Barion Pixel

A hatékony Home Office kultúrája, avagy az otthonról dolgozás művészete!

Hatékony hanganyag!

Hallgass bele

Írva is, amiről beszéltünk

Miről fog szólni ez az epizód?

Otthonról dolgozni menő, de mennyire lehet hatékony?

Hogyan dolgozzunk hatékonyan, ha otthonról dolgozunk?

Erre szeretnénk most adni néhány alapszabályt, javaslatot és tippet, ami alapján mindenki ki tudja alakítani a saját kényelmes rendszerét.

Hatékony videó!

inkább néznéd is?

Ne maradj le a friss hírekről

Hó, home office-ban vagy, Péter most? Ott, de már nagyon hosszú ideje, úgyhogy. Ezt hogy tudod megkülönböztetni most? Merthogy pólója válogatja?

Igen, mondjuk, oktatás nem ebben a kis vakondos pólóban szoktam tartani. Egyébként ez a része, ez abszolút egy ilyen ellentmondás, és kíváncsi vagyok a véleményedre majd.
– A homofil stresszkód témát, azt majd vegyük elő. Úgyhogy homok.
– Na, hát akkor kezdjük is!
– Hatékony leszek.
– Egy podcast azoknak, akik szeretnének hatékonyabbak lenni. Hatékonyabbak, de hatékonyabbak.
– A napi küzdelmeidben az idővel folytatott harcodban szeretnénk segíteni ezzel a műsorral. Veled együtt keressük részről részre, hogy hogyan lehet szervezettebben élni, időt spórolni, kevésbé aggódni.
– Ez a cél. A többit pedig már csak rajtad és rajtunk múlik.
– Hatékony leszek Podcast, ha jobb akarsz lenni saját magadnál.
– Helló, adj Isten, ez a hatékony leszek. Podcast, nagy szeretettel köszöntünk itt, Mikos Ákos.
– És Tóth-Czere Péter.
– Nagyon örülünk neked, hogy ismét találkozhatunk. És hát, hogy lekattintottad a mai címünket, hirtelen az az érzés elragadhatott téged, hogy ez valamiféle retró téma, de nem az, gyorsan biztosítalak, ráadásul egy igazi extra epizóddal készültünk, merthogy talán érdemes más gombot varrni most a home office témájára. Minekután már most már mindannyiunknak volt vele találkozása, vagy legalábbis közvetetten is lehetett vele, mert ha nem is mi, de mások érintettek voltak bőven benne az elmúlt időszakban. Erről nem beszélünk szerintem, vagy legalábbis most nem fejtegetjük, de a lényeg az, hogy a home office intézményét most egészen bőrközeli élményben meg lehetett tapasztalni, és hát miközben ekcémásodtunk tőle, gyorsan eljutottunk odáig is, hogy mostanra, amikor 2023-ban beszélgetünk, teljesen máshogy kell hozzáállnunk a home office intézményéhez, és ha teljesen máshogy nem csak a hozzáállást jelenti, hanem talán azt is, hogy hogyan lehet ezt hatékonyan csinálni úgy, hogy már most a világ nem nagy része, vagy nem teljes része van home office-ban, úgyhogy talán a szabályrendszert, egy-két tippet, okosítást, és nem így a felszínt kapargatva elhoznánk neked, úgyhogy erről beszélgetünk ma a Home Office intézményéről úgy, hogy mind a ketten az otthonunkban köszöntünk téged. Hát ezt vagy érzed, vagy nem, de az biztos, hogy kávét nem főzök neked.
– Egyébként ez a műsor a legjobb példa arra, hogy hogyan lehet szinte bármit csinálni. Ó, Facebook, de tényleg. Több száz kilométerre vagyunk egymástól, és nem a stúdióba ültünk be beszélgetni, hanem már ezt is meg lehet oldani online.
– Ja, hát igen. Jó, hát igen. Azt se tudom, honnan kezdjük egyébként ezt a témát, merthogy van bennem egy ilyen kis ellenállás, nevezzük így, hogy annyit beszéltünk mindenféle fronton a home office-ról, közben pedig érdekel, merthogy nyilván az életemnek azért még egy kisebb része nekem is, és tudom azt, hogy például lehet, hogy aki ezt hallgatod, neked is. Tehát, hogy még azért jelen van az életünkben, mint egyfajta opció. Talán érdemes lenne itt most egy ilyen minimális szavazást beiktatni, szóval, hogy te, aki a gép előtt ülsz és te, kedves Péter, aki a gép előtt ülsz, na, kezeket fel, ki az, aki szereti a home office intézményét.
– Jelen.
– Oké. Ki az, aki nem szereti, és ki az, aki kacsameséket nézne most inkább. Ez jutott először eszembe.
– A podcast helyett.
– A podcast helyett?
– Hát, hogy közben az elég hatékony lenne. Mindenesetre azért talán itt a vélemények környékén jó egy kicsit kavarogni. Szóval, kíváncsi vagyok, hogy te azt mondtad, hogy jó dolog a home office, most mielőtt még elmélyednénk a témában, egy ilyen kétmondatos, nem is tudom, eladós sales selling pointot gyorsan állíts már akkor a home office mellé, hogy te még miért szereted eztet?
– Egyrészt munkavállalói dolgozói oldalról kell megközelíteni a home office-t, hogy az miért jó, miért nem jó, milyen kihívások, feladatok vannak vele, de nem szabad elmenni amellett, hogy itt munkaadó, tehát munkáltató oldalról is vannak szempontok, mind a két serpenyőjében itt a mérlegnek. Én azt gondolom, hogy a home office alapvetően azért egy jó dolog, mert egy csomó mindent tudunk megspórolni, ami nem feltétlenül olyan dolog volt, amit meg akartunk spórolni egyébként egészen addig, amíg meg nem tapasztaltuk, hogy ezek mennyire lehetnek kvázi fölösleges dolgok a napunkban, de most a legegyértelműbb példát hozva, csak hogy kicsit jobban értelmezhető legyen az a végeérhetetlen körmondat, amibe most beleszaladtam, az az utazási idő munkába, meg munkából. Van, aki szereti, tehát hogy van, akinek kifejezetten tök jó időtöltés, mert ott olvas vagy hallgat egy hatékony leszek podcast adást például, de alapvetően az mind költség, és mind idő szempontjából egy olyan tényező volt, ami egy velejárója volt a munkába járás intézményének, vagy a munkavégzés intézményének. Nem gondoltunk rá szerintem három évvel ezelőtt, hogy ez lehet fölösleges idő, mert ez egy olyan valami, ami van. Tehát, hogy nem opció, nem volt opció, hogy nincs.
– Ez mindenképpen egy előny.
– Igen, igen, igen. Az nem merült föl, hogy nem kell utaznunk munkába.
– Talán az jut erről eszembe, hogy miközben egyébként ugye ingázunk A-ból B-be, mostanra már szintén 2023-ra talán legalább három vagy négy verziója van annak, hogy ott is hogyan tölthetjük hatékonyan az időt. Ha egyáltalán ezt nevezhetjük hatékony időtöltésnek. Arra nagyon kíváncsi vagyok, hogy a te olvasatodban az utazás az hatékony időtöltés, vagy nem hatékony időtöltés?
– Nekem abszolút hatékony időtöltés az utazás. Akkor is, meg azóta is, amikor kell, hogy menjek valahova, akkor inkább úgy mondom, hogy meg tudom tenni úgy, hogy az hatékony legyen számomra, és meg tudom tenni úgy, hogy igazándiból csak úgy bambulok ki magamból, és egy ilyen elveszett luk lesz a napomban, az a fél óra, egy óra, amíg oda jutok, ahova mennem kell. És igazándiból nekem az volt a hatékony, amióta GT-t idézek, mert arra egészen pontosan van egy olyan lista benne, nekem a GTD rendszeremben, amit utazásra készítek elő. És hogyha utazok valahova, akkor van egy olyan listám, ahol az éppen aktuálisan meghallgatandó mindenféle podcast epizódok vannak gyűjtve. Van egy olyan listám, ahol az éppen aktuálisan felhívandó, telefonon felhívandó emberek vannak listázva, mert hogyha dolgozni akarok utazás közben, akkor nagyon mást nem tudok tenni, amíg nincsen önvezető autóm, addig az e-mailezés és hasonlók azok nem játszanak, vagy senkinek sem javaslom, hogy kipróbálja. De én, hogyha beülök a kocsiba, akkor két dologra gondolok. Az egyik az az, hogy szórakozni szeretnék utazás közben, ideértve az effektív nevetést, szórakozást, és mondjuk az önfejlesztős tanulást, szórakozást, vagy dolgozni szeretnék, hogyha hatékonyan akarom kihasználni az időmet. Tehát vagy pihenni, vagy dolgozni. És mind a kettőre van egy-egy dedikált listám nekem a rendszerben, hogyha azt használom és azzal utazom át azt a távot, akkor nekem az mindig hatékony, mert úgy érzem, hogy azt az időt, amit ott eltöltöttem, azt nem kell telefonálgatással eltöltenem majd valamikor, amikor megérkezek mondjuk a munkaállomásomhoz itthonra, ahol tudnék viszont már tök mást csinálni.
– Na jó, akkor legyen ez egy tízszer annak, hogy lehet-e hatékonyan utazni, vagy milyen a Hatékony utazási mód című epizód, amely mostanra már felkúszott a listára, ilyen 47. lehetséges programpontként. Mindenesetre akkor ez így most viszont, ez nem is tudom, hogy akkor itt, ha elkezdünk összeállítani egy pro és kontra listát a home office mellett, vagy ellen, vagy a home office témájához kötődően, akkor ez hová kerül az utazási idő a prohoz vagy a kontrához?
– Én a próhoz illem, mert alapvetően azért minden, amit utazás közben csinálok, vagy tudok csinálni, azt meg tudom csinálni utazás nélkül is, tehát hogy össze tudom hangolni azért a napomon belül. Nekem a hatékonyság itt úgy jött be, hogy amikor muszáj, hogy utazzak valahova, akkor azt tehetem úgy, hogy hatékonynak érzem, és tehetem úgy, hogy eltelt az idő. De ha nem kell utaznom, akkor is dönthetek úgy, hogy telefonálni fogok, tehát hogy azt amúgy is meg kell csinálnom, csak egy fokkal szabadabban tudok választani.
– Na, majd dönthet úgy, hogy mégis utazol, mert nem tudom, esetleg mások dönthetnek otthon.
– Igen.
– Érted, hogy.
– Mondjuk esetleg utazz már el két kifliért, kedves Péter!
– Igen, és közben meg telefonálok egyet. Ez abszolút életszerű. Tehát, hogy ez meg szokott történni, amikor a kifli túrára indulok, akkor gyorsan fölhívok egy-két embert.
– Csináljuk már úgy, hogy egy projekt kontra, hogy akkor legyen ez egy ilyen kiegyensúlyozott valami. Mondj egy kontra dolgot a home office ellen!
– Szerintem a home office-ban az egyik legnagyobb kontra, amivel csúnya kifejezés, hogy meg kell küzdeni, de meg kell küzdeni vele. Az alapvetően az a magány, amibe bekerülünk a kis pezsgő-pörgő munkahelyi kontextusba. És hegedülni alá?
– És az szerintem egy komoly kihívás. És pontosan azért, amiért szerintem a mai beszélgetésünk sem lesz retró, mert home office-ba be lehet ülni. Ez egy tök jó dolog, elkezdesz dolgozni majd a harmadik hét után érzed azt, hogy elkezdesz leépülni mentálisan, pont azért, mert például a magány belép az életedbe, hogy máshogy kapcsolódsz, vagy máshogy nem kapcsolódsz a kollégáidhoz, mert hogy nem volt mondjuk fölkészülve rá ez a csapat. Ez egy nagyon-nagyon komoly kihívás szerintem.
– Ráadásul te abból indulsz ki, hogy valaki csapatban dolgozik, esetleg mi van, ha te, aki ezt hallod, éppen mondjuk Freedrenser lennél, és hogy bár ugyan kell dolgozni emberekkel, de hogy nincs egy tőről metszett csapatod, egy falkád, egy galerid, aki tulajdonképpen oda a keblére vonna téged, hanem vagy te, és van a projekt, amit tovább kéne dobni, mert vár rád a grafikus. Tehát, hogy ebben az esetben szerintem a magány az megtöbbszöröződik.
– Nem kell, hogy csapatban dolgozzál. Tehát nálunk is van azért olyan kollégám, akivel dolgozunk együtt. Tudom, hogy ő is otthon dolgozik egyedül normál esetben. Igazándiból mondjuk speciel a grafikus az tényleg egy jó példa tud lenni, mert abszolút független tud lenni bárkitől a csapatban, de ennek ellenére speciel ő például bejár ilyen közösségi irodákba. Nem azért, hogy együtt lógjon ott bárkivel, hanem csak hogy meglegyen a pezsgés, a nyüzsgés, az alapzaj, az, hogy az érzés, hogy emberek között van valaki, és már egyszerűen egy hónapokig tartó bezárt home office után már ez egy igény, hogy csak legyünk emberek között. Nem kell beszélgetni, csak érezd, hogy nem vagy egyedül a világban. Tehát, hogy ez ennyire mélyen tud gyökerezni.
– Arról nem beszélve, az mondjuk egy teljesen más kérdés, hogy én megtapasztaltam azt még a Covid előtti időben, akkor ott egy kb. egy évig bloggerkedtem otthon, és az teljesen 0-24-ben otthon voltam, hogy annyira a magány kikezdte az életemnek azon részét, hogy szétesett a napirendem. Ez majd lehet, hogy egy pro vagy egy kontraként valahol még felbukkanhat, mindenesetre én a magányból kiindulva tudtam azt levezetni, hogy mivel nem voltak körülöttem emberek, csak a feleségem napirendjéhez tudtam kötődni, hogy akkor ő elmegy vagy hazajön, mivel még együtt vagyunk, tehát hazajött. Szóval, hogy ehhez kötődvén magamnak kellett kialakítani, hogy tulajdonképpen magamat vittem ki kávézni, de én nem is kávézom, akkor vigyem le magam sétálni, vagy hát néha megváltás volt, hogy akkor rájöttem, hogy nincs kifli, és akkor ebben az esetben el lehetett menni kifliért, de hogy nem az volt, hogy reggel nyolckor odaültem, ami nem igaz, mert ötkor, és hát egyébként felálltam este nyolckor. Ebben az esetben a magány egy teljesen más állapotot is kihoz, úgyhogy puff.
– Bizony, nem kell, hogy csapat kell legyen, vagy csapathiány. Önmagadban tudsz ilyenkor magadba fordulni.
– Ó, ez nagyon szép volt. Ez egy Daniel Steve regénycím is lehetne.
– Önmagában magába forduló?
– Igen, az állatokkal suttogó után az önmagába forduló, ez önmagába forduló lelkek. Ez talán egy ilyen Daniels tér regény. Viszont, ha már itt megpendítettem ezt a reggel odaülök és este felállok, ez most nekem egy kicsit behozza a rugalmas munkavégzést, de hogy ezt nem tudom eldönteni, hogy pro vagy kontra.
– Ezt a részét én abszolút apró részhez raknám, mert az, hogy nem kell, hogy igazodjak a környezetemhez azzal kapcsolatban, hogy éppen mikor akarok nekiülni dolgozni. Az szerintem egy nagyon jó plusz tud lenni, csak ezt szerintem még most bontsuk is ki majd később, hogyha megvan a listánk, mert ebben több a buktató szerintem, mint ami előny így első nekifutásra, mert a rugalmas munkavégzésnek abszolút előnye az, hogy tényleg, ha most éppen legyünk szélsőségesek.

