Barion Pixel

Mennyire lehetünk hatékonyak ma analóg eszközökkel? [Podcast]

Hatékony hanganyag!

Hallgass bele

Írva is, amiről beszéltünk

Miről fog szólni ez az epizód?

Biztos, hogy csak digitális eszközökkel tudunk hatékonyak lenni?

Elég lehet ma az, ha analóg eszközökkel próbáljuk követni a feladatainkat?

Tudjuk tartani a lépést a világgal úgy, ha nem digitális eszközökkel vezéreljük a projektjeinket?

Ennek járunk most utána!

Kettőnk közül Ákos az, aki inkább ilyen eszközökkel él, kifejezetten érdekes párbeszéd volt és rendkívül tanulságos!

Hatékony videó!

inkább néznéd is?

Ne maradj le a friss hírekről

Rájöttem, hogy mit rontottam el ennél a résznél, még mielőtt belekezdtünk volna nulladik pontnál.
– Nem hoztam ide a határidőnaplómat, pedig ide kellett volna készíteni, lobogtatni, salátává gyűrni előtte, hogy még alkalmasabbnak tűnjek analóg világban.
– Anélkül nem lesz autentikus.
– Hatékony leszek.
– Egy podcast azoknak, akik szeretnének hatékonyabbak lenni.
– Hatékonyabbak, de hatékonyabbak.
– A napi küzdelmeidben, az idővel folytatott harcodban szeretnénk segíteni ezzel a műsorral, veled együtt keressük részről részre, hogy hogyan lehet szervezettebben élni, időt spórolni, kevésbé aggódni.
– Ez a cél. A többit pedig már csak rajtad és rajtunk múlik.
– Hatékony leszek Podcast, ha jobb akarsz lenni saját magadnál.
– Helló, adj Isten, nagy szeretettel köszöntünk, ez a Hatékony leszek. Podcast. Szia itt Mikos Ákos.
– És Tóth-Czere Péter.
– Helló, pajtás! Ezt megbeszéltük néhány epizóddal ezelőtt, hogy tulajdonképpen mi mindannyian te és mi ketten is egyfajta produktivity pel, azaz hatékony pajtások vagyunk egymásnak, hatékony haver. Még ez jutott utólag eszembe, hogyha ilyen nagyon alliterálnunk kellene. A mai napon az alliterációk világával ugyan nem kalauzolunk el, de amikor menőbbek voltak az alliterációk, és tulajdonképpen dagerrotípiákon csajoztak analóg tinderen az emberek, akkor ebből mi az analóg szót fogjuk kiemelni, és hát ma minden kézzel foghatót megragadunk. Ez elsőre inkább volt bizarr és krincs, mint lelkesítő bevezető. Ettől függetlenül tényleg erről lesz szó. Jaj, kicsit gondban vagyok, mert hogy most azt fogom érezni, hogy én leszek itt a bummer, te pedig hát a Digital Z generációs jobb men, férfi, mert hát hogy tudvalevő, vagy legalábbis hogyha nem tudvalevő, akkor neked valamennyire az lehet. Péter egy kicsivel digitálisabb, mint én vagyok. Ez persze nem azt jelenti, hogy kőtáblákkal mászkálok, de ettől függetlenül valóban így van, hogy ez mit jelent, ez majd mindjárt kiderül, de először Péter, rakjunk már rendbe, hogy a hatékonyság világában mi az, hogy analóg?
– Az analóg alatt azt értjük, hogy bármi, ami nem valamilyen elektronikus app vagy eszköz, ami digitálisan csinálja azt, amit szeretnél csinálni, hanem a lehető legklasszikusabb pennen paper, vagy esetleg szerintem itt a határmezsgyén egyensúlyoz, és én a mai napra beírtam magamnak, hogyha belefér, akkor beszéljünk róla, hogy az ilyen digitális, de ceruzával jegyzetelős, tehát az e-mail címre hasonló dolgok, azok szerintem ide beleférhetnek, több szempontból. Nem tökéletesen, de alapvetően szerintem az analóg az az, amikor offline vagy.
– No, sincs sherlock, ezt nem gondoltam volna, de azért mégiscsak fontos volt helyrerakni, mert még mielőtt azt gondolnánk, hogy itt valóban tényleg lúdtollakkal és spennával, meg miegymással kell hozzá csak írni. Azért volt egy ilyen sejtésem, hogy az analógia, a kézzelfoghatóságon, az old school vonalon túl valamiféle, nem is tudom, materiálisabbat is jelent, hogy nem csak felhőkben próbálunk hatékonyak lenni, hanem máshogy is. Én még egy ilyet behoznék itt, amit kérlek, segíts tisztázni, hogy mely területeken beszélhetünk egyáltalán analógiáról. Úgy értem, hogy most az én első olvasatomban is eddigi adások alapján a hatékonyságnak ugye van egyrészt a feladatok vezetése, nem tudom, a tervezés és sok minden más. Mindenütt van analóg verzió? Teszem fel a kérdést szinte bugyután.
– Én azt gondolom, hogy valamilyen szinten mindenhol megoldható, de például, ahol muszáj valami alternatívát bevezetni, arra nagyjából mi vagyunk az egyik legjobb példa munka közben. Merthogy van pár száz kilométer mondjuk kettőnk között, hogyha dolgozunk. És így egyszerűen a posta nem működik erre. Nem tudom neked átküldeni futáron a jegyzetfüzetemet, hogy olvasd el. Nem tudom, tudom, csak nem éri meg?
– Bár van egy bája, azt kell, hogy mondjam, de ezt már inkább csak a romantika oldaláról tudom megfogalmazni. Na most akkor várjál! Ha ezt egy válasznak tekintem, akkor inkább induljunk már máshonnan, hogy ha vissza tudsz arra gondolni, vagy egyáltalán nem tudom, hogy van-e ilyen hatékonyságtörténeti tanszék, de hogy régen is az analógia elég volt ahhoz, hogy hatékonyak legyenek az emberek?
– Én inkább úgy fogalmaznám ezt meg egy kicsit sarkosabban, hogy régen elég volt.
– Tehát nem volt ennyi infó, meg nem ömlött rá?
– Sokkal kevesebb volt rajtunk az infónyomás. Meg a fejlődési íve a dolgoknak az abszolút ilyen exponenciálisan emelkedik, hogy mennyi minden újdonság jön be napi szinten, mennyi mindent kell tudnunk lereagálni, mennyi mindent kell sokkal dinamikusabban, sokkal alaposabban lereagálnunk, adott esetben nagyobb szervezeti egységekkel, nagyobb csapattal, csoporttal. Iszonyatos nagy mértékben emelkedett meg az a fajta plusz nyomás, aminek meg kell felelnünk napi szinten, és szerintem ebben, hacsak nem valami szuper rendszert alakítasz ki papíron, mert valószínűleg azért megoldható.

