg amit meg fogsz élni. És egy nagyon-nagyon. Ha egyszer elmész Péter, akkor tényleg mobiltelefon nélkül, hagyd a bizniszt, tényleg hátra és befelé, befelé, befelé fordulj, figyelj magadra, akkor fog a helyére kerülni minden, hogy ki is vagy te, mit is akarsz, merre akarsz menni, és melyik utolsó tipp? Ugye az R. Camino az út, ugye így hívják, mint út.
– Igen.
– És egyébként Boan Camino ezt mondják egymásnak, hogy jó utat, így köszöntik egymást a zarándokok. De az életútja utána kezdődik, hogy amit ott megéltél szabadságot, örömet, felhőtlen boldogságot, támogató embereket, társakat, hogyan tudod azt az energiát a mindennapokba áttenni és utána aszerint élni. Na, az volt egy nagyon-nagyon nagy döntési pont nekem, hogy nem jövök vissza a mindennapokba, amit ott hagytam, hanem valóban. Igazából változtatni fogok.
– Én azt gondolom, hogyha valaki kíváncsi rá, hogy ezt mennyire lehet hazahozni, az üljön be veled egyszer beszélgetni.
– Köszönöm.
– És eggyel közelebb hoztad nekem is, mert tulajdonképpen motiválok.
– Szívesen eldöntöd, eldöntöd, a saját tapasztalatomat megosztom veled, hogy mire figyelj, hogyan tudod a legtöbbet kihozni belőle?
– Mindenképpen.
– Hú, beleborzongtam. De onnan visszahoztad ezt a fajta mentalitást, amit én azt gondolom, hogy az lenne a legjobb, hogyha vírusként terjedne, és sokkal-sokkal több minden jobb lenne, hogyha így állnánk egymáshoz, meg a saját életünkhöz, munkánkhoz. De tényleg az érdekel, hogy.
– Most hogy mondod? Egy eszembe jut egy gondolat. Az önértékelésemet. Ezt hoztam egyensúlyba. Ugye az LKB-nél ez a 800 mit tudom hány kilométer, ez önmagában is egy nagyon komoly fizikai teljesítmény, ne felejtsd el. Viszed a hátadon Micike a csigaházát lényegében, tudod? És domb le, föl, le és a többi mindent. Tehát egy csomó dolgot megélsz, amivel egyébként a nagyon biztonságos, elkényeztetett internethez, wifihez, 5g-hez, éjjel-nappali tescóhoz, meg mit tudom én, kifli.hu kiszállít, ahhoz hozzászokott kényelmes életünkben, ott nincs értett. Tehát hogyha későn értem be egy zarándokszállásra, akkor itt nem volt meleg víz. Eldöntheted, hogy akkor most nem fürdesz vagy hidegben? Tudod, az élet tök egyszerűvé vált. Igen, nem, kész. És az, hogy megcsináltam. Mert megfogadtam például azt, hogy én nem ülök buszra, nem stoppolok, hanem végig fogok menni gyalog, én az úton képzeld el.

Tehát hogy nem rövidítem, mert nem használok hatástöbbszörözőt érted, hogy könnyebbé tegyem az utat érted. Hanem végigmegyek úgy, ahogy az eredeti zarándokok mentek. Persze kényelmesebb cipőben, kényelmesebb hátizsákkal. Volt hitelkártya a pénztárcámban, érted? Na, szóval egy csomó dolgot, amit ötszáz évvel ezelőtt nem tudtak megcsinálni, mert nem volt nekik érted, örültek, hogy a banditák nem rabolták ki őket, vagy éppen a farkasok nem támadták meg. Most ez a szélsőséges eset. De az, hogy megcsináltam végre, tudod? És akkor én ott 2005-ben egy ilyen nagyon-nagyon alacsony önértékelésemben voltam. Csőd, üzleti csőd, magánéleti csőd, tudat, szinte félalkesz állapot volt az akkor rám jellemző, mert ezzel kompenzáltam a dolgokat, megcsináltam, és ezt az erőt adta. Arra képes vagyok, bármire képes vagyok.
– Hát igen, a magadba vetett hit azért sok mindenen át tud segíteni. Ezt én is azért megtapasztaltam, még saját magamnak is.
– Korábban mondtam neked, hogy nekünk változóként az elsődleges feladatunk a saját magunk önértékelésének, önbizalmának a megvédése.
– Így van.
– Akkor, amikor itt körülöttünk, érted, nehéz tüzérséggel lőnek mindenhol. Hírek, infláció, árfolyam és a többi, tudod?
– Igen, ezt még azt gondolom, hogy egy gondolattal messzebb is van az általánoshoz, mert általában én pont azt szoktam hallani, amit mondtál, hogy az nem az a jó, hogy ne a cégedben, hanem a cégeden dolgozzál, és te meg pont azt mondtad, hogy még azt se, hanem hogy így van. Ez még egy ilyen magasabb szint.
– Tudod, mint a Hagyma héja, tudod, emlékszel a Shrek című filmre, akinek meséltem az orrát, mint a hagyma érted. Tehát odabent van, a legbelső mag, az a te önértékelésed, mert ez kötődik a saját magadba vetett hitedhez. Gondold meg, hogyha kicsi dolgot mersz elhinni, kicsi dolgot fogsz kitűzni célként, és kicsi dolgot fogsz elérni. Ennyire fontos. Sokszor meg szokták kérdezni, hogy mi a különbség az amerikai vállalkozók és a magyarok között? Valószínűleg az, hogy semmi, csak egy pici dologban, a magukba vetett hitükben van óriási különbség. Egy amerikai elhiszi őt, sikeres lesz.