Nem tudtam jól aludni, mert beteg volt a gyerek, és akkor azt mondom, hogy nekiülök, ülök a gép előtt, egy órát dolgozok valamin, de utána azt mondom, hogy most egy órát power neppingelek, hogy menjünk egy kicsit be a külföldi life hacking kifejezések közé, akkor megtehetem, és akkor azt mondom, hogy utána mit tudom én, egy órával többet fogok később majd délután, de hogy így ilyen igényeknek kiteret tudok engedni, vagy leviszem magam sétálni, mert érzem azt, hogy kéne egy kis friss levegő, akkor megtehetem. Ha bármit kell otthon nekem csinálnom, akkor megtehetem azt, hogy amíg elindítom itt a dolgot, teszem azt, vágtam egy videót, és 20 perc, mire kiexportálja, akkor abban a 20 percben tudok valamit dolgozni a gépen, de megtehetem azt, hogy elmegyek és itthon valamit megcsinálok 20 perc alatt, mert rugalmasan tudom a saját munkatempómat igazítani, meg azt, hogy éppen mikor, hol vagyok itthon.
– Annyiban erős, vagy nem is tudom, mondanék ellent, vagy nem tudnám teljesen aláhúzni, hogy a szó az jó, hogy megtehetem, még az ige ideje is, vagy nem tudom, a cselekvések késztetői ige alakja is jó, hogy megtehetem, ha meg is teszem. Merthogy szerintem az is benne van, hogy miközben egyébként megvan ez a szabadságfok, azért egy vállalkozó munkatárs legyen a talpán, vagy munkában lévő ember legyen a talpán, aki ilyenkor nem az az első gondolata, de lehet, hogy csak én vagyok nagyon elcseszett, hogy akkor fú, hát akkor ebben az időben, akkor oké, hogy lemehetnék. Á, de azzal kiesik 30 perc. Hát azt majd inkább most még csinálok valamit, este meg jól jön az a 30 perc, aztán természetesen sehol nem lesz. Megtehetem ugyan, de az más kérdés, hogy meg is teszem-e?
– Nem, erre nevelni kell. Tehát, hogy azért nem lejárt lemez a home office, mert csak a technikai alapokat fektettük le az elmúlt három évben. A jogi, meg munkavállalói, meg munkáltatói szabályalapokat. De az, hogy tényleg hogyan dolgozzál otthon, az nekem a tapasztalataim szerint, ahogy tartom most is az oktatásokat GTD-vel kapcsolatban, bármivel kapcsolatban, megvannak azok a visszajelzések, hogy igen-igen, lehet itthonról dolgozni, és igen-igen, van egy olyan vastag réteg, aki azt mondja, hogy vissza akar menni az irodába, mert nem tud otthon dolgozni. És szerintem ennek a közönségnek egy nagyon nagy része például azért akar visszamenni, mert nem tud otthon dolgozni, mert nem lett megszervezve az otthoni munka. És pontosan ebbe szaladunk bele, hogy vagy rugalmas munkavégzésben dolgozunk, és ami annyit jelent, hogy 8-tól este 8-ig dolgozunk nagyon rugalmasan, és fel sem állunk. Vagy annyira rugalmasan dolgozunk, hogy a másik oldalra menjünk el, 8-tól dolgozunk 9-ig. Nagyon szuper, hatékonyan, majd tartunk egy 20 perces szünetet, és délután kettőkor visszaülünk a géphez.

– Most lehet, hogy vissza kell ugranom a beköszönéshez, és ugyan újra nem fogjuk kezdeni, de mégis talán annyiban, hogy miközben köszöntelek téged, hogy a home office-ról beszélgetünk, és lehet, hogy elavult témának tűnik. Én lehet, hogy ott ragadnám meg, hogy a home office mint eszközt vagy eszközök rendszerét, még talán ezt is megkockáztatom, hogy mint rendszert megismertük az elmúlt időszakban, de talán ennek a Mindsetjét, vagy hogy még nagyobb szavakat használjanak, a filozófiáját nem biztos, hogy magunkévá tettük, és ennek az adásnak egyébként ez is a célja lenne, hogy a filozófia, az talán mindannyiunkra egységesen vonatkozik, de hát ebben nyilvánvalóan egyénenként vagyunk benne, és én ezért hoznám még ide ezt a Mindset, vagy gondolkodásmód dolgot, hogy valójában, ha valaki egy sztahanovista féreg, akkor az otthon is az lesz, ahhoz nem kell bent lennie, mondom ezt magamra is, vagy hát a sztahanovizmus az persze egy ilyen divatos szónak tűnik, 63-ban élünk, de hogy mégiscsak az van, hogy ha nem tudsz mértéket tartani a munkádban, akkor teljesen mindegy, hogy ez otthon vagy a munkahelyeden teszed. Éppen ezért a home office-nak talán ezt az oldalát is érdemes megvizsgálni, hogy ez hogyan szabadíthat fel valóban téged.
– Így van.
– Hát nagyon jó, hát örülök, örülök, hogy ezt a Schopenhauer-i gondolatot végig tudtam vinni. Na, ha már így egy két pro, ugye áll az utazási idő és a rugalmas munkavégzés a home office oldalán. A kontránál eddig csak a magányt hoztad fel, mondj még egy olyat, ami egyébként nem mellette szól.
– Még ugyanezt a gondolatot talán eggyel továbbvíve a magány kérdéskörét, hogy a csapatépítésnek a hiánya fog megvalósulni nagyon hamar, és ez is egy olyan dolog, ami szerintem jó, száz százalékban nem pótolható online eszközökkel, ez tény és való, viszont hogyha ez meg van szervezve munkáltatói oldalról vagy munkavállalói szervezésben összeül a csapat és kitalálja, akkor azért egy nagyon kövér százalékban orvosolható alternatív eszközökkel, online eszközökkel, miegymással, tehát ez egy kezelhető probléma, de mindenképpen a hátrányok közé tenném, hogy ez egy plusz újfajta kihívást jelent mindenkinek, aki otthonról dolgozik home office-ban, hogy hogyan tudja mégis egy csapat tagjának érezni magát, hogyha olyan helyen dolgozik, ahol van csapat.

– Úgy gondolom, én ezt úgy próbálom mondani, hogy full 100%-os online csapatot fenntartani. Annyiban lehet lehetetlen, hogy ez most csak egy ilyen, nem is tudom, át tudom-e fordítani kérdésként, de egy ilyen gondolatkezdeményként mindenféleképpen, hogy a 100 százalék az, amikor a soha büdös életben nem találkozott egymással a csapat, de így is tud funkcionálni, ám az nem tudom, hogy nevezhető-e egy csapatnak, vagy mi van akkor, hogyha 95%-ban így működik, de nem tudom, az év egy vagy két napjára elhívjuk őket egy közös tutajépítésre a túron, az egy folyó egyébként Ferencz Szabolcsban. Szóval, hogy lehet ez is, mert az már akkor legalább volt valami közös élmény, láttuk izzadni a másikat, véletlenül köpött le minket beszélgetés közben, tehát ezek valóban igazi közös élmények, amelyekben még akár testnedvek is vannak így az utolsó példáulba kapaszkodva.
– Igen, szerintem a kérdés kapcsán végül is mindegy, merthogy az alapvető napi munkavégzés az, ami megszűnik a fizikai környezetünkben egy térben, és az, hogy évente egyszer, az mindenképpen támogatandó, azért tényleg attól függetlenül, hogy most hol dolgozunk, hogy home office-ban dolgozunk vagy irodában dolgozunk egy kupacban, azért mindenképpen csapatépítés szempontjából az egy támogatandó dolog, hogy legyen. Ha nem is kötelezővé téve, mert az visszájára fordulhat, tehát, hogy nem feltétlenül az a jó megoldás, hogy most eljössz csapatépíteni, mert eljössz csapatot építeni, és leszarom, hogy mit szeretnél. Ez így nem feltétlenül jó megoldás, de hogy.
– Vagy az főnök?
– Ismerős volt?
– Igen-igen, de kifejezés ez már nem hangzott el korábban nálunk csapaton belül. Szóval magát a környezetet, azt lehetővé kell, hogy tegye erre a munkáltató, de ettől függetlenül, hogy évente egyszer összejövünk, az még mindig lehet egy abszolút anticsapat, amivel dolgozunk onnantól kezdve. Tehát a csapatépítés az nem azon az egy napon fog megvalósulni. Az inkább egy kis extra tud lenni ebben a folyamatban. És sokkal nehezebb dolgunk van a digitális csapatépítéssel.
– És hát itt természetesen, hogy mondjam, önmagunk legnagyobb ellensége lennénk, és hát miféle marketing tevékenység lenne az, hogyha itt nem említenénk meg a Colle Podcastet, amely mostanra a harmadik évadában taposva azt keresi, hogy mi a jó csapat kémiája, és nem csak így a csapatépítések kapcsán, hanem hogy hogyan épül fel egy jó csapat. Ezt esetleg tudjuk neked ajánlani, tehát Colleb Podcast, a jó csapat kémiája, úgyhogy reklám.