Ott olyan kihívásokkal küzdesz majd, amit nehéz, nehéz vezetni.
– Az eddigi kalandjaid során, meg akikkel dolgoztál együtt, aki mondjuk esetleg, ha nem is full, de inkább analóg guy or girl volt. Szóval, hogy ott ő miért? Én a magam részéről lehet, hogy meg tudom fogalmazni, de kíváncsi vagyok, hogy azok, akikkel még találkoztál, ők még mondjuk miért ragaszkodtak ehhez az analóg verzióhoz?
– Két verzió van erre a válaszokból. Az egyikbe belesorolom igazándiból valamilyen szinten magamat is, mert van, aki azt mondja, hogy azért, mert nagyon-nagyon szeret kézzel írni. És ugye az az érzés, ami a kézzel írással együtt jár, meg az a hatás, amit egyébként a kézzel írás kivált, mentálisan, tehát fejben belőlünk, az egy nagyon kellemes hatás, és sokkal jobb eredményekre tud vezetni bizonyos feladatköröknél. Ebbe rakom be én is magam. A másik pedig, hogy volt olyan GTD tréning résztvevő, aki beült a céges csoportba, és mondta, hogy de hát ő nem tudom, 35 éve, vagy 35 éve tervez konyhákat, mert ő egy ilyen lakberendező dizájner cégnél dolgozott, és ő a nulladik naptól kezdve neki ilyen kis lapozós füzetei vannak, ahova a tolla szépen fölrajzolja, és megmutatta, tehát tényleg én embert nem láttam még olyan halálegyenes vonalat húzni szabadkézzel, mint amit ő ott így fölskiccelt, csak hogy megmutassa nekem, tehát nem is a komoly munkájáról beszélünk. És mondta, hogy neki ez annyira beleivódott, hogy ő egy kicsit fél a GT tréningtől, mert ott ugye nyilván adtunk egy szoftvert a tréninghez, hogy ebben megtanítom nekik. Na, ő volt az, akinél azt mondtam, hogy maga a GTD is egyébként 30 évvel ezelőtt papír alapon született meg, ahol az extra kitétel a GTD könyvben az volt, hogy de hogyha esetleg valakinek van már ilyen szupermenő pham topja, akkor abba is tudja használni. Tehát, hogy ott pont fordítva volt a rendszer kialakítva. És ott neki például, amíg a többiek csinálták a digitális verziót, neki leoktattam parallel az offline verziót, hogy hogyan tudja ő a jegyzetfüzetébe azt megvalósítani. Megmutattam neki, hogy én például hogyan csináltam erre mintát a saját ipademen pencillel, és át is ugrott egyébként a digitális kézi edzetelésbe GTD-vel, tehát hogy neki nagyon tetszett, hogy megmarad a kézírás, de digitalizálva is van. És szerintem ez így megvalósítható, ha ez a válasz volt a kérdésre neked, hogy ez a két indok az, ami miatt működhet. Az egyik a kézírás szeretete, a másik pedig a szokás, hogy ezt szokta meg valaki.
– Hát, ha nem is feltétlenül így vagy ezért kérdeztem, hogy ezt a választ add, inkább csak nagyon érdekelt, hogy annyiféle ember van, és annyiféle megoldás születik ebből a sok-sok személyiségből, szóval el tudom képzelni, hogy nem csak mondjuk az írás szeretetéért, vagy hogyha egy kicsit ilyen szempontból kiindulhatok magamból, akkor kőtáblákat emlegettem, habár mondjuk egy lapozható határidőnapló nem kőtábla, de azért mégiscsak egy ilyen kőbe vésettebbnek tűnik, mint valahol a digitáliában elraktározott néhány adat, arról nem beszélve, hogy a legutóbbi adásunkban a social médiáról beszélgettünk, és hát hogyha mondjuk az a törekvésem, hogy egyre kevesebb mobiltelefon legyen az életemben, akkor mondjuk nem biztos, hogy ezzel ugyanúgy mellette állítható, vagy emellé állítható, hogy egyébként meg minden telefonba vezessek fel, ami a munka világa, akkor már miért ne lehetne egy pár dolgot kiváltani. Mindamellett, hogy megengedem azt, sőt látom is, hogy az tényleg nem jó, hogyha mondjuk te nem feltétlenül látsz rá az én folyamataimra. Szóval ezek ilyen örök harctémák. Ezért mondom, hogy lehet, hogy másnak más kiindulási pontja lehet, és ezt megengedem. Ebből a szempontból nagyon kíváncsiak vagyunk a tiédre is. Biztos vagyok benne, hogy például erről elindulhat majd egy remek beszélgetés, analóg és digitál, vagy a kettő összpér megoldása kapcsán. Discort szerverünkön, úgyhogy majd ott folytassuk tovább, hogy például neked milyen kiindulásod van akkor, amikor mondjuk analógról beszélgetsz. És Péter, a sistergős kérdésem az jelen esetben, hogy egyáltalán 2023-ban, amikor mi most beszélgetünk, kell-e még releváns-e még egyáltalán analógiáról beszélgetni? Tehát, hogy behozható-e ez még? Életszerű-e ez még?
– Szerintem kell, mert tényleg megvan a maga varázsa, és amellett, hogy van rajtunk egy ilyen hatalmas digitális nyomás, amellett ugye egyre több helyről hallani azt az igényt, hogy egy picit lassítani szeretnének az emberek, mert egyszerűen tényleg nem kiégnek, szénné égnek ebben a rohanásban az emberek, hogy az a típusú slow life mozgalom, ami azért az utóbbi években egyre nagyobb teret nyer, és így nem kell feltétlenül mindenkinek átállni arra, mert szerintem nem biztos, hogy mindenkinél az jó, de az alapgondolatnak megvan a haszna, hogy miért kell egy picit néha lassítani, és ebben annak a dolognak, hogy kézzel írom a dolgaimat, hogy kézzel jegyzetelek, az segít. Tehát az egy picivel lassabb, a folyamat maga egyáltalán a kézzel jegyzetelés, minthogyha mit tudom én, 103-110-120 szót gépelek be percenként. Tehát önmagában a folyamat ezzel lassítható és egy picit megfogható. És az szerintem fontos, hogy legyenek olyan pillanatok, amikor élvezed azt, hogy tartalmat készítesz és alkotsz, és nem rohansz, és úgy csinálod, hanem megadod neki az idejét és a módját.
– És még ezzel is lehetünk hatékonyak? Tehát úgy értem, hogy itt biztos külön kell válaszolnunk, hogyha valaki csak analóg, és mondjuk egy kicsit analóg, vagy inkább analóg és egy kicsit digitális, de hogy még ezzel lehetünk-e hatékonyak?
– Szerintem lehetünk egyébként, mert attól függ, hogy mit csinálunk.