És ennyi. Ez a hozzáállás a dolgokhoz. Még nem tudja, hogyan, megcsinálja. Sikeres lesz. Ezzel mi mit csinálunk? A német oktatási rendszert adaptálva csillagos ötös fölé még mindig nem vagyok kész, még mindig nem tudok eleget, még mindig le kell ellenőriznem. Hát a Jazz Dought, Mr. Nike-t csak csináld, aztán majd tanulunk belőle. Hallottál te valaha olyan Microsoft-szoftverről, amely tökéletes volt? Vagy Apple szoftver?
– Azóta se.
– Sose. Kihozza az 1.0-t, és másnap az 1.1-et. – Nem, én is azt szoktam mondani egyébként, hogy még a Gary Wayne-nek volt egy ilyen mondása, hogy az egy az még mindig nagyobb, mint a nulla. És ez szerintem annyira adaptálható gondolat.
– Csak csináld, kezdd el, és aztán majd jönni fog. Abból tanulsz valamit, ha csak mentálisan gondolkozunk, hisz Magyarországon elég jellemző. Nem a vállalkozókra, mert a vállalkozók eléggé csinálom, főként az ilyen inspiratív, vizionális vállalkozók, gyerünk, csináljuk, tudod. De a magyar emberekre azt gondolom, eléggé jellemző ez, hogy majd ha megmondják, akkor csinálom. Az én drága édesapám mindig is alkalmazott volt, és 57 évesen nyugdíjazták. Én akkor kezdtem a vállalkozásomat, és azt mondta, hogy fiam, vállalkozzunk. Hát gondoltam, ez a legjobb ötlet egész életében a szörnyű, és akkor volt egy dolog, amikor mondom neki, hogy de fiam, hol van leírva, hogy ezt szabad csinálni? Hát mondom, nem kapod. Hát ami nem tilos, de hát hol van leírva, hogy szabad? Mondom, az nincs, de ha nem tiltják, akkor lehet, tudod. Mert ő egy mérnökember volt, és neki így volt bekódolva az ő gondolkodásmódja.
– Keretekre gondolkozol, kérdezem.
– Igen, akkor azon kívül nem így gondolkozunk.
– Nem, ugyanezt tapasztaltam most én is, mert augusztus elején volt egy. Nem tudom, hogy Ja, nem, hát te Szabi voltál, és egy vakáció voltál, és nem tudtál semmi ilyesmit. A Tony Robins csinált egy ilyen négynapos digitális őrületet a Dean Graziosival párban, és végighallgattam mind az öt napot, amiket ott mondtak, és utána hallottam vissza magyaroktól meg, és sok magyar volt, amúgy meg is lepődtem az online streamen, hogy ilyen nehezen emészthető volt az a fajta gondolkodásmód, meg az a fajta lelkesedés, amit ott nyomattak, hogy az nekünk a bullshit kategória. Jó, persze, igen, jó, menni fog, lelkesek legyünk, húúúúúúúúúú, de hogy ez így lepattant az itteniekről, és ott meg ugye ez az a mentalitás, ami van.
– Igen, ez rohadtul menni fog.
– Igen, mind a két úriemberhez szerencsém volt élőben Amerikában látni őket, hallani színpadról többször is. Amit ők nyújtottak, tehát ők nem tettek különbséget magyar, kanadai, francia, kínai célközönség között, ők nyomták azt, amiben hisznek és amit képviselnek. És én azt gondolom, hogy mindig azokkal a magyarokkal van gondom, akik azt mondják, hogy Ááá, Amerika, hát az tényleg az Amerika, az ó, hát az ott könnyű. De bezzeg idejönne, mit tudom én, Bill Gates így csinálná. Ő itt is megcsinálná. Mert a gondolkodásmódjában más, tudod. Én tisztelem az amerikaiakat, és nagyon sok mindent tanulok tőlük, de nem adaptálok mindent. Mert vannak olyan dolgok, amelyek a magyar kultúrára nem adaptálhatóak, nem lehet áthozni őket, tudod. Én csak olyan könyveket adok ki, ugye mondtad, hogy mit ajánlok még, tehát az alap mindenképpen a vetkezett be a vállalkozásodat második szintjén. Az óramű ebből tanulta a Michael Office-tól a 30 napos vakációról. Az óra múlva, hogy maga a veszprémi vállalkozásod megadja a rendszerét annak, hogy hogyan hoz létre egy cégszervezeti rendszert. A cashlow menedzsmenthez mindenképpen kulcsfontosságú az először a profiton, tehát ez sok anyag.
– Köszönöm szépen.
– És igazából a ki és nem a hogyan, pedig ahhoz, hogy hogyan legyenek olyan kollégáid, azok a játékosaid, akik engem ahhoz értenek, amihez te nem. És ami a kulcskönyv, megint Amerikából, napról-napra azért gondolkodj és gazdagodj! Tudod? És én azt gondolom, hogy minden egyes könyvben csak olyan könyvet adok ki, ami legalább 95 százalékban a magyar kultúrára adaptálható, bár már ezek is feszegetik a komfortzónát rendesen.
– Abszolút.
– Megmondom őszintén, hogy most mutattál öt könyvet, abból három itt van előttem. Ez alapvetően most így első körben elégedett vagyok.
– És az időmilliomos volt az pont az, amiben voltak ilyen típusú gondolatok, és rám nagyon-nagyon jó hatással volt, hogy pozitívabban állok hozzá a saját gondolkodásomhoz. Tehát nem is azt mondom, hogy ilyen elemi szinten átalakítottam a vállalkozói létemet, hanem elkezdtem máshogy tervezni, elkezdtem máshogy értékelni azt a fajta stresszt, ami egyébként nyilván mindennap ér és foglalkozok. Productivity trénerként pont azzal foglalkozok, hogy hogyan legyünk stresszmentesebbek vállalkozóként, meg azzal, hogy egész nap stresszelek. Tehát, hogy ezt a kettőt is szépen el kell kezdeni összhangba tenni, és ez a könyv nekem ebben tök sokat segített, úgyhogy ez külön egy plusz pont. A hallgatóknak, nézőknek mondom, hogy mindegyik könyvet, azt szépen be fogunk linkelni ide a leírásba, hogy ne kelljen keresgélni. Aki elbuk mániás, mint én, annak külön ki akarnám emelni, hogy az óra nő, az már nálatok is megvan e-bookban is, úgyhogy ez az első a szériában, ami már e-book formában is megtalálható. De ezek a könyvek azok, amik szerintem el tudnak indítani engem is, meg mindenki mást is egy jó irányba.
– Így van, ez a cél.
– De hogyha értékelni kéne, te ezeket mind olvastad. Hogyha értékelni kellene magadat most így a 30 nap után egyébként nyilván, mert az egy friss élmény. Mennyire lett önjáró a vállalkozásod egyébként? Tehát, hogy mennyire engedhetnéd meg azt, hogy minden hónapban tartson egy 30 napos valamit. Ha nem akarnál benne lenni aktívan, tehát hogyha nem motiválna téged a függőség, hogy benne legyél. Megtehetnéd ma már? Tehát, hogy van annyira önjáró?
– Nézzük egy skálán, tudod, egy ilyen skálán igazából. Az egyik, amikor a vállalkozó rabszolgája a saját cégének és mókuskerékben van.
– Igen.
– És a másik végpontja pedig a teljesen eljáró vállalkozás, amikor mondjuk egzitálni tud belőle, el tudja adni, csak tulajdonosként felveszi az osztalékot, és stb. Tehát ez a két végpontja.
– Így van.
– Éppen ezért az én koncepcióm, az az önjáró bvállalkozás. Erről is szól igazából a cégfejlesztési szisztéma, amit kidolgoztam, és ez lesz majd az új könyvemnek, ami 2024 tavaszán fog megjelenni. És a sztorit hadd mondjak el neked. Két évvel ezelőtt egy csodálatos üzletasszony került énhozzám, leültünk egy kávéra, egy ismerős ajánlotta be, és ő annyit mondott nekem, hogy most jött haza a két hetes szabadságáról, Adriáról, és nincs kedvem bemenni a munkahelyére a saját cégében, mert ilyen tyúkpereket kell megoldani a kollégák között, és tényleg a hócsukáját tedd oda a sorba, és mondja, hogy Attila, én szerintem az én vállalkozásom sose lesz önjáró. Mondom neki, figyelj ide, Magdi, egy építészmérnök tervező irodára alszom. Figyeld, Magdi! Elhiszem, hogy a jelenlegi eléggé mély lelkiállapotodban nem hiszed el, hogy valaha ilyen rossz a te vállalkozásod. De azt elhiszed nekem, hogy tudok neked mutatni, tanítani olyan taktikákat, amelyekkel napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra egyre önjáróbb lesz a vállalkozásod, és egyre jobban fogod élvezni, és egyre több szabadidőd lesz. És azt mondta, ezt el tudom képzelni. És nekem éppen ennyi elég. És maga az én koncepcióm arról szól, hogy hogyan tudom minden nap hétről hétre egyre önjáróbbá tenni, azaz nélkülem, függetlenül tőlem függetlenül működővé tenni a cégemet. Tehát a kérdésekre a válasz nem teljesen elöljáró, de ha azt nézem, hogy az 1-től a 100-ig, tehát a mókuskeréktől a teljes önjáróig, akkor ez már bőven a 80 százalék fölött van.
– Hát az szerintem elég kevés, főleg, hogyha szereted a munkádat.
– Itt megint egy nagyon fontos mentális szemléletmódról van szó. Ugye a ki és nem a hogyan, ami Dancelliben könyv és koncepciója, pont arról szól, hogy te azt csináld, amit élvezel, amiben jó vagy, ami feltölt. Most businessről beszélünk. És minden mást ad oda azoknak, akik azt élvezik, amit te nem. Ugye ez a ki és nem ahogyan. Tehát énnekem nem a hogyanokat kell megtanulnom újra és újra, mert ebben fárad el nagyon sok vállalkozás. Új marketing technikák, új közösségi média. Új ez. Megtehetünk. Találjuk meg azokat, akik ebben jók. És abban a percben, hogyha az most húsz százalék, tizennyolc százalék az időmnek. Nyolc, tök mindegy, mennyi, de abban én azt tehetem, amit élvezek, amit feltölt, amit az ügyfeleim honorálnak pénzükkel, idejükkel, kapcsolatrendszerükkel, hát akkor ezt jelenti az, hogy imádom a vállalkozásomat, és imádom a hajamat, csinálom. És ezért nagyon fontos, hogy én, amikor Exitről gondolkodom, és ez fontos dolog, hogy egyébként, amit tanítok, az önjáró vállalkozás, cég, Face System a rendszeremben. Az exit egy kulcsfontosságú dolog, mert a magyar vállalkozók döntő többsége munkahelyet hozott létre magának, amit saját cégnek hív, csak nem tud róla. És amíg nincs egy igazi exit stratégiád, mi a cél, addig neked munkahelyed van, ezt állítom. Nem csak a cégeladás lehet egy exit, tudod. Ha nem, most kapaszkodj meg. Exitálhatok, azaz kiléphetek minden olyan tevékenységből, amit utálok, és nem is vagyok jó benne. Érted?