– Viccet félretéve nekem az az egyik kedvencem a mai napig. Tehát abban tényleg olyan jók vannak. Na mindegy.
– Örülök, úgyhogy.
– Ha én itt leszek, az hányadik.
– Ez az első, hát ne viccelj, nem kérdés.
– Ez az, Péter. Izlaljuk a pro-k listáját is, és lehet, hogy még arra is szeretnének hívni, hogy itt persze a nép oldaláról itt megfogalmaztuk, de ott az elején itt nagyvonalúan behoztad azt is, mint Leader of the Year, hogy a cég oldaláról miért jó a home office, akkor legalább egyet mondj már akkor a cég oldaláról is.
– Cég oldaláról fogjuk meg pragmatikusabb szempontból a dolgot, költségcsökkentés. Még úgy is, hogy van már azért hivatalos támogatás az otthoni munkavégzéshez, amit kell biztosítanom, hogyha valaki otthonról dolgozik nekem, ami tök jó. Tehát én azt abszolút örömmel fogadtam, támogatom, nagyon szuper, de ez a fajta támogatás.
– Mutasd az orrod!
– Nő.
– Húha, ez még mindig kisebb összeg munkáltatói oldalról, mint kifűteni egy sokkal nagyobb irodát, fenntartani egy.
– Minek fűtöd?
– Ha elegen vagytok bent, akkor fölfűti magát. Ennyi. Úgyhogy ez egy költségcsökkentő tényező a munkáltatói oldalról. Egy elég komoly tétel tud lenni.
– Ezt értem. Akkor jöjjön a kontráról is egy. Lehet, hogy egyébként csinálhatjuk úgy is, hogy nem kell mindig rákérdeznem, hogy mondj egy prot, mondj egy kontrát. Nyugodtan, ami dől belőled. Most például akkor légyszi egy kontrát.
– Most dőljön például egy kontrát.
– Én kontraként azt nem is tudom, hogy fogalmazzam meg, tehát hogy a hatékonyságra oda kell tudni figyelni, és itt megint szerintem épül az az üzenet, amit ezzel az epizóddal szeretnénk azért összehozni, hogy azért kell odafigyeljek a hatékonyságomra, és az igaz munkáltató és munkavállalói oldalon is, hogy nincs olyan direkt kontroll fölötte, amikor itthonról dolgozok, hogy most mennyire jó az, ahogy éppen dolgozok, vagy mennyire jó az, amit éppen csinálok. Ahelyett, hogy a köztes állapotokat is mondjuk meg tudná nézni valaki, aki ott ül egy mellettem levő asztalnál, ahogy mondjuk eddig dolgoztam, vagy amire eddig lehetőségem volt, ahhoz képest most inkább ahhoz képest most inkább úgy működünk, hogy mert van egy kész anyag, amit én előállítok, azt elküldöm a csapatnak, hogy sziasztok, kész van. Tehát, hogy nincsen köztes kontroll kívülről, és egyébként saját magam is el tudok itthon azért veszni úgy a dolgokban, hogy a nap közepén, nap végén veszem észre azt, hogy ez a nap ez eltelt, úgyhogy abszolút nem voltam hatékony. Tehát, hogy itt egy munkaminőségre gondolok inkább a perdarab, hogy az adott előállított anyagdarabonként mennyire lesz minőségben az, amit eddig megszoktam magamtól, és úgy az egész napra tekintve is vannak felvetéseim, hogy mennyire tudom minőséginek érezni azt az adott munkanapot, ami adott esetben véletlenül elszállt valahol véletlenül.
– Ez ügyben pedig az első részeink egyikét nagyon szívesen ajánlom neked, hogy arról értekeztünk filozófiai, doktori szinten, hogy mi az, hogy hatékonyság. Ugye itt ide érdemes megint idecitálni, hogy akkor mit nevezünk hatékony napnak, vagy hogy egyáltalán otthoni környezetben milyen mérőszámokat, hogy ne mondjam, lehet beiktatni, hogy az akkor valóban hatékonynak tekinthető. Egy ideig egyébként billegett, ahogy beszélsz erről, hogy akkor ez most pro vagy kontra lesz, de hát akkor ez mindenféleképpen kontra, hogy a hatékonyság rovására is mehet az otthoni lét és az otthoni munka. És már itt behoztam egy dolgot, hogy a tényezőket kezdtem itt emlegetni, hogy azt viszont nem tudom eldönteni, hogy szerinted a zavaró tényezőkből, most így jutott eszembe ilyen, hogy ami ugye a hatékonyságnak tényleg egy ilyen kikezdője, egy ilyen egérnyi megrágcsálója, az általában azok a zavaró tényezők, amik ugye tőlünk függetlenek, úgy, mint például család és más emberek, akiket az egyik ponton ugyan hiányoltunk, a másik ponton pedig nem, hát akkor most nem tudom, hogy hogyan álljunk ehhez.
– Ez szerintem lehet pro és kontra oldalra is. Tehát, hogy ez például lehet egy olyan dolog, aminél tudunk felhozni ilyet is, meg tudunk fölhozni olyat is. Én azt gondolom, hogy ezt egészen jól és vállalható módon reagálta le a világ azt a részét, amikor otthon betipeg egy zavaró tényező a konferenciahívásban a kameraképben. Nekem is volt olyan oktatásom, amikor úgy oktattam, hogy itt egy ilyen kis hajas kis fej így feltűnt a képernyő alján, mert éppen ő végzett az online oktatással, és akkor bejött dumcsizni. Halálosan cuki. Tehát, hogy ezek a dolgok azok, amiket mindenki a létező legnagyobb megértéssel kezelt a környezetemben, még csak sztorikat sem hallottam, hogy ebből bárkinek bármilyen problémája akadt volna. De tényleg elmenve odáig, hogy tartottam úgy oktatást, például GTD tréninget, hogy míg beszéltem, menet közben az itt mellettem levő szekrényről, becsapódott egy 7,5 kilós macska az asztalra, és gyakorlatilag majdnem leborított mindent, és én megijedtem. Mindenki más, aki ott volt, az a tucat ember, az meg meglepődött, hogy honnan került oda a kamera elé egy ilyen szőrös test, ami nem az enyém. Ezek benne voltak akkor a pakliban, és ezek azok a zavaró tényezők, amiket én a pro részre raknék be, hogy ezek nem problémák. Ezek inkább a családi életet erősítik, és próként raknám be a kevesebb zavaró tényező címszó alatt azt, ami viszont a munkahelyen tud zavarni minket. És az, hogy amikor bemész a munkahelyedre, akkor megtervezed mondjuk adott esetben a munkanapodat, hogy van egy nyolc és fél órás munkaidőd, amiből, hát tegyük a szívünkre a kezünket, hogy effektív munkavégzésre van hat óránk. Mert ebben benne van akkor az ebédszünet, a kávészünet, az átsétálok egyik tárgyalóból a másikba, amit mind-mind ha levonunk, de abból a hat órából is adott esetben csak négyet tudsz dolgozni, mert a maradék kettőben odasétálnak az asztalodhoz, kérdeznek ezt-azt-amazt. Segítesz ennek, annak, amannak. Teszt-tűzriadó van, amit akarsz, ami történik bent az irodában, és nem a te munkavégzésedhez kapcsolódik, az nap végén az elvégzett munkamennyiséged szempontjából az mind zavaró tényező. Akkor is, hogyha hatékonynak érzed azt, hogy több sok embernek segítettél, de a saját munkáddal nem haladtál. Ezek a zavaró tényezők, ezek sokkal kisebb számban vannak jelen, hogyha online dolgoztok és nincs meg a lehetőség, hogy csak átszaladok a másikhoz.
– Most kettő dologra csatolva aztán lehet, hogy a kettő egy és ugyanaz. Lehet, hogy elköveted és elkövetjük azt a hibát, hogy abból indulsz ki, hogy persze a hajas feltűnése és a becsapódó macska, alpaka, nem tudom, egyéb más dolgok, azok cuki dolgok, de hogy ezek jórészt call közben történnek, viszont hogyha te elmélyült munkát végzel, és ezek a zavaró tényezők előjönnek, ez teljesen lényegtelen, hogy ez a jó munkatársad, ront rád éppen, hogy gyere, hálóbank, végezzünk, vagy éppen egyébként a gyermek jön, hogy gyere, apa, játsszunk. Az egyikre tudsz haragudni, a másikra nem. Nem mondom el, melyik.
– Igen, és ezért került nálam is a kontra oldalra is a zavaró tényezőknek a fogalma, mert amit megnyerek az egyik oldalon, azt igen, annak egy bizonyos részét visszahozza az élet a másik oldalon, de tényleg olyan szintig, hogy én nem tudom, hogy hogy csináltuk, most már nem is emlékszem, hogy hogy csináltuk ezt három évvel ezelőtt, de az, hogy garantáltan, ha bármilyen tréning tartás van, vagy bármilyen fontos előadás, vagy bármi van, akkor biztos, hogy jön egy futár, az 100 százalék, hogy becsönget egy sztár.
– Igen.
– Nem tudom, hogy előtte ezt hogyan oldottam meg, amikor csak munkaidő után voltunk otthon. Tehát, hogy erre már nem emlékszem.
– Szintén dolgokat. Tehát akkor valószínűleg vagy nem volt pénzed rá, vagy egész egyszerűen nem volt ennyire király a futárkultúra?
– Hát egyébként valószínűleg igen. Úgyhogy ez az otthoni megzavarási lehetőségek, ez a kontra oldal abszolút kell, hogy ott legyen, igen. Tehát az, hogy besétál valaki, az egy másik fajta interakció, nem szociálisan zavar, mert az az a rész, amire ugye nem lehet haragudni, de ha azt mondom, hogy fókuszáltan és elmélyülten kell tudnunk dolgozni ahhoz, hogy igazán hatékonyak tudjunk lenni, hogy meglegyen az a flow érzés, azt igenis megtöri az, hogyha becsapódik az asztalon egy macska az arcom előtt, igen.
– Megértem. Mi a helyzet a kommunikációval? Úgy értem, hogy ha mással dolgozol, mert nyilván nagyon kevés az olyan szakma, talán most hirtelen csak az író vagy a fafaragó jut eszembe, aki full egyedül dolgozik, de hát valakinek csak kell ott is eljuttatni azt a kész eredményt. Szóval azért mégiscsak együtt dolgozunk sokunkkal, hogy akkor itt azt hová írjuk? Pro kontra hol, miként jelentkezik?
– Én azt gondolom, hogyha összesítem az összes ilyen pro-kontra részt ezen belül, akkor én ezt a kontra oldalra rakom, mert egyszerűen át kell szoknunk egy másfajta dinamikára. Míg elrúgom magam az asztaltól és átgurulok a hátam mögött levő kollégámhoz. Megkérdezem, majd megpördülök a széken, és visszarúgom magamat az asztalomhoz.
– Nem fér bele?
– Megteszed úgy, mint egy nagyon kedves zavaró tényező a másik kollégának, mert neked ugyan eszedbe jutott, de lehet, hogy neki amúgy nem, de ez hagyjuk is, ez csak egy gondolatmenet volt.
– Igen, nyilván ilyet mindannyian, akik itt vagyunk, és akik hallgatjátok, ezt soha nem tettünk, de vannak olyanok, akikről már hallottunk, hogy így odagurulnak az irodában a másikhoz, és megkérdeznek dolgokat, és pillanatok alatt lehet haladni a kommunikációval, addig ha online vagyunk, akkor azt gondolom, hogy olyan eszközöket kell tudnunk használni, amik online kommunikációra vannak kitalálva. Most egy ilyen nagyon átfogó néven hívjuk ezt chatnek, ami lehet bármi ennél komplexebb, ennél egyszerűbb egy csatornás, több csatornás erről. Szerintem erről lesz még külön anyagunk, hogy hogyan lehet online és milyen eszközökkel kommunikálni, de hívjuk ezt chatnek, és ott egyszerűen el kell fogadnunk azt, hogy alapvetően lassabb ez a kommunikáció. Tehát sokkal stratégiaibb szinten kell kezelni.
– Bocsánat. Na, de itt hadd nyissak egy 40 másodpercnyi Magdi anyós ablakot. Az, hogy a nap jelentős részében én full azonnal készen álljak arra, hogy kommunikáljunk mi egymással, azt sem figyelemmel, sem emberi léptékkel nem lehet fenntartani, és éppen ezért az ilyen beiktatott kis gátak, késleltető tényezők, mivel nagyon kevés az olyan dolog, talán csak az online szívműtétet tudom elképzelni, ahol azonnal kell cselekedni, és amúgy összedől a világ vagy a vérkeringés az adott embernek, ha nem cselekszünk azonnal. Szóval az ilyen azonnal javítandó dolgokban azért félve kérdőjelezem meg, hogy ez tényleg azonnal javítandó-e. Ez csak egy ilyen felvetés, hogy a lassabb kommunikáció egyébként olykor a mentális egészségünk védelme érdekében.
– Kell, kell. Ezt a Tourist csapata, ami az én kis kedvenc task manageremnek a megalkotói. Ők ugye csináltak egy Twist nevű kommunikációs platformot is, amit mi csapaton belül használunk, ez csak azért érdekes, mert a TV-nek a megalkotásakor ennek a chat platformnak a megalkotásakor hoztak be egy olyan fogalmat, ami nekem nagyon-nagyon közel áll ahhoz a mentalitáshoz, amit én szeretnék megvalósítani, és ezt aszinkron kommunikációnak hívják. És ez az online munkavégzésnek az egyik velejárója, hogy nem az van, hogy ha kérdezek valamit, akkor azonnal érkezik rá a válasz. Hanem kérdezek valamit, és amikor a másik odaér, hogy elolvassa, akkor érkezik rá egy válasz, amit én majd valamikor olvasni fogok. És aszinkron módon beszélgetünk egymással.
– Ez negyvenéves házasságokban is előfordul ugyanúgy odahaza.
– Igen, drágám.
– Vetted a csirkét. És egy ilyen négy-öt perc vagy óra múlva érkezik a város, hogy válassz, hogy amúgy kivettem a csirkét. Egy képzelt, kivettem a csirkét. Ezt így el tudom képzelni, ez megvan.
– És ennek megvan a nagyon-nagyon sok előnye. Én azt gondolom, hogy nálunk ez olyan szempontból egészen hatékonyan lett csiszolva az elmúlt hónapokban, hogy ez a fajta aszinkron kommunikáció működik, szerintem napon belül így is meg van beszélve minden. Kivéve, ami este 11-kor dob be valaki galád módon, hogy akkor ne lehessen napon belül megbeszélni, de emellett nyilván nem az a cél, hogy csak úgy kommunikáljunk egymással, hogy minimum egy napot kell egy párbeszédre tervezni, úgyhogy én azt gondolom, hogy az online kommunikáció, egy online csapat dinamika érdekében, kell egy aszinkron kommunikáció, aminél tudomásul veszem a tempóját, és hogyha emellett nekem sürgős és mondjuk ég a ház típusú azonnali válaszra van szükségem, akkor meg fölhívom telefonon a másikat. Ez pontosan olyan, minthogy nem egy e-mailt írok házon belül az irodában, hanem átszaladok hozzá, hogy figyu, most kéne egy választ nekem erre gyorsan. Ugyanezt meg tudjuk tenni azzal, hogyha meg felhívjuk a másikat telefonon, és azt pontosan tudom, hogy ha telefonálgatunk egymásnak, akkor ott valami olyan van, amire most kéne válasz. De ennek megvan a maga kultúrája.
– Bocsánat, itt már majdnem hogy türelmetlen vagyok, hogy még néhány prot, meg egy-két kontrát mondj még, kérlek, és aztán szerintem elég is lesz majd ez a dolog.
– Szerintem egy nagyon egyszerűvel tudjuk újra mozgásba lendíteni ezt a pro-kontra váltakozást. A pro oldalon mindenképpen a környezetkímélő részét emelném ki, mert ha belegondolsz.
– Rím, washing.
– Igen, igen. De ha belegondolsz, amikor volt a nagyon nagy lezárás, amikor kitört tényleg a vírus, akkor volt az, hogy tényleg senki sehova, és akkor meg megvolt az a másik oldala a dolognak, hogy jöttek az ilyen időjárás meteorológiai légkörvizsgálat, meg hasonló eredmények, hogy milyen mértékben lett más a szállópor-koncentráció, meg ezek a hasonló dolgok a levegőben, annak igenis van egy nagyon komoly környezetkímélő hatása, hogyha az ember nyilván nem Dániáról beszélünk, ahol biciklivel meg gyalog járnak, de hogy mindenhol máshol, ahol viszont autót használnak, ott ennek komoly hatása van.
– Köztudottan egy szegény ország él így.
– Igen, igen. Kerékből is csak kettőre telik.
– Hadd legyek már ilyen nagyon-nagyon, nem is tudom, a szemét kategória, hogy én értem, hogy a levegő az hirtelen kristálytiszta minőségű svájcivá változott, de hogy erről biztos nem tudott beszámolni Gyöngyös Visonta és környéke, ahol pedig az otthoni áramfogyasztás következtében csúcsra járatták az nyilván teljesen más kérdés, hogy miért azt járatjuk csúcsra, de hogy miközben egyébként persze kevesebbet autózunk, azért több áramot fogyasztunk otthon, oda járatjuk a kedves volt és futpandafutárokat, akik jobb esetben látványcikkével jönnek. Azért is mondom, hogy óvatosan a környezetkímélő lehet, én lehet, hogy így mondanám, és hát végül is lehet belőle egyéni szinten környezetkímélőbb a home office, de hogy globális szinten.
– Nem 100 százalék a váltás, persze.
– Valószínű igen, tehát hogy nem az van, hogy akkor hirtelen otthon maradunk, és akkor kisvártatva a legenda leszek kettőben. Fogunk mindannyian felébredni, ahogy őzek csatangolnak a budapesti Nagykörúton. Van olyan, ami nagykörút, Budapest, nem tudom.
– Egy szombat reggel erre ébredsz, hogy eléget egy zerge a kertedben.
– Vagy a panelek között.
– Igen.
– Hát ez azért nagyon kis kitekintés, ez azért érdekes, merthogy én éltem Nyíregyházán, ahol nagyon kedves barátom mesélte el azt az egyébként tényleg létező történetet, hogy a méltán híres Nyíregyházi Állatparkból az egyik este kiszökött egy kenguru, és ezt két oldalról lehet szinte egy ilyen sorozatbeli részként elmesélni, hogy egyik este telefonált, vagy bocsánat, reggel telefonált be, akkor egy reggeli műsorban dolgoztam egy rádióban ott Nyíregyházán. Telefonált be egy pizzafutár, hogy képzeljétek, tegnap este jöttem be Sóstóról, ez egy ilyen fás szakasz, ez a Sóstóról, és hát ott van az állatpark is, és azt mondta, hogy miközben nézelődtem és jöttem 60-nal, mert ott annyival lehet menni kábé. Egyszer csak elügetett mellettem egy kenguru. Megvan remélem az az élethelyzet, hogy ülsz a kocsiban, így balra nézel, és akkor így elugrál melletted egy kenguru.
– És hát ez megtörtént, úgyhogy arról nem beszélve, hogy az a kenguru másnap reggel fogadódott be, egy estét a városban töltött, és a jó kedves barátom esett, hogy az ötödik emeleten cigarettázva reggel így próbált felébredni, és akkor nézett ki, és egyszer csak ott a házak között. Ügetett egy kenguru. Hogy ennek mi köze a hatékonysághoz, arra várjuk a megfejtéseket a discord szerverünkön, ahol egy külön szoba nyílik a Kenguru és a hatékonyság címmel, úgyhogy ha csatlakozol, akkor ott megtudhatod, hogy vajon mi köze a kenguruknak a hatékonysághoz.
– Várunk titeket?
– Hát igen, sajnos lehet könnyelmű ígéret volt. Na, mindenesetre akkor a környezetkímélést, azt tudom, mondjál már kontrákat is. Mondjál!
– Én szerintem nagyon-nagyon-nagyon fontos, és nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy mennyiben tudja ezt befolyásolni adott esetben valakinek a karrierépítési lehetőségeit például. Amit most meg tudtam tenni, belső kommunikáció, networking, címszó, adott esetben a kávécig, ha már cigi, akkor kávécigi szünetben. Nekem anno, mikor még munkavállaló voltam, a HR-es, amikor tartott karrierépítést, képzést, meg tanácsadást, akkor mondta, hogy aki dohányzik, az tekintsen erre is úgy, hogy az is egy lehetőség, merthogy dohányozni adott esetben lejár a leendő főnöke is, hogyha éppen olyan. Még az is egy olyan platform, ahol épülhet az a karrier. Most ezzel nem azt tanácsolom, hogy menjetek vissza az irodába és szokjatok rá a cigire, de hogy ott minden egyes ilyen pillanat, amikor csak lifteztek egyet közösen, az egy opció arra, hogy neked ott egy kicsivel előrébb kerüljön a karriered fejlődése, amit ilyen szempontból az online munkavégzés ebben a formában elvág, és egy más módot kell arra találjál, hogy a karrierépítésedet tudja támogatni a hibátlan szakmai teljesítményed mellett.
– Tehát akkor azt mondod, hogy érdemes lenne kifejleszteni egy remek technikát arra, hogy online is tudjon nyalni a főnöknek.
– Igen.
– Igen.
– Vagy pedálozni, bocsánat, ez talán még szebb szó, tehát hogy így random rá tudjunk írni esetleg, mit tudom én, ilyen mémeket küldeni neki.
– Abszolút pedál bukkant.
– Igen.
– Na, van-e még valami, és akkor aztán igen.
– Meg egyet szerintem össze tudunk hozni, mert azt gondolom, hogy míg nekem a karrierépítésem szempontjából egy befolyásoló tényező, addig tekerjük meg az egészet, és egy Pro részre rakjuk be, hogy viszont employer branding szempontból a munkáltatónak egy új, a márkázási lehetőség egy márkázási eszköz lett az, hogy hogyan kezeli a home office-t, hogyan kommunikálja befelé a munkavállalók felé, hogyan kommunikálja kifelé a leendő munkavállalók felé, az, hogy ő hogyan kezeli a home office-t, mint intézményt. Nyilván alapvetően erre igény már van. Tehát hogy ez az általános hozzáállás, hogy kell, hogy legyen home office elérhető opcióként a munkavégzés során, és az, hogy én ezt hogyan kezelem, mint brand, azaz employer brandingbe nagyon-nagyon komolyan bele fog szólni. Most is ez egy jó lehetőség mindenkinek arra, hogy építse ezt a márkáját. Én ezt a próhoz írtam, mert ez egy lehetőség inkább.
– Szuper.
– Lezárható-e a lista?
– Hát zárjuk le az egyik legfontosabbat, akkor legyen kerek apró kontra rész, hogy viszont az, hogy akkora szabadságom van, és ezt pedzegetted már te is. Korábban, hogy akkora szabadságom van, hogy teljesen meg tudom semmisíteni vele a Worklife balance-t az életemben, tehát, hogy annyira rugalmasan tudok elkezdeni reggel ötkor dolgozni, hogy befejezzem este nyolckor, hogy az valami félelmetes.
– Igen, miközben a hátad rugalmassága az meg szünet lickáihoz kezd hasonlítani.
– Igen. Tehát nemcsak ez a balansza szűnik meg, hanem a gerinces balansza is.
– Hihetetlenül tudatosan kell kezelnünk ezt a kérdést. Mi úgy dolgozunk itthon a Nikivel, hogy már nem is mióta kitört ez az egész. Már hatodik éve dolgozunk home office-ban, itthon ketten együtt ugyanabban a cégben, ugyanabban a két külön munkakörben, de nincsen egy olyan közös irodahelyiségünk, ahol tudnánk dolgozni, merthogy itthon vagyunk, de meg kell tudnunk teremteni, és például nekünk kettőnknek itt egy cégen és egy otthonon belül is más worklife balance-unk van. Tehát, hogy vannak közös kapcsolódási pontok napon belül, ahol összeérünk, munkában is, vagy itthoni feladatok és teendők kapcsán. És van nap elején, meg nap végén a munka kezdetekor, meg a munka végén ugyanilyen közös pont, de hogy ezen belül viszont mind a kettőnknek megvan a saját ritmusa, de ezt kőkeményen ki kell alakítani és fenn kell tudnunk tartani.