Pilóta nem lennék analóg eszközökkel, se űrhajós. Van az a fajta munkakör, ahol nem működhet már semmilyen szinten sem, mert egyszerűen maga a tevékenység a digitális korban született meg.
– Ott szerintem krémesem.
– Igen.
– Krémernek és influenszernek is viszonylag nehéz lenni. Bár szívesen küldözgetnék előre elkészített instagram fotókat, instagram fotókat, mondjuk mindenkinek levélben elég menő lenne, csak a lájkot küldjétek vissza.
– Az tök jó lenne egyébként. Egy ilyen körlevélben elküldöm mindenkinek az eheti lista fotódat. Teljesen jó. Úgyhogy ezek a részek nem működnek szerintem offline-nal. Ha nagyon szárazon nézem, hogy hatékony vagyok-e vagy sem, akkor nekem elég itthon körbenéznem, mert például a Niki a feleségem, ő inkább ezt a Boulette Giurne-nál lassabb vonalat követi, nem pontosan azokat a szabályokat, tehát nem vette át az egészet, de magát a struktúrát, meg az alapelvet például, hogy hogyan lehet ezt analóg megvalósítani egy olyan rendszert, ami alapján ő dolgozni tud, és egyébként az itthoni dolgokat is kezeli, nem csak a munkahelyit, hanem a családnak az eseményeit, az ünnepeket, az ajándéklistákat. Azt, hogy melyik ügyfélnek hány cikket kell írnunk éppen aktuálisan, ezt mind tudja egy füzetbe kezelni. Nem mellesleg egyébként brutálisan jól is néz ki, de ez már csak hab a tortán. Lehet digitális munkára egy online marketing ügynökségnek a főszerkesztőjénél használni az analóg eszközt és hatékonynak maradni. Annyi, hogy az output a végén az digitális kell, hogy legyen, mert valahogy el kell jusson a csapathoz az, amit ő megtervez és kitalál.
– Na most a műsornak azon interaktív része jön, amely tulajdonképpen egy ilyen áltettetett és mismásolós interaktivitás nyújtsa fel a kezét az, aki inkább analóg. Oké, és nyújtsa fel a kezét az, aki inkább digitális. Oké, köszönjük szépen. Természetesen a képeket majd küldjétek el nekünk magatokról, ahogy kezet nyújtottunk.
– Postán.
– Postán. Ebben az esetben postán. De ha véletlenül discorde is lehet, még a discorde szervert is el tudom képzelni, analóg verzióban ezt hívják baráti találkozásnak, ugyanaz végül is a kettő. Viszont szerintem egy ilyen mérleget vonhatnánk abban segíthetnél nekünk, hogy miben tud jobb lenni az analóg, és miben tud jobb lenni a digitális, hogyha mondjuk én még nem döntöttem, vagy lehet, hogy dőlnék valami felé, akkor mi felé dőljek? Nézzük az analógot először.
– Szerintem, ami fontos az analógnál, az az, hogy tényleg máshol mozgatja meg az agyadat. Tehát a kreatív gondolkodást, azt sokkal jobban támogatja az, hogyha van ez a finommotoros mozgás, amit gyerekkorod óta tanultál és gyakoroltál. Ezt nagyon-nagyon jól használja ki az, hogyha analóg módon rögzítesz, tehát a kreativitáshoz nagyon sokat hozzátesz.

Tök egyszerűen, amiért nekem fontos az analóg rögzítés, az a legkevésbé mérhető és legkevésbé profi megfogalmazás, hogy annyira jó érzés. De hogy annyira jó érzés, hogy én átszoktam ipadre, és apropóance-re, tehát hogy én ott jegyzetelek legtöbbször, viszont találtam egy olyan fóliát az ipadre, ahol az az ígéret mellé és tényleg betartják, hogy nem ilyen sima védőfólia, hanem egy nagyon picit ilyen érdes a felülete, mint egy papírnak, és így hallom, megérzem, és hallom, ahogy súrlódik rajta az Apple Pence, tehát visszaadja a ceruzát.
– Igen, és így tovább.
– Hegyezni is kell a páncélodat?
– Hát hamarabb kopik el a hegye, igen. Azért az benne van. Nem azt mondom, hogy itt félévente cserélni kell, csak mondjuk, amit használok, a hegy az az, amivel vettem négy évvel ezelőtt az IP-edet, de ez már sikerült.
– Megpróbálod? Tehát, mielőtt így bírsz vele, akkor van ilyen?
– Nem, csak szétszedem és beletöltöm a tintát.
– Ja, az is más. Egy pillanatra azt hittem, hogy mondjuk egy olyan fóliát lehet kapni, ez ismételten már a sokadik üzleti lehetőségünk és ötletünk, ha megcsinálod szívesen. Szóval, hogy egy olyan fóliát lehet rárakni, mint van gyermekeknek ez a kis modernnek ható laptop, vagy nem is tudom, tablet formula, hogy így ráír a nyomás nyomán, és akkor már csak egyet kell húzni, és teljesen törlődik a ráírt tartalom. Tehát egy ilyen jegyzetelő valami kerekedik belőle, aki esetleg követi a Last a Fast, a legutóbbi ötödik részben ennek szép nyomát lehetett látni. Szóval, hogy tulajdonképpen a tableteden egy olyan fólia van, hogy tudsz rá jegyzetelni, nem digitálisan, hanem analóg módon, és csak le kell húzni a fóliát ahhoz, hogy eltűnjön. Ez persze működik úgy is, hogyha simán csak szétkarcolod a képernyőt.
– Tessék?
– Viszont az csak egyszer használatos.

– Igen.
– Cápák között, nem tudom, hányadik rész.
– Következő évadban megyünk ezzel a fóliával.
– Egyértelmű.
– Látom magam itt a siker.
– Szerintem ez egyébként nagyon fontos része. Tehát, hogyha utálsz kézzel írni, akkor nem fog menni akkor sem, ha a legszebb, meg a legjobb dolgokat adjuk az embernek a kezébe. Tehát, hogy ez így szerintem egy nagyon fontos része. Ami még szerintem mindenképpen haszon az offline analóg, nem digitális, hívjuk, ahogy akarjuk típusú munkánál, jegyzetelésnél, feladatmenedzsmentnél, az az, hogy tök jól ki lehet zárni a másik felét az életünknek. Tehát ez a social médiás nyomás, a multitasking igénye, hogy mindig valami pop-up üzenet egy újabb értesítést hoz és elvon minket a munkától, amit éppen csinálunk. Ez tök jól kizárható azáltal, hogy nincs semmi elektromosság a rendszerben, semmilyen online pillanat, semmi bármi, hanem csak te vagy a toll, meg a papír. Ez fókuszálja a figyelmedet és kizárja azokat a zavaró tényezőket, amik egyébként megakasztanak most minket máshol. Az már csak az ilyen nagymamáinktól örökölt kiegészítés, hogy így a szemednek is jobb.
– Más szempontból gondolkodtam ezen, hogy hol tudom majd idecsatolni, de bennem az van, hogy valójában mondjuk az ilyen analóg verziók egy kicsivel annyiban is jobbak a szemednek, vagy abban a vonatkozásban igaz ez, hogy a térlátásod, vagy nem is tudom, akinek esetleg jobban működik úgy az agya, hogy a térben képzel el dolgokat. Itt egy nagyon kicsit az elme-palota ötleteit hozom be, nem tudom, hogy megvan-e neked ez az Elme-palota?