– Mókuskerékből.
– Így van. És hogyha el akarom adni, szuper, ha nem akarom adni, az is jó, ha csak tulajdonosként akarok benne működni, felvenni az osztalékot, az is jó, de legyen egy exit stratégiád. Tudatosan ez a lényeg. 2018-ban tartottam az első önjáró vállalkozásedző táboromat. Pontosan azt a koncepciót raktam össze, hogy melyek azok az elemek, amelyekre egy cégtulajdonosnak szüksége van, és figyelj csak, cégtulajdonosról beszélek és nem vállalkozóról. Tehát olyanokról, akiknek munkatársi csapata van, akinek már van egy bizonyos vevőszerző és kiszolgáló rendszere, és már van valamiféle pénzügyi rendszere. Mindenkinek van egyébként rendszere, lehet, hogy nem tökéletes, lehet, hogy nem elégedett vele, de akkor is van valamilyen rendszer. Ezeket szükséges fejleszteni. És ez a háromnapos edzőtábornak pontosan az a célja, hogy azt a hat elemet tanítom meg, azt a hat kulcsstratégiát, területet, ami egyébként minden multicégnél megvan, minden egyéni vállalkozásnál is megvan, csak egy multinál igazgatóságok, több ezer ember csinálja, az egy nyilvántartásnál egyvalaki csinálja, de mit tudom én, 3,58, 10, 20, 30, 50 fővel rendelkező KKV-nál ugyanúgy, de ezek azok a rendszerek, amiket szükséges eltanulnunk adaptálnunk a multiktól, és a saját magunk cégméretére adaptálni. És ennek az első kiindulópontja egy mentális felkészültség, tudod, az egzit. Tehát ez egy külön gyakorlat, egy kétórás gyakorlati blokk, ami erről szól, példákkal, sztorikkal, hogy mindenki meg tudja határozni. Onnantól a többi már adja. Üzleti és profit modell, vagy éppen a marketing vevőszerző rendszer, vagy éppen az önjáró munkatársak és vezetők, vagy éppen a folyamatok, rendszerek, hatástömbszőrzők és a business matek profitföst. Ez az a hat terület, amely minden egyes cégnél most is van, csak lehet, hogy nem tudatosan, nem elég hatékonyan, nem elég önjáróan, de működik mindenkinél.
– Van most a közeljövőben olyan, amit ajánlanál magatoknál? Tehát hogyha valakinek meghoztad a kedvét, akkor mibe tud belevágni? Nagyon hamar?
– Ez az önjáró alkalmazás edzőtábor lesz most, ha megengeded a dátumot is, megmondom nagy vidáman, mégpedig 2023. október 17-18-19-én lesz. Itt Magyarországon elvonulunk egy vidéki klassz hotelbe, mivel hiszem azt, hogy az én mentorom a professzor tanította, hogy gazdag helyen jönnek a gazdag gondolatok, ez az a pont, amikor kivesszük az embereket, azt kérem, jöjjenek el, távolodjanak el a bizniszüktől, a családjuktól, és lényegében ez a kulcspont, köszönöm, hogy megosztod, hogy végre tudjanak saját vállalkozásukon dolgozni igazából. Szóval ez az október 17-19. Hetvenkét óra alatt, három nap alatt segítek összeadni egy teljes akciótervet ehhez a cégfelső szisztémához, és egy különleges megválogatott közönségbe, mert képzeld el, Magyarországon először, aki jelentkezik, mindenkit előminősítünk, és ezt őszintén szeretettel mondom, mert hiszem azt, hogy azért is fontos fizetni, hogy ki ne legyen ott a teremben ebben a teremben, tehát megválogatjuk, hogy mekkora cégméret fölött, milyen vállalkozói tapasztalattal ajánljuk fel a lehetőséget. Ez egy fizetős program, de van egy előszűrő, ismerkedős interjú az egyik felkészített kollégámmal.
– Ez szerintem inkább akkor minden résztvevőnek lesz egy garancia, hogy jól fogja érezni magát. Ez szerintem ilyen szempontból.
– Óriási olyan felismerések és kapcsolatok alakulnak ki, hiszen gondold meg, hogy az egyik legnagyobb bunda bizonyos halottá vállalkozó magányosságáról hogyan tudja egy 5-8-10-20 fővel működő cégvezető megbeszélni azokat a kihívásait. Családjának nem akarja elmondani, kollegáknak nem biztos, hogy érdemes elmondani, tudod? De hol tud olyanokkal beszélgetni, akiknek lehet, hogy más városban, más megyében, egyébként nagyon sokan jönnek környező országokból, Felvidékről, Erdélyből vagy éppen Szabadkai részről is tudod. Van, aki Nyugat-Európában épít biznisz, és onnan jön haza erre a programra. Tehát nagyon érdekes már egyébként az internetnek köszönhetően, ez egy személyes program, tehát egy élő program, elvonulós program. De hogy ott rájönnek arra, hogy wow, és az igazi kulcsereje tudod mi? Sokszor azok a vacsora utáni beszélgetések a párban. És itt nem a PR-ásról szól, hanem most őszintén mondom, hanem amikor egyszerűen rájönnek arra, hogy ó, basszus, de jó, mintha a marslakók között lennék.
– Ne, ne, amikor így leengeded egy picit a pajzsot, igen.
– Igen, igen, és fel tudják vállalni a sebezhetőséget, és rájön arra, hogy ugyanazokkal a küzdésekkel, hogy oldotta meg, vagy egy érted? Tehát egy olyan tapasztalatcsere, egy olyan networking lehetőség is benne van, ami azon túl, hogy egy nagyon komoly strukturált tudást adok át, munkafüzetek, feladatokkal, egyéni gondolkodással, akciótervezéssel együtt.
– Azt mondtad, hogy te szeretnél egy olyan céget építeni, hogy szeretnél olyan dolgokat oktatni, meg olyan dolgokról írni, meg beszélni, amit nemcsak beszélsz róla, hanem csinálsz is. És akkor itt egy picit visszahúznám azt a gondolatot, amit hoztál, azt a vezetői magány kérdéskörét, hogy az egyébként mindezt úgy, hogy bennem van egy kép, ami kialakult rólad, és ez nem az én hibám, hanem a tied, hogy voltam veled üzleti ebéden beszélgetni, ott figyeltem, hallgattalak, voltam előadásodat végighallgatni. Most is, ahogy beszélgetünk, hogy ahova te bemész, ott igazándiból így megtelik ilyen pozitív energiával a környék körülötted. Ez abszolút belőled jön, tehát nem tudom elképzelni azt, hogy téged megkörnyékez a vezetői magány, mert egyszerűen annyira más az az atmoszféra, ami körbeleng, és nem bóknak vett, hanem őszintén így érzem, amikor legutóbb is előadtál egy 150 ember előtt, tehát hogy én is csak egy voltam a tömegből, ott is megvolt. Tehát hogy téged megkörnyékezettől függetlenül a vezetői magány?
– Nekem a legnehezebb időszak az életemben a Covid bezártsága volt.
– Azt elhiszem.
– Ugye egy erősen extrovertált ember vagyok, és ugye ott voltál tavaly ezen a Szent Andrea különleges ebéden a tanúi, és említett velem kis programokon. És föl is vezettem, hogy én azért találtam ki a Covid-pg-vel vége felé ezt az ebédelést, ami velem programot, mert hiányzik a vállalkozói közösség. Nagyon jó volt az amerikai Master Made és Coaching csapatommal Zoomon keresztül a mentoromhoz, Denser Ivanhez kapcsolódni szuper volt, de nem az az igazi, hiszen mondom meg ők elkezdték, Torontó idő szerint, vagy Chicago idő szerint reggel kilenckor, az nekünk délután három volt, ők befejezték utána háromkor, nekem este kilenc. Nekem ez egy nagy élmény mindig, hogy kiutazhattam. Az nekem egy egyhetes, magamon a bűnügyi szemem gondolkodás, energizáló fókuszprogram volt. Tudod, élete négyszer, hatszor. És alapvetően a vállalkozói magány nem jellemző rám nagyon, inkább így mondom. Tehát nem igaz, hogy nem, nem érez rám nagyon, mert az elmúlt 12 évben kialakítottam azokat a kapcsolatokat belföldön és külföldön is, ahol akikkel meg tudok őszintén nyilatkozni, el tudom mondani az elakadásaimat, kérdéseimet, és kapok igazából, ha más nem, egy mosolyt, egy jó kérdést, egy sztorit vagy éppen egy kontaktot, egy könyvet, hogy minek járjak utána, tudod. De ezt nagyon hiányolom Magyarországon. Nekem ott van nagy szerencsém, hogy az elit coachingos közösségemben olyan tagokat választok be vállalkozókat, akik nagyon nyitottak, nagyon fogékonyak, nagyon megvalósítóak, nagyon tanulékonyak, tehát egy hihetetlen öröm látni egy csillagos szemeket, elmegy, valamit csinál, már előrehalad, tapasztalata van, sokszor ők is tudott, tanulnak, tanulnak és egyszer csak nyernek, mert ők se hagyják abba.
– És egyébként emellett, hogy ezzel azért nyilván meg kell küzdeni, de mennyire kell hozzá az, hogy konkrétan emberek legyenek körülötted, akik ezt meghallgatják. Tehát, hogy ettől függ az, hogy meg tudsz ezzel a magányos szakmával küzdeni, vagy egyszerűen a cégépítés az egy olyan folyamat, ahol úgy épített föl, hogy te vezetőként tudjál támaszkodni azokra a kollégákra, akik ott vannak. Tehát mennyire kell ezt a saját vállalkozásodon kívül érteni, hogy kell valami kapaszkodó, egy mastermind, egy baráti kör, egy.
– Nagyon jó a kérdésed.