– Na, azt nem tudom, hogy felírhatod, vagy kérhetem-e tőled, hogy írd fel magadnak feladatként, hogy amikor publikáljuk ezt a részt, akkor a leírásban ezt a pro és kontra listát így belemásolhatnánk-e, hanem nyomon követhető legyen. Már föl is írom.
– Na, köszönöm szépen, hogy ilyen galád módon tudtam egy plusz taszkot elhelyezni a listádon. Talán az, ami továbblendítő pont lehet, minekután most egy ilyen tényleg mérlegre helyeztük ezt a helyzetet, és hát a mérleg közepén te állsz, aztán majd dőljön arra neked, amerre jó vagy kényelmes vagy valóban érzed, ebben a szent pillanatban. De ha már eljátszunk a gondolattal, hogy akkor home office, ami egyébként tényleg egyfajta opció lehet, vagy full time, azaz akkor teljes egészében home office-ban végezvén, vagy csak időnként kivéve. Érdemes lenne körbe nézni a jogi feltételeit, a feltételeit, és aztán itt ki is kívánkozott belőlem, hogy itt én nyitnék egy olyan szakaszt, hogy tudom, hogy ennek már van egy jogi oldala is. Én itt elszenderednék egy ilyen 5-10 perc, és akkor majd egy ilyen sikítással ébredsz már fel, hogy akkor, ha valaki kész, vége van.
– Nem kell, mert ennyire én sem vagyok benne a témában, inkább azt mondom, hogy munkáltatói oldalról, de a munkavállalói oldalról is ennek utána kell nézni. Eleget, hogy van egy tényleg nagyon szárazon jogi, jogi, technikai oldal, és azt mondom, hogy például van egy IT technikai, IT biztonsági háttér, amit meg kell tudni valósítani, hogyha olyan munkakörben dolgozunk, de kell, hogy legyen technikai szempontból egy olyan kidolgozott rendszer, amihez tudunk igazodni, hogy milyen eszközökre van nekem szükségem otthon címszó alatt.
– Ebbe bele kell.
– Mert a technikai igény, bocsánat.

– Igen, bocsánat.
– Igen, igen, igen.
– Aha, oké. Tehát azt mondom, hogy ezt a jogi részt nem akartam én sem hosszúra, mert ennyire nincsen ástam be magam. Érdekes szerintem az, hogy mint munkáltató, mit adok, mint munkáltató, mit szeretnék kérni, technikai eszközt magamnak, hogy induljunk onnan, hogy kell egy laptop, vagy egy asztali gép, vagy bármi, amin tudok dolgozni, de hogyha például olyan munkaköröd van, mint mondjuk nekem, ahol nekem egy plusz monitor, egy jó nagy plusz monitor van még hozzádugva a géphez, mert nagyon sok esetben nagyon sok ablakot kell nyitva tartsak, akkor nekem az elég komoly tempót ad pluszban a munkámhoz, és nagyon nagy mértékben megnöveli a nap végén a hatékonyság érzésemet az, hogyha tudok így dolgozni, mert darabra jobban haladok, de ha például maradok megint csak magamnál, hogyha én dolgozok, akkor abban benne van például az, hogy meetingenek, ügyfelekkel benne van az, hogy oktatásokat tartok. Ennél a kettőnél nekem igényem van arra, hogy olyan kamera, olyan mikrofon, tehát olyan élmény legyen az online kommunikáció, mintha ott lennénk egy helyiségben. És ennek a technikai körülményeit meg kell tudnunk teremteni minden olyan munkavállalónak is, aki ilyen körülményekkel, vagy ilyen feladatkörben dolgozik.
– Oké.
– És hát ilyen egyéb tényezők, nem tudom, hogy most ez egyéni példák, hogy oké, van laptop, meg monitor, amit nyilvánvalóan viszel magaddal mindig a nagy monitort, vagy esetleg egy kávézóba bekerülnöd.
– Abszolút. Egy hatos elosztót. És szépen összedugok mindent.
– Szia, egy kávét szeretnék kérni, és a kérdésem az, hogy használhatnám azt a gépet? Azt az asztalt? Persze, nyugodtan nőjél le oda. És akkor Péter ekkor visszafordul, kimegy a kocsiba, leszereli a tetőcsomagtartóról a 44 colos képernyőt, nem tudom.
– És ilyen kis békán is behúzom magam után.
– És akkor megkérdezik, mit tudom én, egy ilyen két óra üldögélés után, hogy kérsz még valamit? Nem, nem, köszönöm, ez a kávé elég, még szürcsölöm.
– Igen, és már csak az odagyűlt hab van a pohár alján egyébként.
– Igen, igen. Nem, de esetleg egy pohár ingyen vizet tudnál hozni?