– Igen, igen. Bocsánat, bólogattam. Szóval rájöttem, hogy ezt kettőnk közül más nagyon nem fogja látni, aki hallgatja. Szóval igen. Annyira figyeltem, mert jó a téma, és nem akartam megakasztani a monológodat.
– Jó, akkor csak annyit mondjál, hogy igen.
– Igen.
– Na, mert hogy az Almapalota, hogyha egy másik sorozathoz viszonyulhatok. Ugye a Charlotte-ban például nagyon szuperül elmagyarázzák, az egy ilyen megjegyzős módszer, hogyha az ember mondjuk vezet egy témát, kicsit egyébként a Boulette Journal-nel is összefügg, vagy a My Mappel, akkor ugye fejben egy ilyen palotában helyezi el az adott témának a főbb pontjait, és hát akkor térben segíti, hogy akkor ebből a szobából belépve pedig ott megtalálom a témának azon halmazát, amely nekem fontos lehet, akkor a másik oldalon pedig akkor mit tudom én, másik fejezet van, amelyet feldolgoznék, és akkor így mozog tulajdonképpen ebben az elme palotában, és így szedi össze az anyagokat. Ez ugye mondjuk például egy ilyen tanulásmódszertani lépéssorozat is lehet. Lehet, hogy bénán magyaráztam el, de nagyjából így lehet elképzelni. És akkor itt követem vissza, hogy nekem például nagyban segít az, hogyha nincs is nálam analóg módon éppen a kezem ügyében alapozgatható kis filofaxom, vagy kalendáriumom, de valójában napközben könnyebb felidéznem, hogy ja, még ott a bal alsó sarokban maradt egy megoldandó dolog, és hogyha nem is jut eszembe, hogy micsoda, akkor könnyebb oda fellapozni és odaütni, vagy szóval érted így térben elhelyezni, és ez a szemnek egy nagyon fontos mozzanata. Én ezt mindenféleképpen a javára írnám, mert míg mondjuk Digitáliában ezt nem tudom elképzelni, mert hiába van egy lapod, az mondja, hogy ez krolozol, nem tudom, mit csinálsz, tehát az nem ugyanott van mindig, az az adott étel. Itt viszont fixen megtalálom abban a térben, hogy akkor a bal alsó sarokban még van egy megoldandó feladatom a nem tudom prioritás hármas kategórián belül, azért ennyire durván nem csinálom, csak tudom, hogy csinálhatnám. Tehát a prioritás részét.
– Egyébként az egy jó kérdés, hogy mennyire érdemes priorizálni, az majdhogynem egy önálló beszélgetést is megérdemel, mert a tréningeknél például mindig előkerül, hogy mi van, hogyha minden feladatom a legfontosabb, érted a rövidpályát, akkor rosszul priorizálsz. Tehát minden nem lehet a legfontosabb.
– Hát akkor ilyenkor az a prioritás, hogy minél hamarabb megtanulj priorizálni. Gondolom én. Úgyhogy erről tényleg beszéljünk majd.
– Igen, igen.
– Van-e még valami, amit a javára tudsz írni az analógiának?
– Én egy idézettel készültem, ami szerintem úgy nekem keretezte ezt az egészet, amiről eddig beszéltünk, hogy David Allent is megkérdezték erről, hogy lehet-e ma valaki egyébként így produktív. És ő is azt mondta, hogy a lehető legegyszerűbb módja annak, hogy elkezdjél hatékony lenni, hogyha fogsz egy papírt meg egy tollat, mert annál tisztább megoldása annak, hogy tudd a feladataidat kezelni, rögzíteni, kipipálni, megoldani. A papíralapú megoldásoknál nincsen jobb megoldás, egyszerűbb és hatékonyabb megoldás.
– Hát ha ezt tudom, egész nap egy papírral és a tollal a kezemben szaladgálok. Ha csak fogni kell ezeket, ez a legkirályabb megoldás. Köszi, David Allen.

Kár, hogy most nincsen elérhető közelségben egy papír és egy toll. Viszont van egy telefon, és akkor ezzel már én nagyon szívesen átmennék, hogyha ezek szerint megnézzük az összes előnyét az analógiának, hogy vajon, ha digitálisan csinálom, akkor az milyen előnyöket rejteget?
– Hát szerintem pont az, amivel bevezetted a témát, az egyik előnye, hogy az viszont tényleg majdhogynem bármikor nálad lehet, és bármikor nálad is van ebben a mai korban már mindig nálad van, az pedig pontos.
– Néztek.
– Bezzeg a mi időnkben.
– Úgyhogy az a dinamikus kezelés, amivel elérheted ezeket az eszközöket, az páratlan. Tehát az, hogyha én itt ülök most a számítógép előtt, akkor fogom a laptopomat és beírom. Ha kedvem támad átülni a fotelba, akkor fogom a tabletemet, és átmegyek a másik szobába, és bedobom magam a fotelba, és ott foglalkozok tovább a dologgal. Egyébként meg, ha este fürdés közben a kádban fekve eszembe jut bármi, akkor előkapom a telefont, és még ott is meg tudom csinálni. Jó, nyilván nem egy Zoom-konferencia beszélgetést fogok onnan indítani, hanem.

Biztos, hogy lenne hatása egyébként.
– Nóti, nagyon nóti vagy. Ezt értem egyébként, de ugyanakkor meg, ha itt visszautalhatok, ez a féktelen nyomasztó ebben az egészben, hogy nem kell, hogy most ellenérveket felhozzak ehhez. Tehát, hogy ez legyen inkább előny valóban, csak hogy azért meg kellene ugye a határokat húzni, lásd például előző adásunk. Szóval, hát én voltam most az ördög ügyvédje, hagyjuk itt.
– Nem, hát figyelj, tök igazad van. Én egyre többször példálózok sajnos tréningeken is, mondjuk az utakkal, amiken járunk, és akik járunk rajta autóval, hogy milyen hatása van annak, hogy kik vannak most, meg milyen mentális kivetülése a társadalmunk éppen aktuális életérzéseinek az, hogy hogyan viselkedünk az úton, ez egy másik adás, de ha ezt az analógiát ide behozom, hogy bárki vezethet autót igazándiból, de azért ugye nem kéne mindenkinek.