És persze fókuszálhatunk cégvezető vállalkozói közösségre, ahol mennyire jó, de legalább olyan fontos és igazad van, hogy ezt most felhoztad a belső csapat. Tehát hogyha olyan munkatársaim, vezetőim vannak, akikkel öröm együtt gondolkozni, tudod, akikkel öröm kapcsolatba kerülni, akkor ott már nagy mértékben csökken. De Péter, mindig vannak olyan témák. Most mondok például egy témát. Bérezési rendszer, bónusz rendszer, érted, amelyet nem biztos, hogy a kollegákkal fogsz megbeszélni először.
– Persze.
– Keresel olyan vállalkozói társakat, akik vagy előtte járnak, vagy hasonló cipőben járnak. Gondoljanak az elmúlt egy évben megbolondult az infláció. Tehát én az idén egy nagyon drasztikus fizetési védelem rendezést pozitív irányba fölfelé tettem meg. Épp most néztük az első hét hónap kontrolling számait a pénzügyes ember tegnap, és hát a múlt évhez képest brutál költségemelkedésünk van. Hát, de értem. Na, de ha ezt átfigyeljük, én álmos, álmos, álmos játékosaiddal, hidd el valahol máshol.
– Igen, igen, igen, igen, ezt is vele.
– Tudod? Tehát, hogy ezért nagyon fontos, hogy legyen Magyarországon is, nekem szerencsém van, mert 2012 óta járok Amerikába, Mastermare és Coaching programokba. Mind mentorom van, mind hasonló gondolkodású, mert nálamnál sokkal nagyobb cégméretű tapasztalat rendelkezők, és ők nagyon őszintén, adakozóan adnak tippeket, útmutatást, tapasztalatot, hívják fel a figyelmet. Ne felejtsd el, például én magamra gondolok, a leghülyébb vállalkozói döntéseimet akkor hoztam meg, amikor csak magammal beszélgettem róla.
– Abban.
– És ha visszagondolok, hogy ha volt kitől csak megkérdeznem, már amikor megkérdeztem már, hogy megformáztam a kérdést, akár magyarul, de inkább angolul, már jobban megértettem, és már volt, hogy magamnak adtam rá a választ, és akkor láttam egy reakciót, egy gondolatot, egy kérdést, hogy gondolkodj el ezen, nézd meg ebből a szempontból, beszélj vele, járj utána itt egy benchmark, itt egy könyv. Sokkal jobb döntést hoztam.
– Igen.
– De a leghülyébb döntéseimet, a legköltségesebb döntéseimet, amikor csak magammal, itt belül beszélgettem saját magammal.
– Hát igen, mert azért kell egy külső kontrollpont, a más nézőpontot nem tudom megadni magamnak. És most te mennyire vagy egyébként megelégedve azzal a csapattal, akit így fölépítettél. Tehát a végére értél, van még csiszolnivaló, vagy még bőven az út elején vagytok?
– Ugye zárt kérdést teszel fel, hogy mennyire vagyok nagyon meg vagyok elégedve, tehát nagyon meg vagyok elégedve a régi csapatommal, nagyon büszke vagyok rájuk, fantasztikus emberek, hiszen a jelenlegi hétfőből három, több mint öt éve van énnálam. Tehát öt év covid túlélésével, megélésével, tapasztalatával. Én azt gondolom, hogy finomhangolás folyik kettő szinten két területen. Az első, hogy elindítottam egy nagyon komoly belső vezetőképzést. Ugye én nem csak cégtulajdonosokkal, cégvezető vállalkozókat képezek, az elit kocsiban, vagy éppen az újjával közös edzőtáborban, hanem a saját csapatomat is, hiszen ezáltal tudom őket egyre önjáróbbá tenni, ahogy segítek nekik Márton jobban delegálni. Hogyan tudjanak jobban dönteni, hogyan tudjanak még nagyobb felelősséget vállalni, tudod? Hogyan tudják az időgazdálkodásukat, a saját személyes hatékonyságukat fejleszteni? Tehát egy csomó ilyen belső tréninget tartunk, minden negyedévben a kilenc hónapos tervezésünk előtti napon a három vezetőmet képezem. Tehát csak olyan embereim vannak, akik önfejlesztőek, tanulékonyak és megvalósítók. Ugye megvan az operatív vezetőm, aki jelenleg ma a marketing és értékesítést is felügyeli, mint teamet. Van egy pénzügyi vezetőnk, és megvan az ügyfél siker, ugye nálunk úgy épül fel a rendszer marketing értékesítést, behozza a vevőt, eladja, és átadja az ügyfél sikernek, ami nálunk óhatatlanul akár a könyvfejlesztés, az online termékfejlesztés, vagy éppen a nagy létszámú ilyen edzőtábor-rendezvények, vagy éppen az egyéves Edith Coachin, vagy a Masters Club. Tehát ez a mi terméklépcsőnk. Az a csapat, akik már bejöttek, amit mi ígértünk az értékesítés marketing szövegben, hogyan tudjuk nyújtani, túlteljesíteni az ügyfeleinket, és a pénzügy pedig menedzseli a bejövő pénzt. Megfigyel a controllingra, meg a HR-re, meg az adminisztrációra. Tehát így épül fel, tehát szakmai terület alapján.
– Amikor mondtad, hogy készültél a Szabira, akkor úgy mondtad, hogy van ez a három fős vezetői csapat, de akkor őket nem most verbuváltad úgy össze csapaton belülről, hogy el tudjál menni, hanem velük már ezen nagyon régóta dolgozol. Viszont, akkor felmerül bennem a kérdés, ami megint csak egy ilyen égő fájó probléma szokott lenni mindenkinek, aki akár multikatonaként, akár vezetőként dolgozik, hogy hogyan állsz te a delegálásnak a kérdéséhez? Az mennyire volt egyfajta. Most hogyha már elégedett vagy a csapattal, akkor nyilván könnyebb, de hogy értette ezt meg?
– A magam delegálásával nem vagyok elégedett, ha erre vagyok kíváncsi. Tehát tudnék még sokkal több jobb dolgot átadni, és ők hajlandók is lennének felvenni, és itt én vagyok a szűk keresztmetszet, és ennek kettő oka van. Az első, hogy van egy csomó dolog, amit megszokásból szeretek csinálni. Elmondok csak kettő dolgot például. Majd nagyon dinamikus, fantasztikusan sikeres szinkronológusa volt egy parancsom, és pont neki mondtam el, és örülök, hogy ha hiszed, ha nem Péter, az amerikai útjaim relative-jegy és szálloda rendelését én magam csinálom.