– Úgyhogy igen, a Starbucksban a betelepülés kultúrájáról is majd nyitunk egy külön bugyira. Szerintem még, mert hatékony.
– Hatékony.
– Ott is azért vannak dolgok.
– Akkor a Starbucks támogatja. Ebben az esetben a világ legjobb munkahelye lesz majd, hiszen onnan a legjobb dolgozni.
– Na, de hogyha a fizikai részén egyébként túllépünk. Szerintem ilyen szempontból tartsuk meg a kávézóba beülünk dolgozni, nem a monitor rész miatt, hanem hogy a technikai igényeken felül szerintem vannak azért olyan még mindig fizikai jellegű dolgok, amiknek azért meg kell, hogy tudjunk feleltetni magunk körül egy bizonyos aurában legalább a dolgoknak.

Ilyen lehet az, hogy például szükségünk van néha csendre, munka közben, nyugalomra. Vagy egy olyan szociális biztonságban vagy a home office-ban.
– Bocsánat.
– Mindenhol.
– Tehát hogyha beülök én egy kávézóba dolgozni, akkor a csend és a nyugalom az viszonylag el fog kerülni, bár hozzáteszem, én az utóbbi években elkezdtem azért kifejezetten olyan fülhallgatókat vásárolni, amiknél a zajszűrés az abszolút egy alap funkció, és vannak már azért olyanok, amik úgy megküzdenek a Westend aluljárójában levő kávézóba beülős, alapvető irgalmatlan mennyiségű zajjal is. Tehát, hogy van, ami azért ezt támogatja, és nem véletlenül támogatja, mert erre tényleg szükség van, hogyha zajos helyen vagy, és neked nyugalomra van szükséged, csendre van szükséged. Nem azt mondom, hogy álljál neki mondjuk te vágni egy podcastet, mert annyira nem fogja kiszűrni a zajszűrős fülest, de egy olyan kis laza, laza szöszölős háttérzajjal le tudja tompítani, ami mellett mondjuk bármilyen más nem audió jellegű munkát tudsz végezni. Ezt ott nehéz megvalósítani. Erre azt gondolom, hogy a home office-ra, ha inkább visszakanyarodunk, akkor viszont megtehetem azt, hogy a lakásnak azt a részét próbálom preferálni, ami mondjuk a családi élet szempontjából nem a legfrekventáltabb pontja a lakásnak, tehát lehet, hogy nem a nagyszobában a tévé mellett kell kialakítani a kis dolgozó sarkamat, ahogy a tévében.
– Nem a tévé a 44-szoros monitor. Ebben az esetben akkor a kedves család nézze, ahogy az Excelben máguskodsz!
– Nem mondom, hogy csak poénból. Nem mondom, hogy nem volt így kipróbálva, amikor azt mondtam, hogy Figyu, nézd csak, mit találtam ki, és akkor ugye mindenki szörnyülködött, hogy megjelent az e-mail inboxom a tévén, hogy na, akkor én most egy-két e-mailt elintéznék így.

Az nagyjából ennyi ideig tartott, amíg elmondtam.
– Pearl Klein Palace.
– Igen, igen. De hogy én ezt azért akartam kiemelni, mert ilyen szempontból mondjuk a social media az pont rossz irányba tudja elvinni a dolgokat, ott vannak ilyen nagyon fancy, nagyon menő ilyen home office setupok, ahol van egy darab nappali, egy nyilván odakészített playstationnel a tévé mellett, és ugyanannak a szekrénynek a másik felénél pedig egy ilyen guruló szék oda van rakva, hogy a tévé mellett a laptopon tudjak dolgozni, és akkor a nagyszobám egyben gaming szoba, mozi szoba és munkaállomás is.
– Vagy nálunk?
– Körbenéztem, hogy na, ez régen volt így.
– Igen, igen. Az egész mai epizódnak ez lenne a kulcsmotívuma, hogy ezen megpróbáljak most változtatni nálad egy picit. De ez nem jó így.

Embere válogatja. Tehát, hogy nálunk például a Niki kifejezetten, amikor nincsenek itthon a gyerekek és dolgoznak, akkor szokott a laptopon a legintenzívebben dolgozni, és ebben az esetben viszont.
– Itt élvezik a gyerekek?
– Hát ők is dolgoznak a saját munkájukban.
– Tehát, hogy családi vállalkozást, ezt nem tudtam, hogy.
– Úgyhogy amikor nincsenek itthon, akkor adva van, hogy egy nagyon-nagyon kényelmes környezetben ő tud dolgozni, és ő azt preferálja, én meg megszoktam ezt a részt, ahol itt vagyok, és ez a viszonylag legtávolabbi pontja tényleg a nappali, tévé lokációhoz képest házon belül. Úgyhogy ezt mindenképpen ki kell alakítani, de egyel tovább megyek. Ha úgy alakítod ki, hogy valamilyen szinten kénytelen vagy a közösségi térbe belerakni egy ilyen munkaállomást, mert nincs másra lehetőséged, akkor azt nézd meg, hogy amikor te dolgozol, nekiülsz zummit ingelni az ismerőseiddel, kollégáiddal, főnököddel, beosztottaddal, bárkivel, akkor mennyire fogod szociálisan kinyitni mondjuk így a szociális biztonságotokat kockára tenni az új meetingen azzal, hogy betekintést nyernek a családi életedbe is.
– Igen, ezt már korábban is emlegetted, ezt a szociális biztonságot, és nem voltam benne biztos, hogy mit tudom én, családi pótlékra gondolsz-e vagy valami másra?
– Nem, akkor így már értem, hogy ez valójában az, hogy a privát szféra védelme.
– Igen.
– Minden oldalról meglegyen.
– Aha.
– Igen, tehát amit nem mutogatnál bent a munkahelyeden, azt otthon fogod, hogyha rosszul van elhelyezve, csak a laptopod.
– Várjál!
– Több német helyzet is lefutott a fejemben.
– Mindegyik valós lett volna.
– Nem arra a szituációra kell felkészülni, amikor tudom, hogy én szóltam mindenkinek, hogy erre figyeljenek, és akkor innentől kezdve erre figyelve van. Nem erre készülünk fel ekkor, hanem arra készüljek fel, hogy mi van, amikor azt valaki garantáltan elfelejti, vagy véletlenül történik valami. Erre készítsed inkább föl, és legyen bebiztosítva. Ha más nem, akkor legyen egy mobil felhúzható zöld háttered, amit hogyha ilyen van, akkor csak fölpattintasz magad mögé, és akkor egy órára ott van egy pad. És akkor egy órára van ott egy valami, ami tök csúnyán néz ki, normál esetben viszont legalább akkor ez a fajta szociális kitárulkozásnak még az esélyét is megszünteted. Ez egy megoldás. Vagy úgy rakod a laptopot, hogy nem az ajtóra nyílik, hanem egy fal felé van fordítva a kamerája. Tehát hogy ez meg a másik fele. Szerintem fizikai szempontból ez elég. Tehát nem várnék el bárkitől túl sokat. Amit nálam látsz, az már ilyen szempontból szerintem abszolút a túl sok kategóriát karcolgatja.
– Nem akartam mondani, hogy a te környezeted az túl sok-e esetleg. De ha már így rámutatsz, akkor oké, mert végigvettem egyike a polcot, az egy dolog.
– Nekem is állni kell a polcon egyébként. Itt ez, ez itt pont látszik, ez a fehér itt hátul, ez az.
– Yordan?
– Vagy kallax?
– Kallax.
– Melyik?
– Aha.

És kedves Ikea, ha esetleg szeretnél máshogy is megjelenni a műsorunkban.
– Van rá címünk.
– Van rá címünk. Péter mondja el.
– Úgyhogy van rá mód! No, de. Vagyis én szerintem a fizikai részét az otthoni munkavégzésnek ezzel egy kicsit akkor tudjuk zárni, mert nem túlcizellálni akarom, csak pár olyan tippet adjunk inkább, amire érdemes odafigyelni, vagy átgondolni, hogy megvalósul-e. De ha otthonról dolgozunk, akkor egy kicsit tágabban kezelve az irodai dolgot, és az odarúgom magamat a másikhoz a gurulószékkel kategóriába, ha belemegyünk, akkor a belső kommunikációt is ki kell dolgozni, hogy mi az elvárás munkáltatói oldalról, és itt szerintem nagyon-nagyon nagy szerepe van a munkáltatónak, hogy ezt nagyon pontosan kell leszabályoznia. Nagyon pontosan ki kell dolgoznia. Ha nem tudja kidolgozni, akkor legyen annyi önkritikája a munkáltatónak, hogy akkor viszont húzzon be egy külsős tanácsadót, aki adott esetben ebben szakértő vagy profi és tud segíteni abban, hogy hogyan alakítsunk ki egy online kommunikációs platformot cégen belülre. De hogy ezt meg kell határozni, hogy hogyan kommunikálunk srácok egymással, hogyan megy a kávéházi csevely, hogyan megy a munkahelyi, íróasztalos csevely a munkához kapcsolódóan, vagy éppen ahhoz kapcsolódóan, és milyen platformokon kell ennek megvalósulnia, és ez még csak a chat. De akkor idefűzöm a másik két vesszőparipámat, hogy maga a feladat elvégzéséhez én azt gondolom, hogy nálunk azért megy gördülékenyebben a munka az átlaghoz képest például, mert két rendszer van bevezetve, az egyik egy nagyon szépen kidolgozott, és a mai napig folyamatos csiszolás alatt álló projektmenedzser-rendszer, hogy a nagy feladataink, azok hol vannak kezelve, a nagy feladataink hogy vannak alábontva, és hol tudom elérni az összes dokumentációt, projekttervet, éves tervet, bármit. Ez az egyik fele, és a másik fele pedig egy kifejezetten taszkmenedzser rendszer, amikor én vezetőként azt látom, hogy akik velem dolgoznak, azoknak milyen feladataik vannak, milyen határidőre, ők hogy állnak vele, ki mivel késett, ki mivel készült el hamarabb, ki mennyire van leterhelve, azt nekem látnom kell, és ebben például szerintem az egyik legfontosabb rész, hogy ha már online tudom ezt követni, akkor baszki, tegyük már bele azt a kis minimális pluszt, hogy használjuk ki azt, hogy ezt online kell csináljuk. Lehet automatizálni egy csomó mindent, hogyha én berakok egy feladatot a rendszerbe, nálunk például úgy van most ez kialakítva és ezen fogok szerintem idén a legtöbbet dolgozni, hogy az legyen finomhangolva, hogyha az egy adott ponton én beviszek egy új ügyfelet vagy egy új projektet a rendszerbe, akkor a projektmenedzser rendszerünkön belül egy teljesen másik aloldalon, amihez már nem csak én férek hozzá, hanem mondjuk más is. Ott megjelenik egy teendő, ami megjelenik úgy, hogy az adott emberhez van rendelve automatikusan. És ez a fajta automatizálási lehetőség egyrészt hatékonyabbá, pontosabbá teszi a rendszert, és időt nyer vele nekem, hogy ezt az automatizmust, ezt nem kézzel kell nekem minden egyes alkalommal megcsinálnom, másrészt pedig vezetőként tudom úgy kontrollálni a munkáját a csapatomnak, hogy nem kell az ő idejüket rabolnom azzal, hogy rapportot rapportoltatom őket.
– És ehhez mondjuk jól jön, hogyha ezt egyáltalán elmagyarázza valaki, hogy ez hogy működik.
– Szerintem egy bizonyos nagyon minimális méret fölött, tehát itt ilyen három-négy főről beszélek, de már akár annál is érdemes ezen elgondolkodni, hogy ezt le kell oktatni, vagy nekem, aki vezetem ezt a projektet a cégen belül, hogy hogyan digitalizálódunk, akkor én oktatom le, vagy ha külső szakértő, az jobban el tudja mondani, akkor legyen egy olyan képzés, amikor a csapatomat valaki leoktatja, és elmondja ezeket. Optimális esetben szerintem a legszebb megoldás az, hogyha ennek van egy élő oktatása, akár lehet online is, ha már digitalizációt oktatunk, akkor az oktatási része is lehet online, de utána pedig on-demand alapon legyen elérhető vagy írott, vagy videós, vagy bármilyen audió a formában, maga az oktatás, hogy tudjanak ismételni egyrészt, másrészt meg ha lesz új kolléga, akkor annak legyen egy olyan onboarding csomagja, hogy akkor ezt nézd meg, mert így működünk mi online.