És ugyanez igaz a digitális eszközökre, hogy bármit el tudok intézni bárhol. És eddig előny. És hogyha nincs meg az a kontroll?
– Igen. Hogyha ezt nem rakom bele a rendszerbe, hogy nem kellene ezt mindig csinálni mindenhol, minden pillanatban, akkor onnantól kezdve megmarad ez hatékonynak, hogyha megtartom a szabályt, és ha elengedem, bedobom a gyeplőt, akkor viszont onnantól kezdve lesz kontraproduktív, mert kinyírom a saját életemet.
– Aha. Most eszembe jut valami, aztán nem tudom, hogy ez előny-e, mert hogy ezeket a felhő, meg mindenki látja, ezeket abszolút megélem, és ez tényleg a javára kell, hogy írjam. Nyilván ott majd az én egyéni felelősségem, hogy ne engedjem ezt elharapózni, és valóban a kádba is a napirendemmel térjek be. Szóval, hogy nincs kádunk egyébként, ez egy szomorú tény akart lenni, ettől függetlenül, mondjuk például, amit én leginkább megélek, mint előnyét, az a kereshetőség. Tehát, hogy úgy értem, hogy a napi feladataim között is, vagy a jegyzetek között ugye könnyebb digitálisan keresni, mert hát akkor csak beütöm a kis nagyítóhoz, és akkor onnantól már odadob engem jobb esetben. Szóval ez mondjuk nyilván nem működik, csak analógban akkor, hogyha átlapozom a 144 oldalt, amit írtam.
– És akkor itt vannak ilyen szép átmenetek, majd hoztam is erre példát, de hogy ez mennyire telibe trafáltad szerintem a legfontosabb részét, arra szerintem jó példa az, és nem tudom, hogy tudtad-e, de hogy én szerintem négy vagy öt évvel ezelőtt az az Evernote rendszer, amit én fölépítettem az akkori cégnek, amivel elkezdtük a marketinget, az olyan szinten bejött az Evernote-nak is, és a kereshetőség volt a kulcsszó. Tehát, hogy beszélgettem ott az egyik ilyen ecuade menedzser sráccal, és akkor mondta, hogy wow wow, hogy megjelent egy cikk az Evernote-nak az oldalán arról, hogy milyen rendszert építettünk mi itt föl kis hazánkban a saját kis cégünknél, tehát, hogy azt továbbvitték ott a fáklyát. Mert az Evernote-nak ez az egyik előnye például, hogyha egy picit mélyebbre megyünk a digitálison belül, hogy az sem mindegy, hogy ha a kereshetőség fontos, milyen eszközt használsz. Az Evernote-nak a keresője az valami zseniális. Ott olyan szinten tudok paraméterezni, és hogyha jól használom a kulcsszavakat, akkor egy jó kereséssel gyakorlatilag az 1500 jegyzetemből ki tudok húzni kettőt.

Tehát, hogy az nagyon-nagyon fontos, igen. Tehát én is azt mondom, nekem van ilyenem, tehát, hogy én is használok ilyeneket, mert imádok írni. Mondjuk ez, amit most itt mutatok neked, ez unikum, merthogy ebből már nem gyártanak többet, sajnos. És ez egy Evernote Small Skin például, akinél van küldje el nyugodtan, postán örömmel fogom használni.
– Az, hogy én ebbe ki.
– Elkezdtük a Don Quijote-t. Az, hogy én ebbe belejegyzetelek dolgokat, ott nekem nincs meg az az elvárásom, hogy azt én bármikor megtalálhassam. Tehát, hogy fejben ezt rendbe kell rakni, hogy az nem lehet cél, hogy ezt nagyon komolyan, nyomon követhessem. Bár most megnézem, hogy ebben tárolom-e, bár az Evernote-nak van erre egy nagyon jó megoldása, és aha, itt van.

Ők úgy alakították ki mind az összes füzetet, az összes molszkint, meg a kis varrott füzetet, hogy adnak hozzá, majd a diszkódra belinkelem a fotókat is, meg minden. De hogy adnak hozzá ilyen matricakártyákat. És akkor minden egyes ilyen színes mintán van egy pipajel, egy repülő, egy házikó, egy nyilacska, egy irodaház, villámjel, XL, amit akarsz. És ezeket a jelöléseket ők egyébként digitálisan megadták ilyen érzékelő parancsnak, amikor beszkennelsz egy doksit avernote-tal, akkor ők ezeket a konkrét matricákat felismerik és figyelik, és nekem az Evernote applikációban össze van szetapolva, hogy a pipát, hogyha látja az oldalon, akkor mi történjen? Ha a repülőgépet látja, mert az egyik matrica az egy repcsi, azt látja, akkor mi történjen? És akkor itt például meg tudtam adni azt, hogyha látja a kis irodaházikont, akkor azt a fotót, amivel én beszkenneltem, azt rakja be a munkahelyi jegyzeteimhez. Ha kis házikót, akkor az otthoni jegyzet mappámba rakja be. Ha pipát látott, akkor feladatként jelölje meg, és nekem az egy kipipálandó feladat legyen az Evernote-on belül. Ha a kis villámot, akkor meg priorizálja is föl, és akkor az meg az elsődleges feladatok mappába kerüljön be, hogy azt gyorsan intézzem el, nézzem át. Tehát az Evernote-nál azért ez tényleg zseniális. Tehát ezt ők nagyon jól kitalálták, hogy hogyan lehet megadni azt az élményt, hogy felelőtlenül jegyzetelek a kis izé cuccaimba, amikor ahova akarok. De hogyha nekem abból kell egy output a végén, amit utána digitálisan tudok nyomon követni, azt hogyan tudom én úgy megoldani, hogy ne lapozgatnom kelljen a dolgokat. Hanem egyszerűen amikor jegyzetelek, akkor berakom a kis matricát oda, és beszkennelem az adott traktust, szekciót, oldalt vagy oldalakat, és az alapján nekem a rendszer elpakolja. Brutálisan jó. Tehát, hogy ezt az érzést ők megugrották.
– Szép a dolog, az nagyon tetszik. Ez az egyetlen analóg dolog, amit használsz? Mármint úgy értem, hogy itt most ugye felépítettük persze ezt az egészet arra, hogy te, aki a Cyberboyként csak a VR-szemüvegeddel létezel.
– Igen.
– Meg én, aki tulajdonképpen tényleg egy lúdtollal és mártogatom a pennát a tintában. Szóval, hogy mi az, amiben még te analóg vagy?
– Én abszolút az ötleteket, meg a terveket mindig, hogyha kell, mondjuk, podcast epizódot tervezni, akkor mindig, mindig papíralapon, vagy legrosszabb esetben az ipad-re írom kézzel, de például ezt neked mutatom, mert ezt értékelni fogod. Ezt kaptam például a Nikitől, hogy ebbe írjam a podcast jegyzeteimet a kis füzetke. Ez egy kézzel rajzolt cucc, tehát, hogy ez így nem gyárilag van benne. Mi ezt ő rajzolta ide nekem, és akkor így szépen az ilyen podcast tervezéshez nekem ide föl van írva egy betűkkel, amit nyilván nem fogsz látni, meg talán aki hallgatja, az aztán pláne nem. De hogy az összes ilyen podcast ötletet azt én ide fölvezetem magamnak kézzel, és akkor tudok rajta gondolkodni. És ami végül megvalósításra kerül, meg amit te is látsz, amikor tervezünk bármit, az már ebből egy szűrt lista, mert megnézem a két nappal később, két héttel később ezt a kis jegyzetemet. És ami még két héttel később is meg van ragadva, és még mindig tetszik, akkor az egy olyan dolog, amivel érdemes foglalkozni. Tehát nekem nagyon segít gondolkozni a szakkézzel tudok jegyzetelni, és az ötletelés fázis, az nekem nagyon-nagyon fontos ilyen szempontból. Itt vissza lehet egy kicsit kanyarodni az előző epizódokból a Mind Mappes részre, mert az hasonlóan fontos nekem, pontosan ugyanebből az okból.