Mer élvezem. Érted? Szinte azt mondom neked, hogy bármelyik kollégám meg tudná csinálni.

A másik, amilyen, hogy például a kalendárium vezetését azt se adtam ki a kezemből. Most éppen a hétfőn jött az egyik fontos e-mail egy kanadai partnertől, aki írta, hogy Fury, beszéltünk és beszéljünk, és visszaírtam, hogy megjöttem, stb. Majd látom a válaszát, nem nekem írja, hanem a kolléganőjének. Colvid Attila. Ennyi. Hát rögtön átadta az asszisztensének, hogy egyeztesse az időpontot.
– Hatékonyabb a pasi, mint én? Biztos. De valahova fejlődni. De azért mondom, hogy nagyon fontos, hogy amit szintén tanulok az elit kocsimosoknak, csak egy megint egy ilyen eszköz, hogy a tevékenység naplóvezetése minden negyedévben minden munkatársam, és én is ezt tanítom a vállalkozóknak. Egy héten keresztül vezetjük a Tevékenység Napot, azaz lényegében az első percmunkától a nap zárásáig milyen feladatokkal töltötték az idejüket. És ebből rögtön kiderül az, hogy azt most biztos, hogy neked kellett volna megcsinálni? És így jönne ki és nem a hogyan. Tehát, hogy nem, ezt más is meg tudná csinálni, mert nem a legértékesebb típusú tevékenység. De eldönthetem, hogy én, mint céltudatos, mégis én akarom csinálni, vagy inkább át akarom adni. És így jön ki például a kollegáimnál is, hogy ők megcsinálják, de nem ők a legkompetensebbek benne. És szétnézünk házon belül, vagy éppen avval a körben, kinek tudjuk ezt kiszervezni?
– Az biztos, hogy megerősíti a delegálást.
– Így van.
– Kicsit spoilerezek, mert egyébként ez volt az egyik olyan, ami gyakorlatilag megfogott, hogy az benne van ebben az időmilliomos könyvben. Egyébként, hogyha valakit érdekel, akkor efelé a könyv felé nyúljon. Én is itt találkoztam vele először, és egyből kipróbáltam, pedig azt gondoltam magamról, hogy már csak a GTD-s produktivity miatt is több profin tudok már delegálni, hiszen oktatom hét éve, és már nem lehet meglepni, és megmondom őszintén, amikor ezt így levezettem, és papírra vetettem, és nagyon régóta hiszek abban, hogyha leírom, akkor mást fogok róla gondolni. Tehát megvan nekem is erre bizonyos témákban a gyakorlatom. Ebben nem volt, és nagyon-nagyon érdekes volt a végkifejlet, úgyhogy időmilliomos könyvben mindenki megtalálja ezt a feladatlapot, meg a magyarázatot, és próbálja ki. De mennyire vagy ebben akkor tudatos? Tehát, hogy ezeket így vezetitek a naplóban? És mennyire van neked így tudatosan, hogy egyáltalán van-e célkitűzésed, hogy ebben fejlődni akarsz most, de kifejezetten a delegálás témakörén belül.
– Nagyon fontos, mert azáltal lesz a cégem egyre önjáróbb, tőlem függetlenül működő járó, hogyha szinte mindent meg tudnak nélkülem helyettem nekem csinálni a munkatársaim, akik lelkesek, akik élvezik, akik motiváltak, akik ezért a megfelelő irodalmazást kapják és biztonságban érzik magukat, és pszichológiailag is fejlődni tudnak.
– Volt már úgy, hogy úgy delegáltál egyébként feladatokat, vagy egy-egy feladatot, hogy lyukra futottál vele? Tehát, hogy azt mondtad, jól csináld meg, aztán kiderült, hogy bukta lett az egész.
– A delegálásról az a gond, hogy sok cégtulajdonos, aki saját maga építette fel a bizniszét, lényegében minden folyamat részt ismer ugye, mert ő csinálta. Van, amiben még szerelemmel szereti, tehát mondjuk egy jó értékesítő marketinges cégcsoport imádja az ügyfélszerzést. Van, aki meg a rendszerépítés, hogy a termékfejlesztést. Általában a pénzügyeket nem szeretik a cégtől a vállalkozók, tehát nem értenek hozzá, vagy nem ez a legpreferáltabb terület. Ezért van nagyon sok csőd, buktak s lovákon, meg nehézség.