De szerintem oktatás nélkül nem működik, mert nincs meg a rutin. Nem várhatom el a rutint, azt, ami nekem, mint productivity függő tréner, alapvető, ezt nem várhatom el senkitől a csapatból, aki adott esetben még a programot sem használta soha, amit itt most nálunk kell használnia innentől kezdve. Tehát nem magamból indulok ki.
– Most arról beszélünk, hogy a home office a fő témánk, és az, hogy hogyan lehet ezt hatékonyan végezni, ez azt jelenti, vagy próbálnám jól szintetizálni, amit mondtál, hogyha most mi szeretnénk elmenni a Home Office-ba, vagy hogyha neked, aki azt hallod, mondjuk az egyik munkatársad szeretne elmenni, aki érte felelsz Home office-ba, akkor ott igenis elvárható tényező, hogy vagy kérjük, hogy egyébként elmagyarázzák, hogy ez hogyan fog működni jól, és nem az van, hogy hazamegyünk, és akkor majd kitaláljuk, vagy majd csináljuk. Ugyanúgy csináljuk, mintha bent lennék, de közben mégsem vagyok bent, hanem akkor arra is legyen kidolgozva és átbeszélve, képezve az adott.
– Pontosan.
– Tehát az, hogy hú, hát te magad is kérheted, bocsánat, magadnak. Ennyit akartam itt mondani.
– Igen. És szerintem meg ennyire legyen nyitott mindenki saját magára, hogy nézzetek magatokba. Megvan-e az a fajta alapvető rutin és tudás, amivel egy ilyen online projektmenedzsment rendszert át tudsz látni, még ha a programot magát nem is ismered, mert van az a szint, amikor már olyan régóta dolgozol, mondjuk ilyen eszközökkel, hogy most az, hogy az egyik gomb kék, a másikban meg zöld volt, az nem fog problémát okozni, de ha még nem használtál ilyet, akkor igenis hangozzon el, mert az a jó megoldás azon a ponton, hogy bocs, valaki segítsen, nem tudom használni. Vagy hogyha én a csoportvezető vagy osztályvezető vagy akár kivagyok, akkor a megfelelő szakterület felé kommunikálom, hogy bocs, mi ezt nem tudjuk használni, ez egy vezetői kihívás ezen a ponton, hogy ismerjem föl, hogy az én csapatom például alkalmas-e arra, hogy szétszóródjunk a világban és online kezdjünk el dolgozni, vagy nekem képviselnem kell ezt a kihívást az illetékesek felé.

Ez egy kétélű fegyver, mert viszont az, hogy hó végén, amikor elszámolása van a munkának, akkor kiderül, hogy valaki teljesen hülyeséget csinált egész hónapban, abból sokkal nagyobb probléma lesz.

– Na ugye ez a részünk egy kicsivel hizlaltabb, több információt tartalmazó, vaskosabb anyagnak ígérkezett már az elején is, és hát nyilván miközben te már ezt látod és hallod, mármint ahogy látod a számlálót, akkor tudod, hogy igen, ez egy hosszabb hatékony leszek, podcast epizód, de azt gondolom, a vége felé kicsit ismerve is téged, biztos vagyok benne, hogy egy ilyen listacsokrot, egy ilyen szabályrendszert, egy szabálybonbon dobozt kinyiphatnánk közösen. Tehát, hogy mi az, amelyekkel mondjuk összegyűjtve tudnál szolgálni nekünk, hogy mikre figyeljünk oda, tippek, tanácsok, ötletek.
– Igen, én azt gondolom, hogy ezeket kezelhetjük egyébként tényleg szabályként, fogalmazhatjuk kicsit szoftosabban is, hogy mi a hatékony home office kultúrája, amit meg kell tudnunk valósítani, de nézhetjük úgy is, hogy mik azok a szabályok, amiknek szeretnénk megfeleltetni a munkavégzésünket, és ezt így lehet szerintem ilyen szekciókra bontani. És én egy olyan szekcióval kezdenék, ami szerintem az egyik legfontosabb, és ennek azt a nevet adnám, hogy ütemezz, és akkor ezen belül megnézhetjük, hogy mi mindent kell nekem, mi mindent kell a főnökömnek, mi mindent kell a beosztottjaim felé főnökként ütemeznem, és mi mindent kell, mint otthon élő magánember, ütemeznem ahhoz, hogy hatékonyan tudjak dolgozni, tehát itt már ugye ilyen szempontból össze tudnak fűződni a dolgok. És én azt gondolom, hogy a legfontosabb az, hogy ütemezni kell a munkát. A Worklines balansz megőrzéséhez az egyik legfontosabb szempont az az, hogy ütemeznünk kell a munkanapjainkat. Mert onnantól kezdve, hogy nincsen meg az a kicsöngő, az iskolában, hogy fél ötkor, ötkor, hatkor, amikor éppen neked a normál munkarended szerint vége van az irodában a munkanapodnak, és elindulsz haza automatikusan. Ez onnantól kezdve, hogy otthon hiányzik, és nincs meg ez a közös kivonulunk a karámból és elindulunk hazafelé effektus.

Onnantól kezdve neked kell belerakni a napodba. Az, hogy mikor kezded el, az, hogy mikor, és itt nagyon fontos, hogy mikor fejezed be, és még ugyanilyen fontos az, hogy mikor tartasz a kettő között szüneteket, hogy tényleg ne legyen az, hogy véletlenül ott maradsz négy órát dolgozni, mert míg a munkahelyen adott esetben a jófejebb kollégák így kiborítanak a székbe, hogy márpedig most jössz kávézni, mert szörnyen nézel ki. Addig ezt otthon nem biztos, hogy megteszi veled éppen bárki, aki már te otthon vagy egyedül és úgy dolgozol. Tehát a szüneteket épp úgy érdemes ütemezni. A szünetekben én azt gondolom, hogy érdemes megtervezni azt, hogy mit fogsz ott csinálni, mert ugyancsak egyedül vagy. Tehát lehet, hogy egy 15 perc tiktok pörgetés az megfelelő pihenés, de ha már otthon vagy és azt mondod, hogy szeretnéd az estét totális nyugalomban tölteni, akkor az egy mérlegelendő áldozat, hogy a munkaidő közben a szünetedet, amit munkára fókuszáltan töltesz munkaidőt, ahhoz képest egy lazítás lesz az fejben, hogyha mondjuk valamilyen házimunkát elvégzel, beindítasz egy mosást, egy mosogatást, fölporszívózol, tehát ugyanúgy fölüdül a fejed ilyen szempontból, és munka szempontjából pihentebb leszel, viszont munkaidő után meg nem kell ezekkel foglalkozni, tehát akár ütemezheted azt is, hogy munkaidőben, az adott kis szünetekben, mi az, amit az otthoni dolgokkal meg tudsz majd csinálni. De ugyanúgy azt gondolom, hogy ütemezni lehet azt, hogy a családi élet mikor vegye át az uralmat adott esetben. Most egy saját példát mondok erre, nekünk úgy néz ki a napunk, hogy két gyereket minden reggel elviszünk két külön iskolába, és napközben a két gyerekért két totálisan más időpontban kell mennünk, a két teljesen különböző iskolába. Tehát, hogy nekünk a munkaidőbe azt be kell ütemezni, hogy ők hazakerüljenek. Tehát a családot is valahol bele kell ebbe az egészbe úgy tervezni, hogy ezek nem strick szabályok, tehát hogy nem a családnak kell igazodnia a munkához, de akkor nem kell nekik igazodni a munkához, hogyha a munkát én igazítom hozzájuk.

– Összeraktam. Fifikásnak tűnt ez a szabály, de aztán egyébként kiviláglott, hogy ja, pofonegyszerű. Értem. Jó. Ütemezések kapcsán itt be van itt minden már ütemezve? Vagy van még, amit még így ütemeztetek?
– Én azt mondom, hogy.
– Én azt mondom, hogy ez Sub Bassaby.

– Hogy a négy ütem rendben legyen, ahhoz azt gondolom, hogy meg kell határozni azt a ritmust, amivel ezt az egészet tudjuk majd csinálni. És itt két dolgot emelnék ki, ennek erőteljes GTD-s gyökerei vannak, ami nálam tényleg működik és azért merem mindenkinek ajánlani, mert élem, gyakorlom, használom, az két tervezés. Az egyik egy heti tervezés, ezt heti áttekintésnek nevezzük, két TD-s szakszóval, de hogy megpróbálom mindig a hetemet nagyjából megtervezni előre, hogy ezen a héten mi mindennel akarok haladni a munkában. Sokkal több projektem van, mint amennyire sor tud kerülni egy héten belül, tehát, hogy ezért is fontos az, hogy tudatos legyek azzal kapcsolatban, hogy adott héten mit akarok tervezni. Ez, ha csak a GTD-n belül maradunk, egy hatalmas bugyor, tehát ezt most csak így megkapirgáljuk a felszínre, hogy próbáld meg megtervezni azt, hogy adott héten a munkában melyik projektekkel szeretnél haladni, melyik projekteket szeretnéd befejezni adott esetben, és akkor már sokkal magabiztosabban vágsz neki a hétnek, és ennek a párja szerintem lehet az, hogy nem csak egy héten, hanem adott mindig egy adott napot érdemes egy picit összerakni. Nem totálisan megtervezni, mert az rugalmatlanná tesz téged is, hogyha fél óránként be van rakva mindig valami feladat, de hogy adott nap mi az az egy-két-három projekt, amivel akarok haladni, az ad egy keretet annak a napnak, meg egy célt, ami felé szeretném az egészet így lekerekíteni majd. És ez szerintem sokat segít. Ütemezés szempontjából én örülök, hogyha be van ütemezve a kollégáimnál például az, hogy rendszeres időközönként becsekkolnak és egyeztetünk, hogy van-e kérdésük, van-e problémájuk, van-e kihívásuk. Van-e sikerélményük, aminek örülnek, hogy valamit megugrottak. És ez lehet szakmai, ez megmondom őszintén, ez lehet bármilyen otthoni emberi, amiben, ha tudok segíteni, segítek, de akár egy rendszerhasználat is, hogy azt mondja, hogy nekem ez a program még mindig nagyon gáz, nekem ez a keretrendszer nem kényelmes, nekem így a projektek nem átláthatóak. Nálunk ezek fontos visszajelzések, mert alapvetően maga az a CRM rendszer, amit használunk, az meg a CMS rendszer, amit használunk, az is egy rugalmas valami, tehát tudok egyéni nézeteket kialakítani például, és akkor te a saját projektjeidet úgy látod, ahogy neked kényelmes, más meg máshogy látja, és nem akadnak össze a dolgok. Tehát a kérdezésnek a kultúráját azt én szeretem, ha ütemezve van, és nem ad hoc jelleggel történik meg, hanem egy rendszeres valami lesz.
– Milyen nagyszerű tanácsaid vannak a már emlegetett zavaró tényezők kiszűrésére?
– Hát most elfogult vagyok, mert ez az abszolút legeslegkedvencebb megoldásom. Mikor ezt vesszük föl, ahhoz képest pár nappal korábban ki is raktam róla már egy videót, amiben külön csak ezzel az applikációval foglalkozunk. Úgyhogy kint van a Youtube csatornán a Van Sec applikációnak egy ilyen nagyon rövid, 15 perces bemutatója kb., hogy én hogyan használom meg nekem, miben tetszett, maga ez az applikáció, ez egy kétélű fegyver, mióta elkezdtem rajta gondolkodni, hogy ebben az epizódban beszéljünk róla, azóta kicsit tovább is vittem fejben a dolgot, mert maga az applikáció egyébként azért segít nekem, mert munkaidőben tudom vele úgymond nem blokkolni, tudnám blokkolni is a social media felületeket, de alapvetően nekem az túl erős, merthogy munkához viszont csomószor kell nekem az, hogy tudjam ezt használni, hanem az applikáció csak annyit tesz, hogy amikor munkaidő van, akkor egy ilyen három másodperces vegyél egy nagy levegőt felkiáltással, ad nekem egy szünetet, hogy valóban tényleg meg akarom-e nyitni azt a social media appot, vagy sem. Tízszer a videóból az elmúlt két hónapban ez az applikáció nekem tizenegy, most már tizenegy órányi időt nyert meg, amit nem.
– Ezt akarja?
– Igen, igen, és ad egy jó kis statisztikát vissza. Tehát nekem 11 órás spórolt, azt mondjuk, akkor számoljunk havi öt és fél órával, amit nem szoros médiázással töltöttem, és ebbe nincs belekalkulálva az, hogy hat, mondjuk egy Tiktoknál nem tizenöt percet töltesz el, hanem két és fél órát. Tehát, hogy tizenöt perceket számol egy-egy ilyen nem megnyitásra. Úgyhogy az lehet, hogy sokkal több, mint öt és fél.
– Bocs. Ugye erről a Wansackről egyébként már a 8-as epizódunkban, amely a social médiáról és annak a démoni mivoltáról szólt. Ott már beszéltél, de most egy kicsivel mélyebben belenéztünk. Mi van még? Mi van még? Péter?
– Még egy dolog ehhez, mert az apple-blokkerek lennének a következők, amiket én javasolnék, ezek ugyanúgy működnek bármilyen. Tehát, hogy most ilyen szempontból a Van Seck is tud app blokker lenni, de ugye a funkció alapvetően nem ebbe kerekedik ki, viszont vannak olyanok, amik kifejezetten azt mondják, hogy abban a másfél órában, amikor én most elindítom a számlálót, abban a másfél órában nem nyitja meg nekem a közösségi oldalakat, tehát tudok magamnak social media nyugalmat teremteni ezekkel az applikációkkal. Erre jó a Van Sec is, de mondok egy csavart a Vansekhez, még hogy még jobban tessen neked is, hogy abban meg tudom azt tenni, hogy például iphone-on vannak ezek a fókuszmódok, hogy most munka van, most ne zavarjanak, most ez az amaz. És ezekhez a fókuszmódokhoz hozzá tudom rendelni, és azt mondom, hogy amikor munka van, akkor ne engedjen stratégiát, amikor olyan módban vagyok, hogy otthon vagyok, akkor viszont ne engedje az e-mail használatot.
– Nagyon jó.
– Tehát, hogy a munkától védi a munkát, tehát a munkától védi a magánéletet, és nem csak fordítva. És szerintem ez a jó ebben az applikációban nagyon, de bármilyen ablakker működhet, ez a két kizáró része a dolognak, és ami szerintem segít támogatni a szokások kialakítását, az inkább egy ilyen pozitív üzenetű valami, ott pedig inkább az ilyen time trackereket, amikről megint csak volt már korábban szó.
– Hetes epizód.
– Így van. Hogy segítenek méretet. Amikor azt mondom, hogy most tartok 20 perc szünetet, akkor az ne 40 legyen, de ne is 10, hanem akkor legyen tényleg egy 20 perc szünet, azt éljem, legyek jelen abban a 20 percben egész végig, és ne az legyen, hogy öt perc múlva megyek vissza, mert nem akarom, hogy lógjak egész nap és nem leszek akkor hatékony, mert akkor viszont attól nem leszek hatékony és égetem fel magam mögött és magam előtt is a hidakat egyébként.