– És milyen tanácsokat tudnál adni? Mondjuk, itt lehet, hogy kétfelé szeretném, hogy aki fullanalóg és szeretne hatékonyabb lenni. Ez egy szerintem egy fontos szakasz, és a másik majd az lesz, hogy aki most nagyon digitál, de lehet, hogy ez slow életmód bevezetése miatt keresne analóg, de hatékony megoldásokat. Tőlem egybe is veheted, csak ez a kettő nagyon érdekel, mert ezt így el tudom képzelni a te vonatkozásodban, aki ezt hallgatod, hogy ilyen lehetsz?
– Én azt gondolom, hogy meg kell találni azt az eszközt, amit szeretsz használni, tehát lehet digitális eszközökkel, lehet analóg eszközökkel dolgozni, ha szereted használni, és ez tök egyszerű. Ha tetszik, ha szép, ha jó érzés elővenni, akkor az működni fog. Most ami nekem az egyik kedvencem, az tök egyszerű. Én nagyon-nagyon régóta kerestem egy olyan kis vonalas jegyzetelős, ilyen kitéphető lapos dolgot, aminél a formátum az, hogy keskeny, de nagyon magas. Tehát, hogy a kis elintézendőket, csak fölírok két szót, és utána nagyon sokat tudok egymás alá. És ez a formátum, ez ilyen ritka kincs, tehát tudnék külföldről rendelni rettenet pénzért, és most nemrég, pár héttel ezelőtt az egyik bevásárlóközpontban a lányomnak a kedvenc designer boltjában találtam egyet, úgyhogy akkor én mentem oda vásárolni. Végül dizájner volt.
– Ne viccelj! Az volt, hogy karácsonyi húzásnál, amikor ajándékot kellett egymásnak venni, akit ő húzott, mondta, hogy mindegy, hogy mit veszel, csak onnan.

– Oké, én ugyanígy vagyok a kúppal. Ja, bocs, és még nem is fizettek ezért.
– Úgyhogy nekem ez a kis fétisem. Amit javaslok egyébként mindenkinek, hogyha szeretne feladatokat jegyzetelni papíralapon, akkor mindenképpen olyasmiben gondolkodjon, amiből ki lehet tépni a napot. Tehát a feladatkezelésnél szerintem az nagyon-nagyon fontos, hogy tudj tiszta lappal kezdeni egy napot. Tehát, hogy meglegyen az az érzésed, hogy nincsen benned semmi, amit hordozol magaddal hetek óta. Kell, hogy meglegyen az az érzés, hogy kitéped, és akkor azt a napot egy ilyen teljesen üres felülettel indítod meg. Ez a top tippem a papíralapú feladatmenedzsmenthez, és ezért nem jók a Molskinek rá. Ott kitépem a lapot, ugye a kézzel, hogy mi az a cérnakötés miatt, kitépek egy lapot, az azt jelenti, hogy négy másik fog kiesni.

Viszont ezeknél meg amik erre vannak kialakítva, az pont jó.
– Ez a mai adásunkban, ebben az analóg világban, két szatisfáink dolgot tudok elképzelni, sőt, megélni. Ez az egyik, ez a kitépés, tehát, hogy ez egy. és így. Ez van benne egy ilyen, meg amikor ugye a feladatot, egy ilyen nagyon-nagyon komoly feladatot, ami tulajdonképpen felírva csak egy ilyen négyszavas valami, de hát órákba telik, azt így egy ilyen negyvennégyszer áthúzod így. Két vége, te szemét. Na, ezek a statisztikai dolgok ilyen szempontból. Ha van még más is, akkor szívesen várjuk tőle. Tehát egy írd meg még nekünk. Van-e még valami tipped esetleg?
– Én hárommal készültem, ami így lezárás környékén az érdekes lehet. Az egyik az, hogy találtam olyat, ami a vizuális élményt szerintem abszolút maxolja ebben a témakörben. És nem próbáltam, de nagyon sok videót láttam róla. Bedobtam már productivity függők körében, és mindenkitől azt a visszajelzést kaptam, hogy nagyon menő. Ha ismered a márkát, akkor valószínűleg láttad már ezt is az Agmonk nevű cég, vagy Uglmon, attól függ, hogy hogyan akarjuk kiejteni. Csináltak egy ilyen analóg produktivity system nevezetű megoldást, ahol van egy kis fatartó, amibe benne van egy havi kártyaadagod, és van az elején egy kis vágás, amibe bele tudsz állítani egy kártyát, és akkor kirakod magad elé a tartót, kiveszel egy kártyát, felírod a feladataidat rá, és azt az egy kártyát, amire figyelned kell, azt így állítva magad elé teszed, és akkor mindig látod. Nagyon szép a kártya, nagyon szép a tartó és van hozzá gyárilag egy ilyen jelölési rendszer, ami meg egy picit ilyen bulledzsurnános, hogyha telibe színezem, akkor micsoda, ha félig színezem, ha nyilacskát rakok rá, az mit jelent. És ez ugye megint a Minecrafthez hasonlóan egy ilyen vizuális visszajelzés magamnak, hogy azonnal tudom, hogy adott feladattal mi a dolgom. És ez egy ilyen két tipp az egyben, hogyha nem is ilyet használsz, hanem papíralapon jegyzetelsz, hogyha van egy fix jelölési rendszered, akkor ránézésre tudod egy adott feladatról, hogy az fontos, nem fontos, félig van kész, teljesen kész van, beszélnem kell valakivel, SOS-el kell intéznem, jövő héten ráér bármi. Tehát, hogy ezek a jelölések, ezek lehetnek. Egy kis nyilacska, egy kis csillag, egy háromszög, egy négyzet, egy teli karika, egy üres karika. Erre mindenkinek meglett a saját rendszere.
– Melyik az a jel, ami már a múlt héten kész kellett volna, hogy legyen, és tulajdonképpen kész is van, csak nincs. Van egy játék.
– Az a jel, amikor bekeretezed az egész feladatot, és elé, meg mögé írsz egy ilyen, egy ilyen tetejére állított háromszögben egy felkiáltójelet, és amikor már mindent megpróbál, és utána még sor kell belőle, kihúzod ezt a sort. Mikor már mindent megpróbálsz, hogy ezzel foglalkozz legközelebb, könyörgöm, ez az a jel.
– Bízom benne, hogy veled sincs ilyen, hiszen hát velünk sem történik meg soha ilyen. Nem hiába csináljuk ezt a műsort, vagyis hiába csináljuk ezt a műsort, mert hát nem történik ilyen sem veled, sem velünk. De bízom benne, hogy azért még. Azt mondtad, hármat. Ebből egy volt, vagy ebben már benne volt a három.
– Nem, nem, nem, ez az egy volt, hogy a jelölés és például a zugmagnak ez a kártyája szerintem így egyben tök jó. Az menet közben jutott eszembe, hogy ilyen három plusz egynek a bónuszban, az a World Not-nak ez a matricája, szerintem passzol ide, hogy azt érdemes. Ha valakinek megtetszett, akkor érdemes kipróbálni, mert abszolút kézre áll. Tehát, hogy igazándiból a füzetnek a hátulján van egy kis, általában minden ilyen morfinnak van egy kis borítéka háttere, abba bele tudom rakni. Tehát még az sincs, hogy nincs nálam a matrica, de nálam van. Tehát, hogy ez is működik. Amit én mondtam, hogy ha nagyon le akarunk menni analógba, akkor igazándiból a Time Trackinget, meg az ilyen Time Blocking kategóriájú dolgokat is meg tudjuk oldani egy stopperrel vagy egy konyhai időzítővel. Tehát hogyha szeretnéd azt, hogy ne merüljél el valamiben túlságosan, akkor nem kell feltétlenül ilyen mindenféle tokból, meg hasonló mérőeszközöket, meg pomodoro órát beszerezni, hogy csipogjon neked 25 perc után, hogy álljál föl. Ezt mind meg lehet oldani analóg eszközökkel is. Én a postedba nagyon hiszek emellett például, hogyha valaki nem szeret digitálisan dolgozni, akkor a post-it az nagyon jól működik. Én nagyon sok munkahelyen láttam azért, amikor irodában dolgoztam, ilyen kis napraforgó monitorokat, körbevágtak rakva post-it-tel. És ez működik amúgy. Tehát, hogy teljesen jó volt. Ha valakinek ez a rendszer, vagy ez a megoldás jobban tetszik, akkor használja ezeket.
– Én is láttam istenien működő monitorokat. Alig volt rajta por. A post-it olyan jól felfogja magát a port. És hát, hogy így tudod védeni a monitorodat. És hát így, hogyha mondjuk sikerül egy-két ilyen négy-öt hónapos posztit ott marasztalni, akkor nagyon érdekes nézni, ahogy színeződnek ezek a papírok.
– Igen, igen, meg így becsukódik, mint a szirma, a virág.