Innentől kezdve az a kiindulópont, hogy senki nem tudja olyan jól végrehajtani, mint én.
– Szoktam mondani.
– Így van, hallottam már.
– Így van. És mondom, ha senki nem tudja jól, mint te, akkor szerinted hogy lesz önjáróban vállalkozásod?

Na, ezen elgondolkoznak. És onnan figyelj ide, de azt el tudod hinni, hogy valaki legalább 80 százalékig olyan jól megcsinálja, mint te. És ilyenkor felhördülnek. Mondom, figyelj ide, ki az, aki itt agysebész, szoktam megkérdezni, ahol elsőre jól kell csinálni a dolgokat. Tudod? Tehát egy, nem tudjuk, mint delegáljuk, nem tudjuk, hogyan adjuk át, nem a megfelelője, tehát ki a megfelelő ember, akinek kompetencia, nem adunk át döntési jogkört, tudod? Például az Órabusz című könyv kötelező olvasmány ebből a témából, mert Mike Lovicnak van egy zseniális 4d modellje benne egyébként. Neki is van egy tevékenységnapi, időgazdálkodási, idővezetési módszertana ebben, és az alapján levezeti ezt ajánlom kis elő a roma könyvből. Fantasztikus rögtön tisztán látod, hogy most feladatot adok át, de a döntés nálam marad, vagy pedig döntési jogkört adok át, és akkor igazából szabadítok fel időt. Szóval ez egy nagyon izgalmas téma. Az én mindennapi jó érzésemhez, a mindennapi örömömhöz, a bizniszemmel kapcsolatban kulcsfontosságú, hogy olyan dolgokat csináljak, amit élvezek csinálni. Minden mást, amit nem élvezek, vagy nem vagyok jó benne, adjam át önöknek, akik élvezik, és jó benne. Újabb vállalkozói paradigma, hogy nem hisszük el, hogy amit mi utálunk, azt valaki szeretheti csinálni.
– Igen, igen, igen. Én a könyvelőmmel szoktam erről beszélgetni, hogy én nem tudom elképzelni, hogy azt ő hogy élvezheti, és ő mondta, hogy már harminc éve megy neki, úgyhogy.
– Nekem volt egy könyvelőm, aki azt mondta, hogy mit nem értesz benne? Ez egy olyan kreatív munka volt.
– Tény a kreativitás.

– Nos, ez szép, kreatív munkakönyvelés, tudod, hogy mást értünk kreativitással. De ha jónak látja, én nagyon örülök neki. Csak tudod, ne az a kreatív könyv, ahol legyen, aki után nézzen.
– Ne úgy legyen kreatív. Ne legyen kreatív.
– És egyébként egy kicsit így a te szemeddel nézve a hazai látképet. Te mit látsz most egyébként, hogy jelenleg van, amiben jobban állnak a hazai vállalkozók, cégvezetők, van, amiben rosszabbul állnak, mint eddig korábban? Tehát, hogy így fejlődünk, vagy visszafejlődünk, rosszabb a helyzet, régen jobb volt, most sokkal jobb.
– Az előbb már mondtad, hogy engem egy ilyen nagyon erős pozitív légkör vesz körbe, és ezt továbbítom. Én azt gondolom, hogy naponta tanítja minden baj, gond, nehézség, magában hordozza a vele egyenértékű siker csíráját. Az, ami most körülöttünk van, és azt mondom, külső környezeti értett, tehát az infláció, euróárfolyam és a többi, nincs ezekre gondolok, ez egy lehetőség. Egy lehetőség arra, hogy kihasználjuk és a magunk javára fordítsuk ezeket a folyamatokat. Gondold meg a Covid alatt, voltak olyan iparágak, mondjuk, mint élelmiszer, egészségügyi eszközök, fertőtlenítőszereket gyártók, akik valami brutál mértékű árbevételt és profitot értek el. És voltak olyan vállalkozók, mint vendéglátósok, kiskereskedők, szolgáltatás, fodrász, és a többi, akiknek kaszás volt több hónapon keresztül, és ki sem tudtak nyitni, ugye? Most azt éljük meg igazából itt a mi világunkban, hogy eljött egy nagyon erős külpiaci külső környezeti átrendeződés, és innentől kezdve ki hogyan fog tudni ehhez reagálni. Ha visszatekintünk a gazdaságtörténelemre, világtörténelemre, volt már háború, volt gazdasági világválság? Volt infláció, volt olajválság? Volt.