Úgyhogy én mindenképpen valami time-et használnék. De egyébként a munkavégzés egy ilyen klasszikus pomodorós megoldás a munkavégzésre ugyanúgy jó. Tehát, hogy nehogy véletlenül ott felejtsem magamat három órára a gép előtt, és akkor meg már az lesz a probléma, hanem ha azt mondom, hogy most egy órát szeretnék elmélyülten dolgozni, akkor indítson arra is egy timert. Egy idő után szerintem nem kell, mert meglesznek a reflexek, de amíg kialakulnak a szokások, ezek nagyon-nagyon-nagyon sokat tudnak segíteni.

– Itt emlegeted már a taszkmenedzsereket, mármint hogy taszkmenedzser eszközöket, egészen pontosan így, hogy itt röviden ezt így el tudná-e mondani, hogy ebben a helyzetben egyébként ennek miért van, mármint egy otthoni környezetben, amikor én otthon egyedül dolgozok, és a legkevésbé akarok task manager dolgokkal bíbelődni, mert hát arról van szó, hogy végre tréningatyát húztam, és megírtam azt a beszámolót, mert hát ezért maradtam itthon, hogy akkor én még most nyomjak is rá még a task managerre, azt miért?
– Azért, mert egyszerűen magadnak nyersz időt, mert onnantól kezdve, hogy nincsen fizikai jelenlét, és nincsen meg az a luxus, hogy akár adott esetben oda-vissza működik, tehát hogy főnökként odamegyek a beosztottamhoz és megkérdezem, beosztottként odajön a főnököm és megbeszéljük a dolgokat, ezek nincsenek meg, viszont valahol meg tájékozódnia kell a rendszernek arról, hogy ki hogy áll a munkájával és ki hol, hogy dolgozik, melyik projekttel hogy állunk, tudunk-e új projektet fölvenni, vagy mára 140 százalékosan terhelt kollégának szerzünk még egy plusz projektet az életében. Ezek vagy úgy működnek, hogy nyomozni kell utána, vagy pontosan adminisztráljuk a dolgainkat, online, kihasználva a digitális megoldásokat, kihasználva az automatizációt. Kihasználva azt a lehetőséget, hogy amikor nekem van, van.
– Ezt marha jó. Amikor nekem valóm van valakivel a csapatból, akkor ne azzal kelljen eltöltenünk az időt, hogy na, akkor melyik feladattal hogy állsz, melyik feladat van kész, melyik nincs kész, mert ezt a rendszer nekem automatikusan megadja. És amikor mi beszélgetünk egymással, akkor beszélgessünk arról, hogy mennyire érzi magát komfortosan a home office-ban, mennyire kényelmes neki ezeknek a programoknak a használata, szakmai szempontból van-e olyan kihívás, ami benne küzd, vagy bármi. De nem az, hogy melyik darabra hány feladatot végeztél el, dinamikusabban tudja tartani a csapatnak a működését, a cégnek a működését az, hogyha az adminisztráció kvázi automatán áramlik az egyes szereplők között.
– Tehát akkor szájbarágósan összefoglalva annak az egy pipának az elhelyezése, hogy Done, az tulajdonképpen a csapat felé, a főnök felé és önmagam felé is egy jelzés, és ezzel valóban így időt spórolhatunk meg. Valóban időt spórolhatunk meg. Meggyőztél Péter. Na jó, oké. Itt akkor beszéltünk arról is, hogy már zöld green screen. Ez olyan volt, mint a Bacon szalonna. Szóval a Green Screen felhúzása a lakásban, és a tévé mellett gubbasztás egy hokedlin. Szóval, hogy milyen környezeti tényezők jók ahhoz, hogy hatékonyan tudjuk otthon végezni a home office tevékenységünket.
– Itt csak annyira akarok még visszakanyarodni ehhez a témához, hogy vannak olyan kis apróságok, amik nem a jogi, meg nem a technikai jogi, meg IT biztonsági szempontok, meg a szociális biztonság, hanem nemes egyszerűséggel hosszú távon sokkal jobban fogsz tudni dolgozni, ha olyan helyen van a munkaállomásod, amit ad egy, ha megteheted, ha megteheted. Tehát a legnagyobb körültekintéssel, hogy nem kell elbontsad magad után minden nap, mikor dolgoztál, mert útban van, akkor az egy kényelmesebb megoldás, az kevésbé fárasztó, kevésbé kimerítő, kevésbé idegesítő, hogy munkaidő alatt össze kell raknunk, hogy utána le kell bontani. De ha ez van, ez van, tehát hogy ez nem egy megugorhatatlan dolog, de ha van rá módod, akkor alakítsd ki így. De sokkal jobban, sokkal kellemesebb körülmények között tudsz dolgozni, hogyha természetes fényt tudsz használni, hogyha friss levegőt tudsz dolgozni és nem a kamrában, a kolbász szakban dolgozol adott esetben, hanem tényleg megvan a lehetőséged, hogy csak nyiss egy ablakot, ahol besüt a fény és berepülnek a csicsergő madarak, és énekeltek együtt ketten, amíg befonják a hajadat. Ezek mind olyan dolgok, amik emelik a nap fényét a napfényes irodádban.
– Bocsánat.
– Atyaég.

– Úgyhogy ezek szerintem nagyon fontosak ahhoz, hogy a megfelelő közérzeted meglegyen, mert egyébként ennek van egy olyan biológiai visszahatása azért a szervezetedre, hogyha most nemes egyszerűséggel, hogyha szar helyen dolgozol otthon, és utána fogsz lenni, akkor utálni fogsz dolgozni.
– Ezt nekem mondtad?
– Nem, már kijöttem tőletek, már megkértél.
– Ja, jó, azért mondom.
– De hozzuk be egyébként, amit már pedzegettünk korábban az öltözködés témakörét.
– Légy szíves, ugyanezen járt az eszem, hogy akkor most megmutathatom-e a kis gatyámat itt a monitor alatt?
– Itt nyitnék még egy diszkó szavazást egyébként a témában, hogy ki hogyan áll ehhez az egészhez, elmondom a két szempontomat. Amikor, mint ügynökség beszélgetek egy ügyféllel. Az esetek nagyon-nagyon túlnyomó többségében vagyunk annyira kellemes viszonyban, hogy nem kell kiöltözzek, hanem csak ápoltnak kell kinézzek.
– Csak fel.
– Igen, hát igen, igen, de azon belül azt mondom, hogy adok annyit magamra, hogy nem a szakadt kertészkedős pólómban ülök be, hanem egy normális ruhában. Ha oktatok, akkor sok esetben olyan ügyfélkört oktatok, ahol tudom, hogy ők még online felületen is ingbe fognak beülni, mert őnekik az a munkaruhájuk. És ezen a ponton van bennem egy csomószor kérdés, mert úgy illendő és úgy mondja az etikett, hogy se túl, se alul nem illik öltözni a partnert. Ebben az esetben akkor elvárható, hogy én is ingben dolgozzak, viszont bennem meg dolgozik olyan szempontból az az elv, hogy nem tartom őszintének azt a kommunikációt, amikor csak azért veszek föl inget, hogy alatta egyébként flip-flop papucs és úszónadrág legyen, mert tudom, hogy ahogy letettük a telefont, futok ki, és így menet közben szaggatom le az ingemet, és ugrok be a medencébe, hogy annak mennyire van értelme, de alapvetően sokan írják azt, hogy ha felöltözöl úgy, mintha dolgozni mennél, és nem mackó alsóban vagy, akkor az segít a munkára hangolódásban. Én személy szerint ezt nem vallom, hogy ez működik. Tök őszintén. Szerintem nekem ez nem ad hozzá. Nekem az sokkal többet ad hozzá, hogy hiperkényelmesen tudok dolgozni feltett lábbal. De kíváncsi vagyok egyébként.
– Hát igen. De kíváncsi vagyok, hogy ki hogy áll a kérdéshez, hogy ha otthon vagy, home office-ban vagy üzleti meetinged lesz a főnököddel, egy ügyfeleddel, partnereddel, bárkivel, akkor ki öltözöl-e, vagy sem.
– Na, ez ügyben egyébként szívesen várjuk a véleményeket, és formálódik bennem a 49. téma. Öltözködsz, hogy hatékonyan, jelent hatékonyságokat és az öltözködést összehozni, nem csak home office-ban, szerintem egy király téma lehet. Bírja a fene ezt már jegyzetelni ennyi ponton. Mindenesetre azért ennyiben csatlakozva az öltözködés kérdéséhez, szerintem ez inkább az a fajta kérdés, hogy vajon milyen hatást érhet el a másik oldalon, és nem a hatékonyságnak az a része, vagy nem az otthoni munkának a megvalósíthatóságában az a része, hogy valóban kényelmes vagy sem, hanem megint egy kolból indultunk ki, de az, hogy otthon dolgozván elképzelhető, hogy nekem kell egy kicsivel jobb kiöltözés, mint a tyeplákim, ez szlovákul egyébként mackóalsót jelent, tehát hogyha nem a tyeplákiban ülök ott, akkor egyébként az egy páncél is tud lenni, és a szerepemben egy előhozó tényező, akkor én most ezt felvettem, akkor itt dolgozom, és hogyha ez nincs rajtam, akkor viszont nem dolgozom.