– Szörnyű, de biztos vagyok benne, hogyha valóban gondot fordít rá, tud hatékony lenni, és nem csak díszként szolgálni egy-egy ilyen kollégát.
– Láttam olyan kollégát például, aki az asztalára rakta a posztereket, és ilyen, de az a meghatározott rendben, amit úgy elképzelsz egy nagy Whiteboard-on, hogy to do ying down, és akkor így az asztalnál volt a rendszer, és akkor így helyezgette át a post iteket, és akkor azon a részén volt az asztalnak, amin ő nem tárolt iratot, meg nem dolgozott, hanem volt egy üres sarok, és akkor azt használta erre. Tök jó, nekem az például nagyon tetszett, de hogyha egy kicsit elvisszük a pro irányba, akkor én mindenképpen, hogyha valaki szeret kézzel írni és jegyzetelni, és a feladatait olyan szinten kezelni. Én mindenképpen ajánlom a Boulette Jordannak az ellenőrzését. Rakok be egy linket majd a leírásba, ami a gyári Balett Journalos ilyen hivatalos bemutató, hogy hogyan is működik. Szerintem az nagyon jól összefoglalja, de az annyira szép, meg annyira jól érthető egyébként. Volt egy fél év, amikor én azt mondtam, hogy mindenfajta digitális rendszer mellett akarom Boulevard Journalban is vezetni a dolgaimat, hogy próbáljam ki magát a Boulevard Journal rendszert. És akkor megvettem a hozzávaló füzetet, mert van egy-két ilyen apróság, amin érdemes megfeleltetni a MOLSZK-ként, amit használsz, oldalszámozás kell bele. Az eléggé tököllövi az egész projektet, ha nincsen oldalszámozás a füzetben. Megteheted, hogy oldalszámozod, és akkor kész vagy. Csak a rendszer maga úgy működik, hogy kell, hogy legyen benne. És gyönyörű volt. Imádtam használni. Még belőlem is kihozta a kreatív állatot, hogy egy kicsit dekorálva legyen, hogy egy kicsit máshogy nézzen ki. És így élveztem nagyon. Csak más a tempó, amiben dolgozok, és nem tudtam úgy tartani a tempót azzal, hogy a kis nyugodt kézzel írós, jegyzetelős, dekorálós, elegáns megoldásokat tudjam használni, és amikor láttam, hogy elkezd elcsúnyulni, mert sietek, hogy tudjam használni a rendszert, de ne maradjak le, akkor ott éreztem, hogy emiatt nem fog nálam működni. De egyébként, ha meg tudtam volna ugrani, akkor egy jó egészen jó esély van rá, hogy Boulogie Giuliana-oznék még ma is, mert amúgy annyira szett és fájing volt az érzés, amikor azt használtam.

Az.
– És hát egy fontos pont itt a végére, majd legalábbis két fontos pontot itt kiemelnék, de először megkérdezem, hogy szerinted ki kell-e még térnünk valamire, mennyire vagy elégedett azzal kapcsolatosan, ahogy az analóg hatékonyságot végigbeszéltük, hogy a hatékonyság analóg alapjait.
– Én szerintem egy dolgot kell majd még átbeszélnünk, és azt viszont nem most, úgyhogy a mai alkalommal szerintem így elégedettek lehetünk, és kíváncsi vagyok azért a neked hallgatónak a véleményére, hogy te elégedett vagy-e. Én egy dologra térnék még ki, és azt szerintem megcsinálhatnánk úgy, hogy a következő alkalommal, amikor a digitális analóg viszonylatról beszélünk, akkor áldozzunk egy adást a digitálisnak, és ott térjünk ki arra, hogy hogyan lehet az analógból digitális úgy, hogy meg tudjam ezt tartani magamnak.
– Erre egy példa.
– Erre egy példa. És akkor ez még a mai napnak itt egyébként szerintem egy ilyen szép zárása tud lenni, hogy aki szeret papíralapon jegyzetelni, az a Molskin márkát, az valószínűleg ismeri, mint brandet, mint weboldalt.