És ha ezeket tanulmányozzuk, akkor észrevehetjük, hogy egyrészt a vállalkozók fognak a leggyorsabban kijönni, tehát a nagy lakosság sokkal nehezebben vált. Mi KKV vállalkozóként tudunk a legkönnyebben alkalmazkodni és reagálni és változni, és ne felejtse el, hogy nem mind, tehát hogy mi vállalkozók jövünk ki a leggyorsabban, egyik állítása, a másik pedig, hogy nem minden vállalkozó fog kijönni ebből, megerősödve gazdagabb. Tehát nekünk az a döntésünk, hogy mégis mi azok közé akarunk tartozni, akik kihasználják ezt az egész változást a külvilágban, és olyan új üzleti modellt, olyan új termékstruktúrát alakítunk ki, aminek köszönhetően mi ezt a hullámvölgyet lényegében megrovagolva fogunk ebből megerősödve kijönni. Márpedig ez egy mentális hozzáállás. És visszatérek arról, amit beszéltünk. Ha az önbizalmadat, önértékelésedet képes vagy megtartani vállalkozóként, akkor ki fogod találni, hogy adott esetben ebből hogy fogsz kijönni megerősödve. Tudom. Van egy kedvenc tanítványom, ma beszélgettem vele, és van egy ilyen zárógondolat sztoriként, aki napelembizniszben van. És most ugye egy éve nincs, vagy három éve nincs semmiféle állami támogatás, és most mondja, egy szuperbiznisz milliárdos vállalkozásról van szó, jó, tehát nem kispiskóta, 30 emberrel. És mondta, hogy most jött rá, hogy nem gondolta, hogy mennyire kiszolgáltatott a biznisze. És kőkeményen összerántotta a csapatát, és motiválja őket, és képezi őket, mert tudja, hogy ennek előbb-utóbb vége lesz. Tudod? Hogyan tudja egybetartani a bizniszét? Most ebbe a mély menetbe, és már azon gondolkozik, hogy üzleti modellt fog váltani, hogy nem az állami finanszírozástól fog függeni az ő biznisze és grafitja, hanem mit szükséges neki tenni ahhoz, hogy a vállalkozása, az piacképes legyen, tudod? És amikor ilyen krízisek vannak, na ezek hozzák elő igazából belőlünk, hogy mennyire vagyunk tökös, ideértve a hölgyeket, és jó vállalkozók. Vagy csak próbálkozunk, és kihasználtuk a dagályt. Erre egyébként Warren Buffettnek egy nagyon jó mondása, imádom, hogy amikor apály van, derül ki, hogy ki úszik meztelenül.
– Szép, ez tetszik.
– Az érdekelne, hogy ugye nagyon-nagyon sok vállalkozóval beszélsz, viszonylag gyakran. Nagyobb a merítésed szerintem, mint a nagyon nagy átlagnak így ismeretségi kör szempontjából. Mit látsz, hogy mi az, amiben kellene most az átlagnak figyelnie arra, hogy ebből ne ő legyen a meztelen a parton. Most mondok ilyen címszavakat, hogy mi az, amire én gondoltam itt a nagyon-nagyon általános kérdés kapcsán. Általánosságban hatékonyságvállalkozóként az időbeosztás, vagy azok az önjáróbbá válásnak a képességei vagy a gyakorlatai, amit mondjuk még el kéne sajátítani, vagy azok az általános ilyen sikerfaktorok, amik kellenek ahhoz, hogy egy vállalkozó jól tudjon, gyorsan tudjon reagálni és tényleg gyorsan tudjon fordulni mindig a szélirányba, hogy agilis tudjon maradni a piacon. Mi az, amiben jók vagyunk most? Mi az, amiben kellene figyelnünk arra, hogy ezen a mostani helyzeten át tudjunk vitorlázni.
– Ez egy kulcskérdés, mert én azt gondolom, hogy most a legfontosabb hozzáállás az, hogy elhiggyük azt, hogy ez egyszer véget ér, és ebből jól tudunk kijönni. Ez egy ilyen abszolút őszinte emberi hit, tudod? Én azt látom, hogy akik nem tudtak tartalékolni, vagy nem tudtak okosan bánni a pénzzel, munkatársi csapattal, vevőkörrel, ők most tényleg nehézségben vannak. Azonban, ha valaki tényleg rájön arra, hogy fürdőruha nélkül egy bokáig ér a víz és helyzet van. Akkor is tud igazából elgondolkozni azon, hogy na, akkor most mit kezdjek másként csinálni. Tudod? A legnagyobb nehézség azokkal a cégtanulós változókkal van, akik lefagynak, és áldozatnak veszik fel magukat, és azon rinyálnak, hogy bezzeg milyen jó volt egy éve, vagy milyen jó volt a Covid előtt?
– Értem, de az már elmúlt.
– Az elmúlt, az a hajó.
– Igen.
– Ma mire van rá hatásom? És azt gondolom, hogy szükséges végiggondolni, hogy saját magam, munkatársi csapatom, és fókuszáljunk a vevőkre. És lehet, hogy kevesebbet költenek a vevők. Oké, na de akkor tálaljuk meg azokat, akik fognak költeni. Hogyan tudjuk a termékünket, a szolgáltatásunkat úgy fejleszteni, hogy megtaláljuk azt a közönséget, akinek van rá igénye és pénze is, és mit szükséges nekünk kommunikálnunk, hogy ők valóban felénk forduljanak, és kinyissák a pénztárcájukat, tudod? Hogyan tudjunk egy legendás élményt nyújtani, hogy erről beszéljenek a barátaiknak. Mondok egy példát. Ugye a Balatonon voltunk. Erről olvasni, hallani mindenhol, hogy Balatonon is panganak ez, nincs ez, nincs amaz, nem mennek a turisták nyaralók. Figyelj ide! A Balaton északi, déli partjának van egy kis városkája vagy faluja, ahol van egy étterem, nem akarok nekik reklámot mondani, ez elmondom. Egy étterem magasra van pozícionálva, tehát az autópark, ami ott parkol, az egy nagyon komoly autópark. Ez az étterem tele van, ha süt a nap, ha esik az eső. Az igaz, hogy amikor bementünk esőbe, akkor elénk futott a hölgy esernyővel, hogy bemenjünk, és tele van. És négy főre egy vacsora, egy pohár proseccóval 56 ezer forint között van. Ez az étterem tele van, akkor szerinted válság van?
– Hát nézőpont kérdése, az biztos.
– Ez az. Ez az. Tehát neked az fontos megtalálni, hogy ki a célközönséged, van-e igényük, mire van igényük, hogyan szolgáltassak számukra, és visszamentünk. Többször visszamentünk ezalatt az egy hónap alatt. Mert nincs a közvetlenül, nem tudom, hova menjek máshova, nincs jobb. Én kipróbáltam volna. Örömmel fizetek. Nincs jobb. Van a Laci pecsenyés, meg a lángos. Persze szeretjük a lángost, és azzal sincs semmi gond. De abból sok van, konkurencia van. Szerinted ennek a vállalkozónak nem okoz gondot az áremelkedés az alapanyag? Ennek a vállalkozónak nem okoz gondot a humán erőforrást, szerinted?