– Ebben a megfogalmazásban azt gondolom, hogy igen, ez így működhet. Ugye én alapvetően azt mondtam az előbb, hogy nem hiszek abban, hogy a munkahelyi ruha az otthoni munkavégzésben támogatja azt, hogy jobb leszek, meg hatékonyabb leszek. De ebben a megfogalmazásban, hogy mint egyfajta kapcsoló működjön, azt el tudom fogadni.
– Ez nem megsértve, mert szerintem megint csak személyiség kérdése van, akik szeretnek öltözködni. Mármint a szó azon értelmében.
– Nincs azzal semmi gond.
– Azon értelmében, hogy akkor hát most ezt tök jó lenne felvenni, mert mit tudom én, ezt szeretem, és akkor a ruhára nem mint funkcióra, hanem az önmegmutatás egy fontos pontjának érzik, és hiába otthon vannak, nem másoknak, hanem ugyanúgy maguknak öltöznek ki.
– Az teljesen más, persze. Tehát az tőle függ. Ott tényleg nagyon komoly hatása lenne az, hogyha nem tenné meg. Viszont itt sokkal sarkosabb.
– Cicanadrágokon túl. Itt házimunkáról, főzésről, meg egyebekről szerintem, meg sétáról már volt szó.
– Igen, igen.
– Ezeket én most már bele sem kezdenék, már csak azért is mondom.
– Nem, ezt csak emlékeztetőnek tegyük ide, hogy ezeket ne felejtsük el, amikor megtervezzük, igen.
– Ugyanezért szerettem volna itt behozni, hogy természetesen a munkakörülményekbe talán ezek is beletartozhatnak, hogy akkor a házimunkából mi marad ott, vagy mi áll rajtunk, vagy mennyire van rend esetleg, vagy mennyire van étel, ugye szerintem ez így minden benne van, de nyilvánvalóan nem a szájbarágós műsort szeretnénk most már itt erősíteni. Viszont Péter nagyon köszi, hogy itt voltál a műsorban, úgyhogy hálás vagyok, hogy ezeket végigbeszéltük. Most szeretnék egy másik vendéget meginvitálni, ugyanis Tóth Szere Péter a Leader of the Year, mint munkáltatóként kell, hogy megszólaltassék. És hát, hogy kérlek, mesélj arról, hogy egy 11 perced van se, hogy munkáltatói oldalról mit élsz át, milyen érzéseid vannak a lelkednek, mely rétjein sétálgatnak a kedves munkatársaid, amikor home office-ban vannak, és ilyenkor mire kell vigyázni?
– Hát ez azért egy fontos téma nekem, mert ugye alapvetően nekünk iroda soha nem is volt fenntartva, amióta megvan az ügynökség. És az egész csapat folyamatosan úgy volt összerakva, hogy Rimót dolgoztunk. Volt olyan időszak, amikor tényleg, mit tudom én, Ausztriától Ausztráliáig volt a kolléga a csapatban, aki dolgozott valamilyen apró pici feladaton. Tehát nem is volt feltétlenül meg a lehetőségünk arra, hogy egy irodában dolgozzunk, úgyhogy olyan rendszert kellett kialakítani, ami kiszolgálja a munkavállalói igényeket, és én azt gondolom, hogy a kollégáim felé nekem vezetőként az egyik legfontosabb feladatom, hogy tudjam, hogy kinek mennyire komfortos használni azt a rendszert, amit én mondjuk kitalálok, hogy nekem szerintem jó lenne, meg a cégnek jó lenne. Ez nem mindig van pariban azzal, hogy egyébként telibe trafálom a user igényeket a másik oldalon. Tehát ezt nekem vezetőként pontosan tudnom kell, de egy olyan rendszert kell viszont kialakítani vezetőként nekem, és ezt nem várhatom el a többiektől, amiben a mérési rendszer része, az abszolút úgy van kiépítve, hogy mint cég, mint vállalat, nekem ne legyen kérdésem, hogy ki mit csinált, ki mit miért csinált, ki mit nem csinált, és adott esetben amennyire lehet, ebbe a minőségi kritériumokat is bele tudjam tenni. Tehát amikor online összerakjuk az életünket, a közös munkafelületeinket, akkor a mérés az egy olyan dolog kell, hogy legyen, amihez ne akarjunk humán interakciót belevinni a rendszerbe, a pipálgatáson felül. Persze, tehát ennyi input kell mindenkitől, de.
– Erre maga a szót?
– Akkor beszélgetünk a mérésről.
– Így van, igen, igen. És a kommunikációs rendszert is azt gondolom, hogy nekem kell véglegesítenem, tehát, hogy nem szabad káoszt hagynom, hogy valakivel messengeren valakivel whatsappon, harmadikon meg Wiberrel beszélgetek, hanem nekem kell kialakítanom a platformot, amihez igazodnia kell mindenkinek. Nem várhatom el, hogy jól működjön ez a kommunikációs rendszer házon belül, hogyha nem én adom meg hozzá az alapot, hanem mindenki találja ki magának.
– Nekem nem te tartod be?
– Mert az is nagyon fontos, hogy miközben meg is alkotod, azért be is kell ezt tartani.
– És azt gondolom, hogy a munkáltató felé az egy nagyon-nagyon fontos elvárás, hogy én ezeket aktívan használjam. Tehát, hogy legyek jelen, és lássa mindenki azt, hogy nem csak larpur lard dolgok vannak berakva az életükbe kötelező jelleggel, csak a plusz adminisztráció miatt, hanem nekem ezt munkáltatóként, mint egy kollégának a kollégák közül, nekem ugyanúgy aktívan kell használnom, és meg kell mutatnom, hogy ez működik.
– Tehát aktívan ezt a kék jelet küldjétek, ahogy a hüvelykujj felfelé megy. Ezzel már tökéletesen kimerül az aktív kommunikáció.
– Ez sok esetben hosszú mondatok helyett csak egy ilyen nagy új bőven elég bőven elég.
– Én azt gondolom, hogy munkáltatóként olyan rendszert akarok kialakítani, és erre buzdítok mindenkit a környezetemben, hogy amennyire lehet, legyen automatizálva. Tehát nekem ne kelljen belenyúlnom, de neked se a másik oldalon, hanem úgy legyen kialakítva a rendszer, hogyha te fönt bedobsz valamit, akkor az alul egy olyan mért eredményt köpjön ki a folyamat másik végének, ami megfelelő mind input oldalon, mind output oldalon és a lehető legkevesebb interakcióval valósuljon meg, de ugyanígy, ha kialakítok egy projektmenedzsment rendszert, akkor ne csak a munkáltatótól várjam vissza megfelelő minőségben a dolgot, hanem olyan rendszert kell kialakítanom, ami alapján én elvárhatom a pontos munkát. Tehát egy pontos briefet tudjak adni a kollégámnak. Megvan a felület, hogyha ő elakad, nem tudja, nem emlékszik, elfelejtette bármi, akkor pontosan tudja, hogy hol van az a szekció minden egyes projekttel kapcsolatban, ahol a projektindításhoz kapcsolódó kommunikációt, meg dokumentációt megtalálja. Tehát ha nem briefelek pontosan, milyen alapon várnám el azt, hogy pontos lesz a végeredmény. Tehát, hogy a rendszernek ezt is ki kell szolgálnia.

És úgy kell fölépíteni a rendszert és ez az egyik vesszőparipám, hogy nem szabad vezetőként mikromenedzselni mindenkit, tehát hogyha adott esetben nem tudom, nem úgy használja a jelölőket mindig konzisztensen, akkor nem az van, hogy fölhívom mindegyik alkalom után, és figyelj, akkor ezt most szedd ki a pipát, írd át így, és most rakd be a pipát, hanem erre vannak például a Vanone-ok, amikor azt mondom, hogy beszéljük át a használatot, nézzük meg, és akkor nem a feladatokról beszélünk, hanem ki tudjuk használni ugye szakmai, technikai fejlesztésre ezeket az időintervallumokat, hogy nem mikromenedzselem a csapatot. Azért van egy amennyire lehet automatizált, pontosan briefelt és pontosan mérő rendszerem, hogy ne kelljen mikromenedzselnem. Nekem ez időt nyer, és hogy mondjam, idegállapotot nyer a kollégáknak, hogy nincsen a nyakukba lihegve folyamatosan. És talán ez az egyik legfontosabb része ahhoz, hogy ki tudjunk alakítani egy olyan kultúrát cégen belül, hogy hogyan dolgozunk mi online, azt a fajta bizalmat és felhatalmazást, ami ahhoz kell, hogy magára vannak kvázi hagyva az emberek. És nekem munkáltatóként azzal tisztában kell legyek, hogy van, akit nyomaszt az, hogyha föl van hatalmazva az önálló munkára. Tehát nem mindenki élből alkalmas rá. Van, akit meg kell tanítani rá. Van, akinek bele kell ebbe szoknia, de ehhez a kultúrát és a rendszert nekem egyszerre meg kell teremtenem, hogy ez meg tudjon valósulni. És ugyanaz, amit mondtam, vagy amit kérdeztél te is korábban, hogy ez mennyire elvárható csak úgy bemondásra. Én azt gondolom, hogy nekem erre a megfelelő ombording folyamatokat ki kell alakítanom, hogy meglegyen az az oktatási rendszer a cégen belül, meg a csapaton belül, hogy kinek hogyan kell dolgoznia. És ezeket az anyagokat vagy elmondom szóban, és akkor viszont elmondom minden egyes alkalommal, amikor új ember jön, vagy elmondom most szóban a meglévőnek, ezt fölvesszük, és akkor onnantól kezdve van egy visszajátszható, bármikor ismételhető, újrázható anyagom, amivel az újakat vagy a régieknek tényleg az ismétlés lehetőségét meg tudom adni.
– Ez olyan szép kerek volt. Itt nem mernék tovább menni, Péter. Csak annyit mernék megkérdezni, hogy van-e még valami, amit nemcsak munkáltatói, hanem bármilyen oldalról még szerinted a home office témájához hozzá kellene tennünk, így lassan a másfél órát is karcolva.
– Én azt gondolom, hogy inkább csak azt emelném ki, ami szerintem ezek közül a legfontosabb és nincs bennem több, tehát újat most nem tudnék ehhez hozzátenni, de a legfontosabb és ez mindegy, hogy milyen szempontból nézzük azt, hogy az otthoni munkavégzés az egy jó dolog, az nem egy rossz dolog. Nem agyműtéthez, szívműtéthez valóban, de hogy amikor a munkakör megengedi, akkor az egy nagyon-nagyon jó dolog, de ez nem egy ilyen ajándékszablya, amit ilyen indián szökdelésben végig tudunk majd csinálni, hogyha nem készülünk föl rá. Tehát nagyon tudatosan kell kialakítanunk a home office rendszerét, hogy nem is tudom, hogy emberileg mentálisan ne menjünk rá, és ne abban égjünk ki, hogy mekkora jó dolog otthon dolgozni, mert nem az lesz egy idő után, hanem csak egy újabb nyomasztó tényező, és az otthonunk válik a nyomasztó tényezővé.

– Így, hogy az otthon szentségébe sikerült beletaposnod. Köszönjük szépen Péter, hogy lezártad az adásunkat. Neked pedig köszönjük szépen, hogy meghallgattad, és bízom benne, hogy ezt otthon home office-ban tetted, miközben hagymát szeleteltél az ebédhez. Ha nem így tetted is, teljesen más környezetben, azt is szívesen vesszük, hogyha megírod nekünk, hogy egyébként milyen környezetben szoktad hallgatni. Ehhez pedig például tudjuk ajánlani a mai e-mail címünket is, amelyet a honlapunkon, vagy hát magához a hatékony leszek podcasthez tartozó projekt honlapján megtaláltok, ami.
– A honlap maga, amin ti tudtok tájékozódni, az a projektkötőjel blue.hu weboldal, illetve csatlakozzatok hozzánk kicsit aktívabb kommunikáció lehetőségének érdekében a discord szerverünkhöz, ami nem más, mint egy ingyenes felülete annak, hogy hogyan tudunk chat formájában kapcsolódni egymáshoz, ez pedig ugyanúgy a project-blue.hu oldalon érhető el, csak a /discordlogin zárással.
– Természetesen, és hát nagyon várjuk, hogy mit tudom én, tegeljetek be minket, én például még rászokóban vagyok, hogy sokszor nézzek fel, úgyhogy legalább kapok róla e-mailt, hogy valaki betegelt, hogy megszólítottatok, hogy hé, te szerencsétlen vagy valami ilyesmi. Még nem ezzel a nickname-mel vagyok fent, de az Ákossal sűrűbben hallgatok. Nagyon köszönjük, hogy meghallgattad ezt, ezt már negyedszerre mondom el, de ettől függetlenül tényleg köszi, köszi, köszi, köszi, köszi, hogyha a többi részünket is kikeresed, és a már emlegeted, negyedik, ötödik, harmadik, második, első, és egyéb más epizódjainkat is meghallgatod, elmented magadnak, vagy teljesen random embereknek ajánlgatod az utcán, ezek mind jól jönnek nekünk. Pláne a csillagozás, az ég szerelmére, néhány könyörcsillagot dobj már ránk.
– Kösz szépen.
– Köszönjük.
– Isten áldjon, találkozzunk a következő epizódban is!
– Helló!
– Szervusz!
– Hatékony leszek Podcast, ha jobb akarsz lenni saját magadnál.

Legyél ott a felvételeken is akár

Szeretnél online lenni a podcast felvételeken?

A Project Blue támogatóinak lehetősége van arra is, hogy ott legyenek velünk a felvételeken online.

Kérdezhettek az adás tartalmával kapcsolatban, a felvétel után együtt ki tudjuk beszélni, hogy mit gondoltok a témáról.

Sőt, akár vendégként egy-egy epizódban vendégül is láthatunk majd, ha olyan témád van, amiből hasznos epizód készülhet.

Ha érdekel a Project Blue klubtagsága, akkor erre vedd az irányt:

További podcast postok

További podcast epizódok

Vajon árt a hatékonyságodnak a videójáték? [Podcast]

Mindketten tetemesebb mennyiségű időt töltöttünk el fiatalabb korunkban videójátékokkal.
De hogy ez vajon segítette, vagy hátráltatta a hatékonyságunkat?
Vagy épp ha most, felnőtt(ebb) fejjel gondolkodunk, akkor tudja a videójáték növelni a munkahelyi hatékonyságunkat?

Tovább...

Kérdésed Van, Amit Feldolgozhatnánk?​​

Küldj üzenetet írásban, vagy hangban és a többi már rajtunk múlik!​​