– Ezt akartam, ez lett volna a záró kérdésem. Most, hogy már ennyit emlegetted, légy szíves, ugyan betűzd már le nekünk ezt a malackint, merthogy én, mint tudatlan, itt végig bólogattam, persze malacként, de hogy mi a túró, azt nem tudom.
– Moleskin.com, és rájuk akkor találtam rá, amikor azt mondtam, hogy akarok egy olyan kis kemény fedeles jegyzetfüzetet, ami nem a cégtől kapott dátumos határidőnapló, hanem hogy nézzen ki brutálisan jól. És amikor elkezdtem keresgélni, akkor éppen ez volt tíz éve körülbelül. Akkor volt egy nagyon menő időszak, mert akkor ilyen storm true/mintás Molskineket árultak például ők. Ugyancsak a kollégáimtól, amikor elmentem a Telenortól, akkor ők onnan rendeltek egy molszkint nekem, ami viszont egy csubakkás volt. Konkrétan szőrös.
– Szőröstől?
– Igen. Úgyhogy az is megvolt, de nálunk nagyon-nagyon szép, tehát tőlük vettem például az Evernote mintás jegyzetfüzetemet, amit azóta is imádok és gyönyörű és nagyon elegáns egy strapabíró is. És nekik van egy olyan megoldásuk, hogy olyan füzet, amin az alapminta meghatároz dolgokat, tehát ilyen pontozott alapfüzet, és hozzá egy ilyen nagyon spéci toll, ami trackeli, vagy nyomon követi azt, hogy hogyan írsz a tollal, és azonnal átpasszolja az írt szöveget a telefonodon futó applikációba. Tehát így élő, egyenes adásban jelenik meg a telefonodon a beírt, kézzel írt szöveg, és digitalizálod ma az egészet, ahogy írsz.
– Visítok.
– Visítok.
– Tehát hogy ennél szebben digitalizálni az analóg dolgot nem lehet, hogy ott van kirakva a telefon melletted, és ahogy írsz a füzetbe, úgy jelenik meg a kézírásod a telón.
– Jó Istenem.
– Ezzel most itt hagylak egy fél órára. Emészt.
– Jaj, igen. Lehet, hogy az adás végén hagyunk egy félórányi szünetet, és aztán jön az elköszönés. Úgyhogy ezt majd még nézzük meg, hogy tényleg így lesz-e. Hú! Oké, legalább ezzel tisztába kerültünk, és hát erre szeretted volna itt kifuttatni, hogy mondtad?
– Szerintem az egy fontos üzenet, hogy analóg lehet működni, analóg lehet használni nagyon sok mindent, és akkor fog minden szempontból kielégíteni téged az analóg élet és az analóg feladatmenedzsment. Ha megtalálod azokat a kapukat és átjárókat a digitális megoldások felé, ami viszont a mindennapi életedhez elengedhetetlen, hogy meglegyen. Tehát szerintem az a luxus, hogy csak offline csináljunk dolgokat, az nagyon kevés embernek adatik meg, és meg kell, hogy legyen az az átjáró, ami neked fájdalommentesen működik az analóg és a digitális világ között. Tehát ezzel a kis zárójeles kitétellel szerintem nagyon-nagyon jól lehet hatékonynak lenni analóg módon.
– És akkor én a végére csak egyvalamit kérek tőled, abba az általad mutogatott és szinte felvágósan lobogtatott is. Akármibe írjad már fel, hogy milyen linket nem kell elfelejtened majd berakni a leírásba, mert el ne feledd Dán Péter, mert megnézzük, ott fogunk lenni.
– Jó.
– Ott leszünk majd a kis diszkriptionben. Na, addig pedig, amíg Péter ezt felírja, mondom, felírja.
– Addig.
– Amíg ezt Péter felírja, elmondom neked, hogy a diszkót szerverünkön nagyon szívesen várunk, merthogy ez az adás tulajdonképpen mindamellett, hogy remélhetőleg egy-két tippet is rejtett számodra, leginkább egy beszélgetésindítónak is szántuk, mert hogy milyen jó lenne még beszélgetni arról, hogy neked milyen analóg megoldásaid vannak, és megnézni a többiekét, amelyek egyébként szuperül működnek, még akkor is, hogyha ezek csak ismétlésszerűek. Nálam ilyen a kis jegyzetfüzetem, ezt még én magam préselem papiruszból, szóval, hogy ezeket így mind-mind szívesen vesszük, tehát a discord szerverünket pedig megtalálod a weboldalon, amely egy ilyen nagy szép kék valami.
– A project-blue.hu/klub oldalra érdemes menni, és ott van egy linka discord szerverünkre. Egy. klub k-val, ká-val, fontos, igen.

Ahhoz egy kiegészítés még, hogy amikor ez az adás megjelenik, én tényleg meg is fogom nyitni majd az analóg csatornát a diszkót szerveren, mert szerintem vagyunk annyian, akik ezt élvezni fogják. És jelen felvétel készítésekor, meg amikor ez adásba kerül, még mindig aktuális lesz, hogy most május közepéig abszolút nyitott a szerver, és aki belép, az automatikusan kap egy ideiglenes klubtagságot, hogy lássátok, hogy mennyi minden van a hatékonyság témakörében, úgyhogy ha érdekel bármi, amiről eddig beszéltünk, vagy van olyan, amiről még nem beszéltünk és érdekel, akkor gyere csatlakozz, mert most sokkal több helyen tudod elolvasni azt, ami van a háttérben, meg elmondani azt, amire neked igényed lenne. Úgyhogy most van egy ilyen kis plusz extra szülinapi kedvenc dolog a lányom, szülinapja alkalmából.
– Ez jól hangzik, illetve hát utána még tervezünk kedvezményeket, majd José González születésnapja alkalmából egy chilei farmer 45 éves lesz ezen az éven. Úgyhogy gondoltuk, hogy az ő születésnapját is megünnepeljük, mert hogy rád ugyanolyan hatással van ez, mint ránk. És hát szívesen várunk, tehát akkor olvasgass, nézd meg és hallgasd meg az előző adásainkat is, és hát nagyon várjuk az alkalmat, hogy újra találkozzunk majd. Ki tudja, lehet, hogy a hatékonyságon belül nem csak a digitáliával, vagy az analógiával foglalkozva. Úgyhogy addig is a Jóisten áldjon meg téged. Csodás heted pajtás.
– A legjobbakat.
– Hatékony leszek Podcast, ha jobb akarsz lenni saját magadnál.

Hatekony Leszek logo
IMG 2013 scaled

Legyél ott a felvételeken is akár

Szeretnél online lenni a podcast felvételeken?

A Project Blue támogatóinak lehetősége van arra is, hogy ott legyenek velünk a felvételeken online.

Kérdezhettek az adás tartalmával kapcsolatban, a felvétel után együtt ki tudjuk beszélni, hogy mit gondoltok a témáról.

Sőt, akár vendégként egy-egy epizódban vendégül is láthatunk majd, ha olyan témád van, amiből hasznos epizód készülhet.

Ha érdekel a Project Blue klubtagsága, akkor erre vedd az irányt:

További podcast postok

További podcast epizódok

HLP YouTube

Nem az AI hibázott, hanem én! [Podcast]

Hogyan tudod növelni a hatékonyságodat az AI segítségével?
Ezzel nagyon sokat foglalkozunk napi szinten, mégis minden nap lehet úja dolgokra bukkanni és új fejlesztéseket, megoldásokat találni.
Ehhez hívtuk segítségül az egyik legprofibb hazai tanácsadót.

Tovább...

Kérdésed Van, Amit Feldolgozhatnánk?​​

Küldj üzenetet írásban, vagy hangban és a többi már rajtunk múlik!​​