Meg a rezsi.
– Ugyanaz érinti őt is. Tehát amikor a külvilági körülmények, faktorok, tényezők ugyanazok mindenkinek. Miért van az, hogy valaki sikeres, aki fejlődik, aki vevőket tud szerezni, újra tud nekik értékesíteni, de ők a kisebbség. Valamit jól csinálnak. Valamit másként csinálnak. És mondok egy példát. Nekem van egy olasz kutyám, egy L’agotto típusú kiskutyám. Bemegyünk, szerintem üzletvezető tulajdonost nem tudtam megállapítani. Ránéz. Á, olasz kutya. Igen. Eltűnt, kettő perc múlva visszajön egy kis fém tálkával, rajta öt szerep prosutto. Azt mondja, olasz kutyának olasz sonka. Péter, szerinted ő felszámolta azt az öt szelet prosuttót?
– Nem.
– Szerinted azóta hány embernek meséltem ezt a sztorit, hányszor mentünk vissza. És amikor visszamegyünk, jaj, itt az én kedvenc kutyám. Van egy másik lakótól, menjenek oda, ismerkedjenek a hátsó kertbe.
– Egy emberi gesztus.
– Az nagyon-nagyon sokat számít ma már egyébként.
– Hogyan tudunk olyan vállalkozást működtetni, ahol mi magunk és az embereink is ezt sugározzuk kifelé. Minden vevő, lehet, hogy ma sokkal megfontoltabban gondolkoznak, hogy mire költik el a pénzüket. Ez igaz Beatrix-re, Beatrix-re, mindenre. Ez első normális. De ahol kiszolgálják, ahol törődést kap, ahol élményt kap, azért is fizetni fognak. És nincs különbség Magyarország, Nyugat-Európa vagy Amerika között. Vevők vannak igényekkel és persze vágyakkal és félelmekkel. Nekem ez a tippem. Tehát azt keressük, hogy kinek mit tudunk szolgáltatni, hogyan tudunk emberi kapcsolatokat kialakítani, és nekünk erre KKV-ként van módunk. Egy multinál nem tétel az ember. Más büdzsével dolgoznak, tudod?
– Így van.
– Más erőforrásaik vannak. Nálunk ember a munkatárs, ahogy mondtam, ha te nem törődsz az álszent munkatársaiddal, hidd el, valaki fog. Ha te nem törődsz a jól fizető vevőiddel, hidd el, valaki más fog.
– Ez szerintem egy tökéletes tipp zárásként összefoglalva akkor, amit én hiszek ebből az utolsó traktusból, hogy először foglalkozzak magammal, saját önbizalmammal, célkitűzéseimmel legyek, amennyire lehet pontos, precíz és előrelátó. Foglalkozzak a kollégáimmal, azért, hogy ők is ezt érezzék bennem, és ezt érezzék magukban, és foglalkozzak az ügyfeleimmel, hogy legyen miből eltartsam a kollégáimat és magamat.
– Így van a japánoknak egy mondása a pénzről. A pénz egy olyan energia, ahogy mondják, amely a biztonsághoz áramlik.

Tehát hogyha te vagy a biztonság, akkor a kollégáid is hozzád akarnak kötődni akkor, amikor vihar van az óceánon, mert te vagy a világítótorony, aki egy stabil fix pont. És ha lelki biztonságban érzik magukat, akkor együtt tudjátok szolgálni a vevőkört, aki azt mondja, hogy inkább idejövök. Nekünk van egy alaphitvallásunk. Mi BMW-t árulunk és BMW szolgáltatást nyújtunk. Sokan akarnak BMW-t, de nem mindenki tudja megengedni a BMW-t. De attól mi még BMW-t árulunk, BMW szolgáltatással.
– De kérdezted, hogy mi motivál egy záró gondolatodat.
– Igen.
– Hogy mondtam, én nem tervezek nyugdíjba menni, hanem azt akarom csinálni, amit élvezek, imádok, szeretek. Nekem tanítani, tanulni, csillogó szemeket látni, egyre több olyan cégtudományos vállalkozót látnak, aki átalakul a biznisze, a családi élete, aki egyre sportosabb, egyre több szabadideje van, egyre jobb dolgokat tud megengedni magának, ez motivál igazából. Tudod, tehát engem igazából azok a sikerek eredmények érdekelnek, amit a tanítványok, akik engem követnek vagy tanulnak, meg tudnak valósítani, mert ezek teljesen megvalósítható Magyarországon is megvalósítható dolgok. És ez a siker. Tehát aki most jön, és nyújtja a kezét megfogjuk, aki csak jövőre, jövőre, aki két éve mi itt leszünk és nyomjuk és fejlesztjük és osztjuk ezt a fajta megközelítést, mert hiszem azt, hogy a kisebbség mindig győzni fog, mindig megerősödve fog kijönni mindebből. Márpedig egy döntés kérdése, hogy hova kellene tartozni. Ilyen alapból a győztes kisebbségbe.
– Ez tökéletes. Attila, én nagyon-nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltál. Engem felvillanyoztál és irányba raktál, hogy a következő időszakban mi az, amiben fejlesszem magam, és bízom benne, hogy minél többen fognak találkozni veled személyesen, mert tényleg egy élmény, és nem tudom körülírni azt, hogy milyen vibrálás van egy-egy előadásodon, de aki nem, annak ismételten a leírásban ott lesznek a könyveid. Nagyon-nagyon szépen köszönöm az idődet!
– Hatékony leszek Podcast, ha jobb akarsz lenni saját magadnál.

Legyél ott a felvételeken is akár

Szeretnél online lenni a podcast felvételeken?

A Project Blue támogatóinak lehetősége van arra is, hogy ott legyenek velünk a felvételeken online.

Kérdezhettek az adás tartalmával kapcsolatban, a felvétel után együtt ki tudjuk beszélni, hogy mit gondoltok a témáról.

Sőt, akár vendégként egy-egy epizódban vendégül is láthatunk majd, ha olyan témád van, amiből hasznos epizód készülhet.

Ha érdekel a Project Blue klubtagsága, akkor erre vedd az irányt:

További podcast postok

További podcast epizódok

Vajon árt a hatékonyságodnak a videójáték? [Podcast]

Mindketten tetemesebb mennyiségű időt töltöttünk el fiatalabb korunkban videójátékokkal.
De hogy ez vajon segítette, vagy hátráltatta a hatékonyságunkat?
Vagy épp ha most, felnőtt(ebb) fejjel gondolkodunk, akkor tudja a videójáték növelni a munkahelyi hatékonyságunkat?

Tovább...

Kérdésed Van, Amit Feldolgozhatnánk?​​

Küldj üzenetet írásban, vagy hangban és a többi már rajtunk múlik!​​